×
2024. 03 19.
Kedd
József, Bánk
6 °C
szórványos felhőzet
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.56 RON
100HUF = 1.26 RON
Olvasó hangja

Mi, emberek

2017.10.15 - 10:39
Megosztás:
Mi, emberek

Rosszul szervezett, nem emberközpontú társadalmunkban és közéletünkben rengeteg a tüske, a sértő vagy bosszantó dolog. A kisember sokszor dúl-fúl ezek miatt, és néha már csak úgy tud könnyíteni magán, ha megírja sérelmeit, vagy betelefonál a szerkesztőségbe. Ettől aztán az égvilágon semmi sem változik meg, de így legalább kiengedheti magából a túlnyomást. Változatos panaszokról hallhatunk a bolhától az elefántig, említsünk meg ezekből néhányat!

A 16-os lakónegyed elhagyott kazánházába a múlt télen hajléktalanok húzódtak be a fagy elől, és ott zajongtak késő éjjelig, a környékbeliek végtelen felháborodására. Még szerencse, hogy van egy telefonszám, amelyiken jelenteni lehet a kóbor kutyák és hajléktalanok feltűnését, hogy aztán a városi rendőrség intézkedni tudjon, jelen esetben a fagyos utcára terelje a kazánházból a hajléktalanokat, mert azoknak ott a helyük. A dühös polgár mélyen vallásos lelkülete ettől aztán megnyugszik, és jóllakottan, meleg ágyában álomra haja a fejét. A nyomorultakért való erkölcsi és társadalmi felelősség pedig valahol magasan a város felett lebeg gazdátlanul.

Máskor, főleg télen a varjak károgása és ürüléküzenetei zaklatják fel az érzékeny szatmári olvasó idegeit, a pokolba kívánva a károgókat, és most már nem csak a Kossuth-keretben és a régi kórháznál, hanem az Árpád utca magas fáinak a környékén is. Egy jeles madárszakértő elmagyarázta, hogy télen nem a mi varjaink román károgása hallható, mert azok délebbre húzódnak telelni, hanem a még hidegebb orosz síkság fekete serege húzódik ide ilyenkor, kevésbé dallamos orosz károgással zavarva a csendet. Az orosz szó aztán lecsillapította egy kicsit a kedélyeket, úgy látszik, él még az emberekben a történelmi tapasztalat, hogy keleti nagy szomszédunkkal nem jó ujjat húzni.

Nemrég egy kutyás vásárló látványa borzolta fel egy újságolvasó kedélyét a Szamos-piacon, aki aztán színesen ecsetelte a szerkesztőnek az eset veszélyeit, de mi már eddig is tudtuk, hogy csak egyszer volt Budán kutyavásár, és azóta egy négylábúnak nincs mit keresnie a piacon. Meg kell jegyezni azonban azt is, hogy egy jól épített piacon, megfelelően kialakított asztalokkal, és semmiképpen sem a földről árulva egy kutya nem sok bajt tud okozni az embernek. Nagyságrendekkel ártalmasabb például az, hogy minden szégyenérzet nélkül gennyes váladékokat köpnek a földre a piacokon is, de azt senki nem kifogásolja. Kutyás emberek vásárolnak a fagylaltosnál is, vagy a sült gesztenyét és főtt kukoricát árusítóknál, de azt a kutya sem firtatja, pedig ott rögtön el is fogyasztják a portékát úgy, ahogy van.

A minap az volt a kisember, az olvasó borzalma és panasza, hogy élettani szükségleteiket végzik nap mint nap arra járók az új kórház melletti parkban. Ez bizony nem gusztusos és nem is egészséges dolog, a városi rendőrség el is határozta, hogy fokozza ott a járőrözést, és ha kell, oda is suhintanak. Csak nehogy úgy járjanak, mint az egykori csendőr, aki oda is suhintott, mire a jogtalan vizelő el is rakta a szerszámát, de nagyokat vigyorgott közbe. — Mit vigyorogsz, te fafejű? — mordult a rend őre. — Hogy maga azt hiszi, hogy én abbahagytam! Na, de félre a viccekkel.

Az élet bonyolult dolog, ezért mindennek, még az igazságnak is több arca is lehet attól függően, hogy honnan nézzük. Ha bántalmakról van szó, van, aki csak addig foglalkozik a dologgal, amíg a saját sérelme tart, ez nálunk szinte általános, de van olyan társadalom is, ahol az emberek ilyenkor sok emberséggel és szeretettel teljesen végiggondolják a dolgokat, figyelembe véve az embertársaik szempontjait is.

A 16-os lakónegyedben a hajléktalanok látványa vélhetően inkább lelki, mint fizikai sérelem volt, ezért követelték az ott lakók olyan vehemensen a környék „féregtelenítését”. Hogy mi lesz velük aztán a fagyos télben, az már senkit sem érdekelt. Mennyivel szebb és emberibb lett volna azért betelefonálni, hogy sors taposta szerencsétlenek vannak itt, meleg ételre, italra, meleg takarókra lenne szükségük, de fedélre is a fejük fölé, amíg fagyok vannak. Az ilyesmi azonban nálunk még sokáig várat magára, mert ezen a tájon egyelőre az ember embernek farkasa.

A varjak nem emberek, de ők is élőlények, nekik is szerepet szánt teremtőjük az élővilágban, a dölyfös, beképzelt ember nem irthatja hát ki az írmagjukat is. Ha az ember mindent kiirt, ami neki kellemetlen, az az élet pusztulásához vezethet a Földön a biológiai egyensúly megszűnésével. A varjak egykor falusiak voltak, de a vegyszeres mezőgazdaságban fölöslegessé váltak, ezért a falusi ember a legnagyobb kegyetlenséggel, amilyenre csak az ember képes, gyilkolni kezdte őket, érdemes ennek utánaolvasni. Európában így a varjak 90%-a elpusztult, és a maradék a városokba szorult, ahol most a városi ember akarja a vérüket ontani. Jóérzésű ember már csak történelmi elégtételként is azon kellene törje a fejét, hogyan is lehetne megszervezni a békés együttélést, hogy utódaink láthassák majd ezt a szép és nagyon okos állatot.

Európában a kutyák a gazdáikkal járnak, igaz, a gazdi kötelességszerűen összeszedi az adódó kutyagumikat, Romániában ez sajnos elképzelhetetlen. Arra is gondolni kell, hogy vannak egyedülálló öregek, akiknek a kutya az egyetlen társuk, hogyne vinnék hát magukkal, ha valahova mennek? A beoltott, rendben tartott kutya nem terjeszt se betegségeket, se szőrt, más országban a kórházakba is beviszik őket, mert jó hatással vannak a betegekre. Ennek ellenére élelmiszerüzletbe, piacra nem szokás, van, ahol tilos is bevinni őket, de van olyan hely is, ahol erre nincs is szükség. Egy ide 600 km-re levő országban a piacoknál és üzleteknél kampósor van, és oda kötik a kutyákat a vásárlás idejére. Az ebek békében vannak egymással, és az ember sem bántja vagy lopja el őket, igaz, ott az állatok és az emberek is jobban vannak nevelve. A négylábúak ügyes-bajos dolgaiban talán ennek a hazai hiányát kellene a legjobban sérelmezni és fájlalni.

Ha valahol minduntalan vizelnek az emberek, például az új kórháznál, ahol piac is van, bárgyú dolog azt hinni, hogy azt járőrözéssel és gumibottal meg lehet szüntetni. Érezzük csak át, hogy valaki bevásárol a piacon, hideg is van, és robban szét a húgyhólyagja, hát mit tehet ilyenkor? Garantált dolog, hogy amelyik vizelet ki akar jönni, az ki is jön. A sérelmezett jelenség azt jelzi, hogy ott közvécére van szükség, aki tehát változtatni szeretne a helyzeten, ne a vizelőket szidja, hanem a hivatalosságokat sürgesse vécéügyben, de addig is hordozható vécék kihelyezésére. Ugyanez a helyzet az István téren is. Szatmáron három közvécé van, a kis- és a nagypiacnál és a főtéren, holott minden 10–12 ezer lakosra kellene legyen egy-egy, tehát ne a vizelőkre haragudjunk elsősorban, mert nem biztos, hogy rossz emberek. Ne legyen még ebben az ügyben is ember embernek farkasa.

Ilyenek vagyunk mi, emberek?

 

Tisztelettel, dr. Zagyva Miklós