Mi lenne, ha én döntenék?

Tovább erősödik a migránshullám: vannak, akik megpróbálják megállítani — fékezni —, és vannak, akik igyekeznek elősegíteni, pénzforrásokkal is támogatni. Bármelyik felet meghallgatjuk, valamilyen módon igaza van. Igazság az, hogy meg kell védeni Európát a keresztényüldözéstől, az erőszaktól, a terrortól…, de segíteni, védelmezni kell az üldözötteket, a nehéz helyzetben lévőket, azaz a rászorulókat.

Elgondolkoztam azon, mi lenne, ha én dönthetnék, mit tennék, ha nem kellene elfogadjam vagy elutasítsam sem az egyik, sem a másik oldal érveléseit. Mi lenne, ha én dönthetném el, hogy jöhetnek-e; kik azok, akik jöhetnek, és kik azok, akik nem? Nehéz átlátni a migrációnak a hátterét. Sokan azt mondják, a média eltorzítja a valóságot. Úgy tájékoztat, ahogy az érdekei kívánják, a tényeknek azt a részét mutatja meg, amelyet a médiaorgánumot működtetők láttatni akarnak.

Elgondolkoztam: hogyan döntenék, ha tőlem függne annak a gyereknek az élete, akit apja maga előtt tart, hogy magát védelmezze a határon történő átjutásban? Az is megfordul a fejemben, miért lenne számomra fontosabb az a gyerek, mint saját szüleinek? Bár azt sem hagyhatom figyelmen kívül, hogy azok a szülők, akik a tömegben kegyetlennek tűnnek, gyerekeik jövőjét akarják szebbé és jobbá tenni. Majd eszembe jut: ha a migránsok egy nem élhető világból jönnek az élhetőnek látszó világba, akkor a célt elérve miért követnek el erőszakos cselekedeteket, miért gázolnak mások hitébe és lelki világába, miért nem hajlandók elviselni maguk körül a keresztény templomokat és jelképeket, amikor a keresztények lehetőséget adnak számukra a vallásuk gyakorlására? Ha a befogadás mellett döntenék, hogyan viselném el, hogy az általam befogadottak bántalmazzák azokat, akik hozzám közel állnak?

Elgondolkodtam: ha én dönthetnék, az lenne a legbölcsebb döntés, ha Európa arra törekedne, hogy ne a migrációt támogassa, hanem a menekülni szándékozóknak szülőföldjükön teremtene élhető feltételeket.