Mi van a bögrében?

Kánaán tejjel-mézzel folyó ország, az ígéret földje, ez a biblikus fogalom is híven tükrözi a tejnek az értékét és rangját az emberi tudatban. A kisdedeket az anyatej élteti, nem meglepő hát, hogy csodákkal határos gondolatvilág övezi a tejet, de nem kellően különválasztva a nagyon is különböző anyatejet az ételként használt tehén- vagy egyéb emlőstejtől. Az emberiség tízezer éve fogyaszt tehéntejet. De amíg az egykori tehén 200 liter körül tejelt évente, a mai csúcs 35 000 liter, és az átlag fejősöknek is 20 000 liter körüli a hozama, siker ez az embernek, de a tehénnek egy borzalom. A tej termelése és feldolgozóipara csak a 19. század közepétől kezdett meredeken nőni, és a mai csúcsokra a II. világháború után jutott el, mára már 800 millió tonna a világ évi tejtermelése. A nagy tejtermelők India, az USA, Kína, Pakisztán és Brazília, a fő felvásárlók pedig Kína, Olasz- és Oroszország, Mexikó, Algéria és Indonézia. A tejfeldolgozó ipart ma húsz mammutcég uralja, mint pl. a Nestlé, Danone, Friesland vagy Müller, van mit aprítaniuk a tejbe, mert az évi forgalmuk 175 milliárd euró.

A tejiparban, mint bárhol, csakis a bevétel a fontos, ezért, fogyasztói társadalomban élünk, az üzletek polcain hatalmas a tej- és tejtermékek árukavalkádja, azt se tudja az ember, hogy merre nézzen, hova nyúljon, tejek, tejfölök, túrók, sajtok, joghurtok, kefirek, verttejek, vajak, savófehérjék, tejporok, sűrített tejek, tejszínek, paszták, italok stb. dús választéka kínálgatja magát színpompásan, kedves, de akár erőszakos reklámoktól is kisérve. Kisgyermekeknek már a csábító csomagolás is egy ámulat. A reklámokon Superman, Drakula, neves művészek és híres sportolók láthatók tejivás utáni nagy fehér bajusszal, nem kétséges, hogy a tétovázó vásárló kosarába is tej kerül.

„A tej élet, erő, egészség” — tudósok és kisemberek évszázados dicsérete ez. Tápláló, könnyen termelhető, fogyasztható és emészthető, nem csoda, hogy életünk szerves része lett a tej. Fehérje-, zsír- és cukortartalma energiaforrás, de építőelem is, nagy Ca állománya csont- és fogerősítő, de nem elhanyagolható C-, D- és B1-vitamin, valamint foszfor-, jód- és vastartalma sem, mindez napi egy-két pohárnyi tej fogyasztása esetén. A tej csökkenti a 2. típusú cukorbaj kockázatát, de a már cukrosoknál kevésbé ajánlott. Kisgyereknek csak másfél éves korától adható a tehéntej. A tejet fogyasztják nyersen, főve (105–110 fok), pasztőrözve (71,7 fok) vagy ultrapasztőrözve (135 fok, ez a tartós vagy UHT tej), tartalma legjobban a főzéstől sérül meg. Élettanilag a nyers tej lenne a leghasznosabb, de nagyon kockázatos, mert fertőzéseket, Romániában még tbc-t is hordozhat. Marad hát a pasztőrözött tej, de csak az UHT tej teljesen csiramentes, ezért a tejprogramban a gyermekek az utóbbit kapják. Az UHT sajátos ízét a karamellizálodott tejcukor adja. A bolti tej zsiradéka homogénezett (felaprított), ezért könnyebben emészthető. Sajnos, hogy már a tejet is sok helyen megpancsolják, pl. a zsiradékát növényi olajokkal helyettesítik. A beteges mohóság és az emberi gyarlóság lassan mindent tönkretesz. Miért, miért nem, Kínában jelenleg nagy divat, hogy a felnőttek anyatejet fogyasztanak, sárkányvér helyett a világ meghódításának most már ez lenne a titka?

Nem mindenki tud azonban tehéntejet inni! Az emberiség 2/3-ánál, a délkelet-ázsiaiaknál, a latinoknál, a dél-európaiaknál, az amerikai négereknél a tejcukrot (laktózt) emésztő enzim, a laktáz termelése kisgyerekkor után megszűnik, és ha az ilyen egyén mégis tejet fogyaszt, a tej cukrát, laktáz hiányában, a vastagbél baktériumvilága bontja le, gázoktól, puffadástól, görcsöktől és hasmenéstől kísérve. Ezt tejérzékenységnek nevezik, de nem az, hanem egy hiányállapot, a laktáz hiánya. Mifelénk 10–20% az előfordulási aránya. Joghurtot, kefirt, sajtot azonban az ilyen, laktázhiányos személy is ehet, mert azokban a tejcukor már lebomlott. Van már laktózmentes (de nem cukormentes) tej is, és vannak laktáz-készítmények a hiány pótlására, az ezzel foglalkozó ágazat évi forgalma félmilliárd dollár. A laktázhiány nem új keletű, 7500 éves DNS leletek tanúsítják. Ha sokáig nem iszunk tejet, leállhat a laktáz termelése, ilyenkor fokozatosan kell visszaszokni a tejivásra. Az emberiség 1/3-a Észak-Európában és Amerikában, újabban Afrikában is a folytonos tejfogyasztás hatására genetikailag átprogramozódott és így állandó jelleggel termeli a laktázt, ők a gondtalan tejivók, tejcsárdák boldog „tejtestvérei”. A literszámra való tejvedelés azonban nekik sem ajánlott, tudva, hogy a jóból is megárt a sok. A tárgyaltaktól teljesen elkülönül a tejallergia, ami egy másfajta ritka baj, és a bélnyálkahártya beteges érzékenységét és ingerületét jelenti a tej fehérjéire.

Manapság azonban már semmi sem szent. A 80-as évektől mindmáig a tejfogyasztást vehemens támadások és bírálatok érik, önjelölt okosok, kitűnni vágyók, sportból gáncsoskodók, de a szakemberek kis csoportja is kígyót-békát kiált az eddigi élet, erő, egészségre. Emiatt, az egyébként tejfogyasztásra képes európaiak 15%-a le is mondott a tehéntej használatáról. A bírálatoknak van igazságalapja is, de szélsőségesek, indulatosak, nincs kellő tudományos jellegük és a háttérben ott van persze a tej- és tejtermékek helyettesítőit gyártó ipar is. A tehéntej mesterségesen nyert táplálék, testidegen, felnőtt emlősök nem fogyasztanak tejet, főleg más fajét nem, érvelnek a tejborzadók, a nagyüzemi tej fertőzött és vértől, ólomtól, radioaktív anyagoktól, vegyszerektől, hormonoktól, antibiotikumoktól szennyezett, válogatott bajokat gerjesztve. Az idők folyamán szinte mindenért okolták már a tejet, hogy csak a csontritkulást, hurutokat, asztmát, oxidativ stresszt, pattanásokat, idült gyulladásokat, bélbajokat, dülmirigy-rákot, vérszegénységet, migrént, szív- és érbajokat, Crohn betegséget, cöliakiát, autizmust, vesekövet, éjjeli bevizelést, sclerosis multiplexet, cukorbajt vagy az allergiákat említsük, és a fenyegetést, hogy szoptatós anya tejfogyasztása a kicsinél bélgörcsöket, akár tüdőgyulladást is gerjeszthet. Sok ezekből nagyon gyerekes dolog, érdekes viszont, hogy a tehéntejjel táplált csecsemőknél kétszeres később az 1. típusú cukorbaj esélye. A tejivás bírálatai a napi legalább 3–6 pohárnyi tejfogyasztásra vonatkoznak, és szinte nem érintik az erjesztett tejtermékeket, így a sajtot sem.

A végletek közt sok a járható út. A tej alapvetően fehér, nem fekete, és fogyasztása csak azoknak okozhat gondot, akiknek nincs kellő laktáz-készletük, de mint láttuk, már az ellen is lehet tenni. Azt mindenki önmaga kell kitapasztalja, hogy emészteni tudja-e a tejet vagy sem, és hogy annak fogyasztása milyen mennyiségben a legkedvezőbb, szeretve az erjesztett tejszármazékokat is. Ha ezzel megvagyunk, nyakalhatjuk bizalommal pasztőrözött tejünket a bögréből, élvezve, hogy milyen nagy fehér bajuszunk kerekedett. Váljon egészségünkre!

Dr. Zagyva Miklós