×
2024. 03 19.
Kedd
József, Bánk
3 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.56 RON
100HUF = 1.26 RON
Olvasó hangja

Miénk volt a Grund!

2017.06.13 - 14:15
Megosztás:
Miénk volt a Grund!

Minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk c. műve sokak kedvenc gyerekregénye, továbbá egyike azon kevés kötelező olvasmánynak, melyeket szívesen olvas az ember. Bár gyerekeknek íródott, a felnőttek számára is élvezhető. Mindezt összevetve a regény hatalmas sikert aratott, arat napjainkban is. Na de mit teremtett Geszti Péter és Dés László 110 évvel később? Erre a kérdésre akart választ kapni a Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákjainak és tanárainak egy csoportja, amikor június 4-én reggel buszra ült, hogy aznap este megnézze az óriási közönségsikernek örvendő zenés darabot. A hangulat már induláskor jó volt, a korai órák ellenére mindenki felpörgött, elvégre mégiscsak Budapestre megyünk!

A Hősök terén leszállva már meg is kezdődött a tartalmas információzápor Téglás József magyartanár jóvoltából, aki egyébként a folyamatosan telt házas előadásra az 50 színházjegyet beszerezte A társaság éhhalálának elkerülése végett egy Burger King felé vettük az irányt, ennek ellenére a tudás hullámai nem maradtak veszteg, ugyanis a tanár úr minden lehetséges épületről, utcarészről beszélt útközben.

Az étkezés után a csapat a Petőfi Irodalmi Múzeumba ment, ahol Petőfi Sándor életútjának megismerésével tölthettük időnket. Ezután, ha már úgyis Petőfiről volt szó, meglátogattuk a legendás Pilvax kávéházat. Miután elkattant pár fotó, a Duna-korzón tárulhatott a társaság elé egy szemkápráztató panoráma a buszba ülés előtt. A szállás felé haladva érezhető volt, hogy kezdenek fáradni az emberek, szerencsére volt egy óra pihenésre felhasználható idő, amit mindenki boldogan használt ki a kissé üres kollégiumban.

Mind a diákok, mind a tanárok felöltötték ruhatáruk díszesebb darabjait, hisz a következő mozzanat a „kiruccanás” fénypontja, a színdarab megtekintése volt. Bár páran már jártak benne, mégis mindenkinek tátva maradt a szája a Vígszínház pompájától. A tükrök, a fények, az aranyozott díszítőelemek összképe leírhatatlanul gyönyörű volt. De nem sokáig nézhettük a csodaszép épületet, mert már kezdődött is a darab.

Bár az elején kissé szkeptikus voltam, ráadásul mindenféle ok nélkül, azt kell mondanom, hogy egy 16 éves tinédzser szemével nézve a Geszti és Dés által musicallé átdolgozott A Pál utcai fiúk pár apróbb, amatőr szemmel észre nem vehető hibától eltekintve tökéletes volt. A fények, a viszonylag egyszerű, de elegendő díszlet és a zene, mely inkább rock and roll, blues- és jazzelemeket tartalmazott, tökéletes összhangban voltak. A színészi játékról csak annyit árulnék el, hogy nehezen lesz eldönthető, ki is az igazi főszereplő. Mindemellett érdemes még megemlíteni a hatalmas üdvrivalgást a darab végén, amikor számtalanszor tapsolták vissza a színészgárdát, majd közösen énekelték az előadás záródalát.

A katarzis átélése után kissé szomorú szívvel hagyta el a „díszes társaság” a Vígszínház épületét, hogy átadja magát a jól megérdemelt pihenésnek. Másnap, a reggeli elfogyasztása után egy kedves, Hanna nevű múzeumpedagógus vezetésével a Pál utcai fiúk nyomába eredtünk. Játékos kvízek, próbák vártak minket, miközben végigszeltük a nyolcadik kerületet, meglátogatva a regényben szereplő helyszíneket: a Nemzeti Múzeum kertjét, Nemecsekék házának helyét, a Práter utcai gimnázium előtti szoborcsoportot, Molnár Ferenc egykori iskoláját, a Pál utcát, s végezetül a nemrég felújított Grundot. A helyes válaszokért üveggolyók jártak, amelyeket a két csapatra osztott kirándulók szerezhettek meg. A városnéző túra befejeztével mindenki elfogyasztott egy tartalmas ebédet az Aréna plázában. A visszaút még az odaútnál is hangulatdúsabb volt a közös éneklésnek köszönhetően, amit természetesen a színdarab dalaiból válogatva ejtettünk meg.

Boér Erik, X. C