Mikola nagy családja 800 éves

Az idén negyedik alkalommal megszervezett, egyre népszerűbb Családi Napon remekül szórakozott Mikola apraja és nagyja — az éjszakába nyúló, kellemes hangulatú, helyi értékeket megmutató esemény kikapcsolódás és pihenő volt a mindennapok rohanásában.

Az összmagyarsággal együtt ünnepelték augusztus 20-át, Mikola első írásos említésének 800. évfordulóját és a legfontosabbat, a család szentségét szombaton, a Családi Napon. Már reggeltől nagy volt a nyüzsgés a focipálya melletti, évtizedes tölgyfák által határolt füves tisztáson: rakták a tüzeket, aprították a bográcsokba való alapanyagokat, készülődtek a főzőversenyre, amelyre idén nem kevesebb mint 14 csapat (családi és baráti társaságok) nevezett be — alaposan próbára téve a zsűrielnök Lakatos József és segédje, Molya Petra ízlelőbimbóit. Miközben a felnőttek a rotyogó üstök és sistergő tárcsák körül serénykedtek, a gyermekek számtalan — jókedvvel és vidámsággal fűszerezett — vetélkedő keretében mérték össze ügyességüket és tudásukat a helyi pedagógusoknak köszönhetően, akik igazán változatos programsort állítottak össze: zsákban ugrottak, súlyt vetettek, kapufára rúgtak, kosárra dobtak, kilencállomásos „tájfutásútvonalat” jártak végig. A sporttevékenységek az óriási népszerűségnek örvendő gumicsizma-dobáló, illetve kötélhúzó versennyel értek véget. A háztáji és a mezőgazdaság jobb sorsra érdemes, létfontosságú lábbelijét Márkus Tamás repítette a legmesszebbre, majd' 30 méterre, kötélhúzásban pedig Dobos Sándor csapata vitte el a pálmát, pontosabban húzta el a kötelet.

A vetélkedéseket és a sportolást követően mindenki behúzódott a tölgyfák árnyékába ízes falatokkal újratölteni energiakészleteit, a zsűri pedig szintén ekkor bírálta el a főzőverseny finomságait — melyek gazdag és különleges felhozatalából idén sem tudtak választani, így mind a 14 csapat, illetve a legfinomabb Malmos gulyás, táskaleves, borral locsolt nyárson sült malacka, legcsípősebb babgulyás, legjobb villás csülökpörkölt, nyúlpörkölt, vadastokány, Szunyog pörkölt, és a töltött káposzták oklevélben részesültek.

„A régi Mikolának csak két úr parancsolt: a Túr és a Mikolayak. Na meg az erdő: a Sárerdő és a Túrmenti tölgyes erdő. Télen a farkasok tanyáztak benne, nyáron meg a futó betyárok járták keresztül-kasul” — idézte Mikola örök szerelmese, Gellért Sándor költő-író szavait Dobos István polgármester ünnepi köszöntőjében, rövid történelmi visszatekintésben kiemelve egy-egy fontos évszámot, történést az írásos formában legelőször 1216-ban említett település 800 évéből. „Annak a földnek, amelyiken élünk, adósai vagyunk. S egy-egy ilyen közös együttlétkor, közös ünnepléskor ebből az adósságból rovunk le valamicskét. Ma államalapító Szent István emlékét idézzük és együtt ünneplünk az összmagyarsággal, de ünnepeljük a család szentségét is. Hiszen az elmúlt év munkássága — hangzatos ünnepség nélkül is — a családokról, a mikolai családokról szólt, akiket elismerés illet a mindennapokban való kitartásért és akikkel együtt tervezzünk közös jövőt itt, Mikolában” — mondta.

A hivatalos megnyitó a hagyomány szerint ökumenikus fohásszal folytatódott, majd az áldásokat követően elsőként a Rákóczi Kulturális Egyesület kórusa nyújtotta át népdalcsokrát. Utánuk a helyi kisdiákok vették birtokukba a színpadot, még vidámabbá varázsolva a hangulatot és mindenkit megnevettetve öreg nénikéknek beöltözve, a Z'Zi Labor Honky Tonk Woman feldolgozására járt banyatáncukkal, modern táncukkal és az Aranyszőrű bárány című mese jeleneteivel. Ary Dalma szavalatát és Simon Szilvia énekét követően a szárazberki Hármashatár Egyesület műsora köszöntötte Mikolát és a mikolaiakat — egy meghívás kíséretében, mint Ilonczai Zsombor lelkipásztor tolmácsolta: szeretettel hívnak és várnak mindenkit szeptember elején a szárazberki Bocskai Napokra. A népdalok és néptáncok programsorát — melyekben a közönség is aktívan részt vett csujogatásokkal, támcmozdulatokkal és tapssal — a mikolai református egyházközség vegyeskarának szolgálata követte Higyed István lelkipásztor érdekes összekötő gondolataival és csodálatos négyszólamú kánonokkal. A gazdag és tartalmas kulturális összeállítást követően előbb a Bertici fivérek szórakoztatták a jelenlévőket, majd a helybéli együttesek gáláztak, s végül a szatmárhegyi „zenecsoda”, Félegyházi Árpád penderítette táncra Mikola apraját és nagyját, akik csak a hatalmas tábortűz meggyújtásakor pihentek egy kicsit, majd folytatták a mulatozást.

Szabó Kinga Mária