Mikolai virágvasárnap

Meglepetés-műsorral köszöntötték a virágvasárnapi istentiszteleten Higyed István mikolai lelkészt, aki negyedszázada szolgál a gyülekezetben.

Nem várt, de annál kellemesebb meglepetésben volt része a virágvasárnapi istentisztelet végén a mikolai református templomban Higyed István tiszteletesnek, akit először Bú Julianna megkért, hogy üljön át az oldalsó padsorba felesége és lánya mellé, majd egy köszöntőbeszédet mondott azon alkalomból, hogy a lelkész 25 éve szolgál Mikolában. Bú Julianna röviden összefoglalta a láthatóan meglepődő és egyben meghatódó Higyed Isván negyedszázados mikolai szolgálatának főbb megvalósításait, ez az időszak 1990. március 11-én kezdődött, és néhány nap múlva, március 15-én már ő tartotta meg az ünnepi istentiszteletet, majd nem sokkal később április 8-án, az akkori virágvasárnapi istentisztelet alkalmával az elődöt, Lévai Istvánt is elbúcsúztatták.

Bú Julianna felidézte a Szatmári Friss Újság egy 1995. augusztus 11-én megjelent cikkét egy akkori IKE-tábor kapcsán, melyet a szerző úgy fejezett be, hogy „jó volt Mikolában együtt lenni”, ezt a felszólaló a gyülekezet kapcsán úgy módosította, hogy „Jó nekünk itt Mikolában együtt lenni”, hozzátéve, hogy január eleje óta készültek erre az ünnepségre, amelynek keretében Gerő Anikó énekkarvezető vezénylésével a vegyes kórus énekeket adott elő, Tasnádi Tamara, Tasnádi Tímea, valamint Zsiga Zsanett verseket szavalt, de volt közös éneklés is.

Ezt követően az ünnepelt is szólt a virágvasárnapi istentisztelet résztvevőihez, elmondta, számára nagy meglepetés volt ez a köszöntés, és elismerő csodálkozásának adott hangot, miként sikerült úgy titokban tartani, hogy ő semmit nem sejtett. „Az azt is jelenti, hogy a falu, a gyülekezet nem pletykás. Teljesen váratlanul ért, ha tudom előre, akkor rövidebbre fogom az istentiszteletet. Ami az eltelt negyedszázadot illeti, az idő nagyon gyorsan eltelt, de nem mindegy, hogy miként. Számomra ez az ünnepség hatalmas értékkel bír, lehetett volna előre bejelentett díszvendégek meghívásával is megcsinálni, de ez a fajta, családias hangulatú esemény azt jelenti, hogy ennek a gyülekezetnek van lelke és szíve. Annak idején mikor idekerültem, úgymond feketelistán szerepeltem, de a gyülekezet kitartott mellettem, és én otthonra leltem, leltünk Mikolában, ahol van kivel és kiért munkálkodni” — mondta Higyed István, aki egyébként az istentisztelet végén kihirdette, hogy két vasárnapi perselyes adakozásból 1100 lej gyűjtöttek a kárpátaljai magyarok megsegítésére, valamint a hollandiai reformátusok által 80 gyerek kapott ajándékcsomagot.

Romász János