„Minden részletben a lehetőséget keresem”
Március 7-én délután jótékonysági rendezvényre kerül sor a Caritas és a Fotósklub jóvoltából. A rendezvényen összegyűlt pénzösszeget három beteg kisfiú rehabilitációra fordítják.
Virág Botond élete utóbbi öt évének kihagyhatatlan része a fotózás. Hobbifotósból profi fényképész lett, és egy olyan fotós oldal aktív tagja, ahol bárki nyomon követheti munkásságát. A www.fotosklub.ro weboldal által felajánlott képekből most jótékonysági kiállítás és aukció nyílik a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet közreműködésével, melyből három beteg gyermek gyógyulását támogatják. A fotózásról, a fotósklubról, valamint a jótékonysági akcióról egyaránt kérdeztük.
— Kezdjük a szokásos kérdések egyikével. Mióta fotózol, hogy lettél fotós?
— Gyerekkorom óta. Persze kezdetben csak magamnak, hobbiból. Komolyabban öt éve foglalkozom vele. Az egész fotózás hobbiként indult, életstílus lett belőle, de most arra törekszem, hogy meg is tudjak élni belőle, hiszen minden ember álma, hogy azt csinálja, amit szeret. Jelenleg van „normális” munkahelyem is a fotózás mellett, de az a célom, hogy a fotózás legyen a főállás.
— Milyen komolyabb munkáid voltak eddig, amelyek által a nagyközönség is jobban megismerhetett?
— Több rendezvényen is összefuthattak már velem az emberek, ami Szatmáron történik, én ott vagyok, legyen az városnap, Partiumi Magyar Napok, vagy bármilyen esemény ami fotótémát adhat. Vannak olyan szervezetek is — gondolok itt például a Caritasra — amelyeknek rendszeresen fotózok. Az egyik legnagyobb munkám igazából nem is magához a képekhez köthető, hanem egy videóhoz, mely a fotográfia és ezen belül a time lapse fotózás iránti szenvedélyemből jött létre. A Szatmárnémeti, az én városom nevű projekt bő féléves időtartamából 3 hónapig tartott a fotózás, a többit a tervezés és az utómunka tette ki, felemésztve a szabadidőm nagy részét. Összesen több mint 10 000 fotó készült, képenként 15 másodperccel számolva ez több mint 40 órát jelent. A több mint 30 helyszínből és jelenetből nem mindegyik került felhasználásra, voltak sikertelen próbálkozások vagy olyan jelenetek, amelyekbe túl sok zavaró elem került.
— A fotózást, mint szakmát csakis „szerelemből” lehet csinálni, az új ötletekhez nélkülözhetetlen a kreativitás. Te hogy inspirálódsz és mi alapján választasz témát magadnak?
— A fotózás egy önkifejezési eszköz. Van úgy, hogy a semmiből jön egy ötlet, de olyan is, hogy napokig, vagy akár hónapokig agyalok azon, hogyan lehetne valamit megcsinálni. Maga a munkafolyamat is örömet okoz, de a legjobb dolog az, amikor a visszajelzések alapján úgy érzem, nem volt hiábavaló a befektetett idő, mert az embereknek tetszik, amit csinálok.
— Mi a kedvenc témád, mit fotózol legszívesebben?
— Szinte mindent szeretek fotózni, a makrofotózástól a fashion fotózásig, de a legjobban a tájkép és épületfotózást szeretem. Szeretek kirándulni, új helyeket felfedezni. Gyakran csak sétálok a géppel a kezemben és olyan részleteket keresek, melyek mellett amúgy csak simán átsiklanak mások. A másik kedvencem az életképek megörökítése. Imádom amikor olyan fotókat készíthetek, amelyek az emberek érzelmeiről mesélnek.
— Mi volt a legemlékezetesebb fotózással kacsolatos élményed?
— A legemlékezetesebb fotózásom tavaly télen volt, mikor Szénas Barnabás barátommal, aki mellesleg Fotósklub alapító tag is, elindultunk fotózni anélkül, hogy kiszemelt úticélunk lenne. Kőszegremete közelében jártunk, mikor egy kereszteződéshez értünk, de nem tudtuk merre kellene tovabbmenjünk. Szerencsére arra fordultunk, ahol pár száz méter után rátaláltunk egy ölyvre, amely annyira kiéhezett volt, hogy arra kényszerült, hogy saját fajtákjából egyen. Mint utólag megtudtuk, ez igen nagy ritkaságnak számít. A madár annyira éhes volt, hogy egészen 3 méteres távolságig közel engedett magához. 50 méteres távolságból mar fotózni kezdtük, minden egyes lépés után kattintva egyet, azzal a tudattal, hogy lehet az lesz az utolsó lehetőség.
— Alapító tagja vagy egy szatmári fotós weboldalnak. Mit kell tudni erről az oldalról?
— A www.fotosklub.ro egy olyan felület, ahol a fotózás szerelmesei találkozhatnak egymással, megoszthatják fotóikat, tapasztalataikat és tanulhatnak egymástól. Erdély egyedüli magyar nyelvű, interaktív, folyamatosan bővülő fotós honlapja. Hosszú távú célunk egy baráti közösség kialakítása, melynek tagjai komolyan veszik a fotózást bármilyen szinten is álljanak, fejlődni szeretnének. A honlapon lehetőség nyílik a tapasztalatcserére, egymás munkáiból pedig sokat tanulunk.
— A 2012-es Partiumi Magyar Napok adott otthont a Fotósklub első kiállításának, most pedig a képekből jótékonysági kiállítást és árverést szerveztek a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet közreműködésével. Hogy jött az ötlet?
— A PMN-es kiállításon többen is érdeklődtek afelől, hogy megvásárolhatóak-e az ott kiállított fotók. Már karácsony előtt fontolgattam az ötletet, hogyan lehetne ennek keretet adni, de mivel egy hasonló rendezvény megszervezése alapos előkészületet igényel, akkor elmaradt, így most kerül rá sor. Felvettem a kapcsolatot Löchli Terézia Tündével, a Caritas igazgatónőjével, aki szívesen segített a jótékonysági akció megszervezésében.
— Mit kell tudni erről a jótékonysági kiállításról? Kiknek segítetek?
— A „Tedd teljessé a mosolyom” nevet viselő jótékonysági eseményre március 7-én, azaz ma 18 órakor kerül sor a Művészeti Múzeumban a Szatmári Egyházmegyei Caritas és a Fotósklub szervezésében. Az esemény célja, három fogyatékkal élő gyermek — Ádám (1 éves), Cristofer (6 hónapos) és Sebastian (5 éves) — korai fejlesztéséhez szükséges támogatás összegyűjtése. A részvételi támogatás egy személyre 10 lej, ennek fejében minden látogató kap ajándékba egy kis méretű fotót a kiállítottak közül. Aki támogatni szeretné a három gyermek fejlesztését, lehetősége nyílik rá a kiállított fotók megvásárlásával és a borkollekciókra való licitálással. A Fotósklub tagjainak jóvoltából száz alkotás kerül kiállításra 30x45 cm, valamint 80x50 cm méretben. Egy fotó ára 50, 100 vagy 200 lej. A Nachbil öt borkollekciót ajánlott fel az aukcióra. A csomagok tartalmaznak két üveg bort, valamint 2 boros poharat a Poiana Codrului Üveggyár felajánlásában. A licit kiindulási ára a kollekciótól függően 80 és 200 lej között lesz. Az est folyamán fellép Crina Ardelean, a Szatmári Egyházmegyei Caritas munkatársa, Dobo Nicolae kíséretében és Bogdan Bratiş a Szatmárnémeti Művészeti Iskolából.
Kinczel Tünde
