Mindennapi műanyagmentesség — megoldható?

Átgondolva egy átlagos napunkat rájövünk, hogy rengeteg műanyag vesz körül bennünket, de még több fordul meg a kezünkben, aminek zöme perceken vagy órákon belül a kukában végzi. De hogy mennyire megvalósítható a legelemibb műanyagmentesség, például Szatmárnémetiben,  az már más kérdés.

Nyolc évvel ezelőtt indult világhódító útjára az ausztrál „műanyagmentes július” kampány, s bár azóta több száz ország vette át az ötletet, talán még soha nem kapott akkora figyelmet, mint idén. S a jobb későn, mint soha gondolat mentén talán még soha nem csatlakoztak olyan sokan hozzá, mint most, vállalva, hogy egész júliusban nemet mondanak az egyszer használatos műanyagok használatára. Elképesztő mennyiségű műanyagot használunk nap mint nap, teljesen automatikusan, mert már annyira hozzászoktunk — persze ezért nem maguk a műanyagok és jóhiszemű feltalálóik a hibásak, és az sem az ő vétkük, hogy számos praktikus tulajdonságuk révén hamar teret hódítottak életünkben. Olyannyira, hogy ma már évente 300 millió tonna műanyagot termelünk — és ennek körülbelül a fele egyszer használatos —, ezért óriási mennyiségű műanyagszemét termelődik, ami több száz év alatt sem bomlik le. Magyarán: a Föld szó szerint fuldoklik a műanyagban, és bár az nagyon jó kezdőlépés, ha valaki szelektíven gyűjti a műanyagot, sajnos a probléma olyan méretű, hogy ez már messze nem elég.

Sokak számára kihívás is a műanyagmentes július akció, amelynek célja az, hogy eleve kevesebb műanyagot használjunk — persze először magunknak kell elhinnünk, hogy minden egyes szívószál, feleslegesen vásárolt nejlonzacskó, pillepalack és műanyag kávéspohár számít. S ha már elhittük, megtehetjük a műanyagmentessé válás első lépéseit — de hogy ezek a mindennapi életben mennyire megvalósíthatóak Szatmárnémetiben, annak jártunk utána.

„Kezdő” műanyagmentesként a vásárlás az, amely során a legtöbbet tehetjük, hiszen a műanyaghulladék zöme zacskó és csomagolási hulladék, s amint hazaérünk a bevásárlásból, egyenesen a kukában landolnak — de egy kis odafigyeléssel jelentős mértékben csökkenhet a mennyiségük. Legalábbis a bevásárlózacskóké, mert egy vászontáska a nadrágzsebben is könnyen elfér, de az előző vásárlásból megmaradt műanyag szatyor is jó szolgálatot tesz, hiszen a lényeg: nem vásárolunk újat. De hogy mi kerül a textil- vagy sokadjára használt műanyag szatyrunkba, az már sokkal keményebb dió — városszerte egyetlen áruházban lehet üveges tejet kapni, ott is csak egyfajtát, illetve üveges joghurtot és szánát (szintén csak egyfélét). A natúr vagy gyümölcsös ivó- és kanalazni való joghurtok, kefirek, pudingok, ízesített tejberizsek, aludttejek gazdag választéka csak és kizárólag műanyag pohárban, flakonban, dobozban kapható, akárcsak a tejfölök, krémtúrók, margarinok és fűszerezett vajak, egyszóval: minden tejtermék. Nem jobb a helyzet az ásványvizek terén sem: két bevásárlóközpontban találtunk üveges kiszerelésűt, s egy liter kétszer annyiba került, mint a pillepalackos másfél literes (ráadásul az üvegvisszaváltás kérdése sem megoldott). A klasszikus világmárkák üdítőitalai szintén csak műanyag palackban bukorékoznak, s bár a rostos/natúr gyümölcslevek zöméből létezik papírdobozos kiszerelés is, azoknak a belső borítása is tartalmaz műanyagot, és a hagyományos/gyógyszörpök legtöbbje is műanyag palackban várja a vásárlókat. Érdekes módon míg a paradicsompüréknek és spagettiszószoknak szinte csak üveges variációja létezik, addig a ketchupok mindegyike műanyag flakonban kapható.

A pékárukat papírzacskóba tesszük ugyan (s igaz, azon is végigfut egy átlátszó műanyag sáv), akárcsak az egész kenyeret, de az előre felszeleteltek szigorúan műanyag csomagolásba kerülnek a higiéniai okok miatt — ha azonban mi szeleteljük, szeleteltetjük fel, tehetjük papírzacskóba, vállalva a kockázatát annak, hogy nem fér bele az egész mennyiség, illetve hogy a pénztári futószalagon kiborul. A bevásárlóközpontok falatozóiban a közegészségügyi és higiéniai szabályok okán fel sem merülhet annak lehetősége, hogy a készételeket, salátákat, rántott sajtot, de akár olajbogyót, kimért sajtokat otthonról magunkkal hozott ételhordóba tegyék — pedig elég csak pár percet álldogálni ezen pultok mellett, hogy érzékeljük, milyen mennyiségű műanyagdobozka-forgalom bonyolódik. Persze a megoldás kulcsa itt elsősorban az üzletláncok kezében van, hiszen jó ideje léteznek már igencsak jó minőségű karton ételhordók — igaz, az „egyszerű” műanyagnál valamivel drágábbak.

Külön fejezetet érdemel a zöldség- és gyümölcsvásárlás — már csak azért is, mert ahány üzlet, annyi lehetőség: a Kauflandban kizárólag a standoknál található (és megnevezése szerint könnyen bomló), átlátszó műanyag zacskókba tehetjük a kimért narancsot, paradicsomot, krumplit, almát; a Lidlben otthonról hozott vászontáskába is pakolhatunk (értelemszerűen minden zöldség- és gyümölcsfélét külön-külön), ott ugyanis nem mi, hanem a pénztárnál mérik le a mennyiséget — ez a lehetőség egyébként minden olyan boltban adott, ahol a mérést a pénztárnál végzik —, míg az Auchanban egyfajta félmegoldásként újra felhasználhatjuk az ott előzőleg megvásárolt és ugyancsak könnyen bomló műanyag szatyrokat (persze ez sem működik kétszer, hiszen a mérlegárcédulát nem lehet szakadásmentesen eltávolítani a vékony zacskóról). Az alapélelmiszerek körsétájának eredménye után extrémebb termék (például bambusz fogkefe vagy szendvicscsomagolásra méhviaszos kendő) keresésére már nem is indultunk.

Mindennapi napi menünk

A bevásárlások mellett a házhoz szállítással, elvitellel itt termelődik a legnagyobb mennyiségű egyszer használatos műanyaghulladék — egyetlen kivétel erősíti a szabályt: a pizza, hiszen az olasz finomságot kizárólag kartondobozban szállítják. S bár, mint már említettük, léteznek nagyon jó minőségű, hosszú időn keresztül átázásmentes papír ételhordók, a vendéglők, kifőzdék nem kapkodnak utánuk — kicsit drágábbak ugyanis, mint a jól bevált műanyag, az árkülönbséget pedig a fogyasztó zsebe állná, de a napi menüt érintő versengésben a jó minőségű étel minél alacsonyabb áron elv az úr, és sokan nem rizikóznak azért, hogy a környezetkímélő, de egy-két lejjel drágább csomagolás miatt esetleg vendégeket veszítsenek.

Persze ezen a téren is vannak kivételek, mint az a kisvendéglő-tulajdonos, aki már öt éve kizárólag könnyen lebomló zacskókba és tárolókba csomagol. „A saláták kartondobozba kerülnek, a levesek és főételek a könnyen lebomló műanyagból készült ételhordókba, az evőeszközök terén azonban nincs választási lehetőség, egyféle kapható — illetve megoldás lehetne a fából készült evőeszköz, de az egy napi menüs kisvendéglő esetében szinte kivitelezhetetlen. A főételes csomagoláson így is veszítek, egy lejbe kerül, de van olyan vendég, aki ezt is sokallja” — magyarázza.

Szabó Kinga Mária