Mindössze 8 másodperc

Egyáltalán nem vicces a 112 hamis riasztása, főleg ha robbantással fenyegetőznek — a „telefonbetyár” pedig azonosíthatatlan.

Mindössze 8 másodpercig tartott azt a bejelentés, amelyben egy férfi azzal fenyegetőzött a 112-es egységes segélyhívón, hogy bombát helyezett el egy bukaresti bevásárlóközpontban, a nagy forgalmú Obor környékén — 5 intézmény lépett riadókészültségbe, 100 specialista sietett a helyszínre, több mint 1000 embert evakuáltak, a bevetési egységek 2 órán keresztül vizsgálták át lépésről – lépésre a területet. A hamis bejelentés egy prepay, azaz nem azonosítható, feltöltős kártyáról érkezett és a névtelenség árnyékában megbújva hiábavalóan riadóztatta a bevetési egységeket, feje tetejére állítva a kerület életét, forgalmát, pánikot keltve az evakuáltak között, hogy a művelet több tízezer lejes költségeit, az ablakon kidobott pénzt már ne is említsük. A rendőrség nyomozást indított a névtelen telefonáló azonosítása érdekében, aki minden bizonnyal névtelen és felelősségre vonhatatlan is marad, hiszen a számtalan kezdeményezés ellenére feltöltős telefonkártyát bárki, bárhol és bármilyen igazolvány bemutatása nélkül vásárolhat — jegyzi a csütörtök délutáni, bukaresti hamis bombariadó kapcsán közösségi oldalán Különleges Távközlési Hivatal, valamint a belügyminisztérium négy intézménye. Akik egyrészt ismételten arra figyelmeztetnek: a 112 hiábavaló/hamis riasztásával valódi vészhelyzetben lévő életével, testi épségével „játszik” a bejelentő, másrészt az Alkotmánybíróság figyelmébe ajánlják a hamis bejelentések miatti fölös bevetések költségeit.

Tavaly a 112–re befutott nem sürgős riasztások közel fele (47,7%) a hamis riasztások kategóriájába tartozott, s a hamis riasztások 81%-át pedig nem azonosítható, feltöltős kártyáról kezdeményezték, ám végül a caracali tinigyilkosságok kapcsán született jogszabály arról, hogy idén január 1–jétől kizárólag személyi (vagy más) igazolvány felmutatásával lehet majd prepay kártyát vásárolni — akkor a nép ügyvédje rögtön jelezte: meg kell vizsgálni, hogy a feltöltőkártyák vásárlását szabályozó kormányrendelet tiszteletben tartja-e az alkotmánybíróság döntését a személyi adatok tárolásáról. Merthogy már évekkel korábban és többször is megfogalmazódott a kérés ezen kártyák nevesítésére, de az alkotmánybírák a személyes adatok védelmére hivatkozva elutasították — igaz, azóta megjelent az Európai Unió új adatvédelmi rendelete, de úgy tűnik, „az sem szabályoz minden részletkérdést”.