Miniszteri ígéretekben sem volt hiány az Eperfesztiválon

Szombaton délben fúvószenekaros mazsorettfelvonulással vette kezdetét az Eperfesztivál, amelyet idén XVIII. alkalommal szerveztek meg az ország epertermésének háromnegyedét biztosító Ugocsában, az „eperfőváros” Halmiban. A versenyre 39-féle finomságot neveztek.

Ha nehézkesen és megkésve indult is be az eperszezon, most már egyre inkább piroslanak az eperszemek a földeken — és a ládákban is. A nagykorúvá lett Halmi Eperfesztivál megmérettetésére talán még soha nem neveztek be annyian, mint az idén: a zsűrinek 39 -féle finomságot végigkóstolva kellett eldöntenie, melyik is a legédesebb, legzamatosabb, legízletesebb földieper — a győztes egy új, mind a versenyben, mind az eperföldeken első alkalommal kipróbált fajta, a Rumba lett, de a maga mögé utasított „versenytársak” termelőinek sem volt okuk a szomorkodásra, hiszen a nem hivatalos (de annál nagyobb létszámú) zsűri véleménye alapján egyik finomabb volt, mint a másik.

Amíg a piros-fehér uniformisba öltözött mazsorettek pattogó ritmusra vonultak végig a községközpont főútján, addig a rendezvénynek helyet adó iskola udvarára egyre-másra érkeztek az epertermesztők versenyének „résztvevői” — azaz az illatos-zamatos gyümölcsök, hiszen sok termelő tényleg az utolsó pillanatban, a verseny kezdete előtt pár perccel szedte le az epret a tőről, hogy a lehető legfrissebb legyen, s rendezte el takarosan, levelekkel körüldíszítve a ládákban, hogy ne csak a szájnak, de a szemnek is ingere legyen. Nos, ingerből nem is volt hiány, mert nem kevesebb mint 39 falnivalóan édes mintát vettek jegyzékbe, az egykori őshonos premial fajtától kezdve a nagy népszerűségnek örvendő joly, alba, darselect fajtákon át, de nem hiányoztak az abszolút újdonságnak minősülők sem: most először jelent meg a színen a kimberly és a rumba fantázianevet viselő eperfajta. Ez utóbbi pedig nemcsak jött, de látták (kóstolták) és győzött is, az elismerés mellett pénzjutalmat is szerezve termesztőjének, Glodan Ioannak. A képzeletbeli dobogó második helyén Bota Ionuţ jolyja, míg harmadik helyen Lakóczi Anikó coralja végzett — a hivatalos, hattagú zsűri pontozása alapján. A nem hivatalos és jóval népesebb zsűricsapat véleménye ennél sokkal egyöntetűbb volt a 39 féle-fajta eper végigkóstolása után: valamennyi falnivalóan finom.

A hivatalos megnyitón Incze Lajos polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, külön köszöntve a földieper-termelőket, akik az ország epertermésének közel 80%-át biztosítják, és ugyancsak ők álltak Pataki Csaba tanácselnök üdvözletének középpontjában is — igaz, a köszöntő szavakat csak kevés termesztő hallhatta, hiszen a legtöbben a mezőn dolgoztak az epersorok fölé görnyedve, s ők majd csak a munka és a nap végén értek rá ünnepelni és fesztiválozni. Köszöntötte az eprészeket — de nem csak, hanem valamennyi mezőgazdaságban dolgozót — a munkalátogatásra Szatmár megyébe érkezett Daea Petru agrárminiszter is, kijelentve: szükség van egy eperátvevőre és -feldolgozóra. Persze ezzel a kijelentéssel „nem fedezte fel a spanyolviaszt”, hiszen a helybéliek nagyon is érzik ennek szükségességét, Incze polgármester pedig több éve szeretne már egy modern eperátvevőt, s idén tavasszal végre meg is kezdődött annak kialakítása, önerőből; amit viszont a polgármester kért — s talán kérése meghallgatásra is talál —, az egy vagy több jégvédelmi ágyú, melyek szükségességéhez szintén nem fér kétség, elég csak a 2015-ös jégesőt említeni, amely hatalmas károkat okozott, szinte az egész epertermést (és nem csak) elpusztítva.

Természetesen a legtöbb fesztiválozó estefelé töltötte meg az iskolaudvart s bulizott az Elvis Band a rock and roll legendás éveibe visszarepítő dallamaira — a szórakozás pedig vasárnap is folytatódott, délelőtt a bográcsosfőző versennyel, délután a helyi iskolások, valamint az Egri Csodaszarvas néptáncos-népdalos előadásával, kora este a Royal Team, majd Fortuna is Halmiba érkezett, és segített gazdára találni az igencsak fajsúlyos (laptop, kombinált hűtő-fagyasztó, LCD-televízió, kerékpár, táblagép, hordozható rádió, hajnyíró) tombolanyereményeknek, az Irigy Hónaljmirigy pedig alaposan megdolgoztatta a rekeszizmokat. S a vendégek és fesztiválozók között talán akadt olyan is, aki megállt, és rápillantott a római katolikus templom bejárata mellett tavaly felállított, kétméteres Eper Anna szoborra, és egy gondolat erejéig eszébe jutottak mindazok, akik eddig és majd a jövőben az epertermesztés fáradtságos munkájával keresik meg mindennapi kenyerüket és tartják el családjukat.

Szabó Kinga Mária