Minőségi fejlődés az RMDSZ–böllérversenyen

Huszonkilenc benevezett csapatból huszonnyolc jelent meg szombaton Sárközújlakon, a IV. RMDSZ–böllérversenyen. Lényeges fejlődés volt tapasztalható mind a szervezés, mind a csapatok munkája szempontjából. Nem csalódtak azok, akik ott töltötték napjukat.

Egy szakszerűen előkészített helyszín várta a csapatokat, amelyek nagy része már pénteken berendezkedett, voltak akik múlt század eleji falusi portákra emlékeztető bekerített udvarokat építettek ki, hogy ezzel is felhívják a figyelmet az általuk képviselt település hagyományaira. Ilyen téren a legkiemelkedőbb volt a két sárközújlaki csapat, a magyarországi lőrinciek, valamint a Borókabogyó Egyesület. Több csapatnak saját zenekara volt, akik már kora reggel igyekeztek ráhangolni a csapattagokat és a versenyre kilátogatókat a mulatságra.

Nyolc órakor Pataki Csaba, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke és Tasnádi István főszervező nyitotta meg a versenyt, a továbbiakban a színpadi irányítást Varga Sándor színművész vette át. Hamar előkerült a fogópálinka, amit bátran kóstolgattak a disznófogók, egyesek olyan mennyiségben, hogy hamar kiestek a csapat aktív tagjai közül, de nem volt gond emiatt, mert volt elég tartalékos.

A disznókat szúrás előtt elkábították, szúrás után a vér egy része a tálba került, nagyobb része a földre vagy az épp ott állók cipőjére, ruhájára. A perzselés a helyi hagyományoknak megfelelően, szalmával vagy gázzal történt. Miután megmosták a disznókat, elkezdődött a feldolgozás: ki orjára, ki karajra vágta. A tapasztaltabb csapatok mindenre gondoltak, nem maradt otthon semmilyen szerszám, edény és fűszer sem, így a rendelkezésre álló idő alatt (14 óráig) minden elkészült. Sok helyen és sokféle recept szerint sütöttek reggelire hagymás vért, az avasújvárosiak hagyományos módon most is olajos hagymás retket kínáltak reggelire, a megyei tanács csapatát erősítő leleiek pedig langalót készítettek. A vadászok kiváló vadhúsokból álló, erre az alkalomra készített ételeket kínálgattak. A magyargéresiek hagyományos orjalevese és a levesben főtt hús és zöldség egyedi volt a versenyen. Egyedi volt az avasújvárosiak káposztalevese, az aranyosmeggyesiek tepertője, a dobraiak zsufás levese, az erdődiek sváb gallérja, a tasnádiak kolbászkülönlegességei, a mikolaiak véres hurkája, valamint a nyírbogátiak hurka- és kolbászkülönlegességei. Ott készült minden sátor előtt a forralt bor, a megyei tanács sátra előtt pedig a házi főzésű sör. De sorolhatnánk még, hogy milyen ételkülönlegességeket lehetett megkóstolni a sárközújlaki böllérversenyen. Délutánra már szinte valamennyi sátorban vagy sátor előtt cigány zenekar, vagy gépzene kíséretében szólt a magyar népdal és a magyar nóta. Az eseményen jelen volt Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, Winkler Gyula EP-képviselő és más politikusok.

Helyezés:

1. díj: Borókagyökér Egyesület, 2. díj: Magyargéres, 3. díj: Sárközújlak.

Különdíjak:

Legdíszesebb csapat (Lőrinci); Legnótásabb csapat (TARR–csapat); Legfinomabb toroskáposzta (Erdőd); Leghosszabb kolbász (Vadászok Társasága); Legfinomabb körtepálinka (Halmi); Legjobb böllér (Túrterebes2, Nagy Józzef); Legfinomabb hagymás vér (Batiz); Legfinomabb véres hurka (Egri); Legfinomabb májas hurka (Mikola); Legfinomabb tepertő (Aranyosmeggyes–Józsefháza); Legszebb orja (Bogdánd, hentes: Nagy András); Legjobb zsufás leves (Dobra); Legszebb karaj (Érendréd); Legjobb disznósajt (Mezőterem); Legszebb sonka (Nagykároly); Legfinomabb mézes pálinka (Érszakácsi); Legszebb kolbász (Túrterebes I.); Legegyedibb disznóságok (Tasnád); Leghangosabb csapat (Szatmárudvari); Legjobb fogópálinka (Szatmárnémeti RMDSZ); Legnépszerűbb csapat (City Rádió–Magyar Ifjúsági Kezdeményezés); Legvidámabb csapat (Dunakiliti); Legvendégszeretőbb csapat (Szatmár megyei RMDSZ); Legjobb kolbász (Szatmárhegy); Legjobb tepertő (Avasújváros); Legszebb perzselés (Nyírbogáti).

Elek György