Mirandolina a szatmári színpadon

Carlo Goldoni Mirandolina című megzenésített vígjátékának bemutatójára készül a Harag György Társulat. Az előadásról Csiki Zsoltot, a darab rendezőjét és díszlettervezőjét kérdeztük.

— Miért választotta ezt a darabot, mi az üzenete a mai nézők számára?

— A darabválasztás közös megegyezés volt a Harag György Társulat vezetőségével, ők mindenképpen szerettek volna egy commedia dell'arte-t is műsorra tűzni ebben az évadban. A Mirandolina bizonyult a tökéletes választásnak, hiszen ez a darab több is, kevesebb is, mint egy klasszikus commedia dell’arte: vannak benne commedia dell'arte-elemek, a dramaturgiai főszál mégis sokkal nagyobb mélységekig vezeti el az olvasót. A darab eleji könnyed szerelmi játszadozás egy adott pillanatban kegyetlen játszmává válik, ahol mindenki megsérülhet, sőt meg is sérül. Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy annyira komédia ez is, amennyire a Csehov-darabokat is eredetileg komédiának szánta a szerző. Igyekszem használni a XX. századi vígjáték nagyon sok megoldását, mert nem csinálok korhű commedia dell'arte-formát, hanem azt átalakítva, aktualizálva a poénokat és a figurákat, a commedia dell'arte egy huszonegyedik századi verzióját igyekszem megteremteni, amibe beletartozik például az éneklés is. Számomra ez a darab arról szól, hogy mi, emberek, mennyire ki vagyunk téve érzelmeinknek, vágyainknak, s hogy bármennyire próbáljuk is elhitetni magunkkal, hogy képesek vagyunk uralni életünket, akármelyik pillanatban történhet valami, ami teljesen felkavarhatja nyugodt napjaink állóvizét. Ugyanakkor arról is szól, hogy milyen könnyen sértünk és sérülünk, s hogy mennyire vigyáznunk kell arra, hogy milyen érzelmi játszmákba megyünk bele, hiszen egyszerre válhatunk agresszorból áldozattá.

— Eddig minden ön által megrendezett darabnak a díszlettervezője is. Miért ragaszkodik ehhez a feladathoz is?

— A díszlettervezés nekem hobbim a színházcsináláson belül. A főiskolán kezdődött, mert ott a saját előadásainknak mi csináltuk meg a terét. Volt egy nagyon jó látványtervező tanárunk Marosvásárhelyen, Dobre-Kóthay Judit, aki megtanított, hogyan lehet nagyon markánsan térben gondolkodni. Az előadásaim nagyon vizuálisak. Nekem mindig a tér jelenik meg elsőnek, amikor hozzányúlok egy szöveghez. Ha nem látom rögtön térileg is, amit olvasok, akkor inkább félreteszem a darabot. Ez egy olyan szoros összefüggés lett a fejemben, hogy nem szeretnék egy tervezőt magam mellé, hiszen csak végrehajtóként tudnám őt kezelni és nem alkotótársként. Szerencsére jó műszaki szakemberek vannak a színháznál, akikkel közösen rajzoljuk meg műszakilag azt, amit én formailag korábban már elgondoltam.

— Ez egy zenés vígjáték lesz, ha jól tudom. Mesélne erről?

— Az előadás zenéjét egy nagyon fiatal alternatív zenekar, a DØTS szerezte. Sok dalt a szereplők monológjaiból alkottunk meg, ezeket a zenekar élőben fogja kísérni. Sőt, az előadásban végig jelen lévő hangulat-zenét is ők játsszák majd.

Elek György