Mit jelent a mában magyarnak lenni Halmiban?
„Győzelemre született nép vagyunk. Ez az erő terel össze bennünket minden év tavaszán, ha tiltják, ha nem, ha megtorolják, ha nem – mi itt vagyunk és itt leszünk!” — hangzott el Halmiban.
Vasárnap emlékeztek a nemzet tavaszára, az 1848. március 15-i eseményekre Halmiban is. A református templomban 13 órától tartott ünnepi istentiszteleten a házigazda id. Fodor Lajos lelkipásztor üdvözölte a helybéli és más településekről érkezett megemlékezőket — a templom több száz éves falai között a halmi reformátusok és katolikusok mellett a dabolci és kisbábonyi hívek gyűltek össze fejet hajtani a 167 évvel ezelőtti események emléke előtt.
Mit lehet tenni 2015. március idusában a Kárpátok alatt? — tette fel a kérdést igehirdetésében id. Fodor Lajos lelkipásztor. „Lehet sírni, sírva vigadni, emlékezni. Lehet magyarul beszélni, ünnepelni — és mindig az Istenbe kapaszkodni, hiszen csak Ő az, aki életet kínál és életet ad. Életet, hazát és otthont. Izráel népe Jerikó falai előtt készült a harcra, mert meg kellett harcolni — sokszor véresen — a földért, amely majd hazává és otthonná lesz. Bár a régi Ugocsa vármegye 3000 katonát adott a szabadságharcnak, a mi vidékünk nem volt vérrel áztatott, de a magyar föld igen, s megszentesült ezáltal. Ez ünnepi alkalmon lélekben közel jön hozzánk Petőfi, Kossuth, Széchenyi, Bem … és mindazok, akiknek szellemiségét ápolni kötelességünk azon a helyen, ahová Isten ültetett bennünket. Merészség, hit, reménység és (haza)szeretet — ezek kéne áthassák a mai nemzedéket. De van-e bennük, bennünk elég erő ehhez? Erőt kell meríteni a tényekből, az eseményekből, amelyek a történelemkönyvek lapjain élnek, de átjönnek a mába” — fogalmazott. S hogy mit is jelent a mában magyarnak lenni, azt — az ünnep szellemében — 12 pontban foglalta össze: tettrekészség, a feladatok elvégzése, áldozatvállalás, a jogok betartatása, a lehetőségek kihasználása, a hit megtartása, „szép magyar nyelvünk átadása gyermekeinknek és unokáinknak, hogy ne feledjük sem mi, sem ők: kik vagyunk s mindenekfölött: bízni Isten segedelmében.”
Az istentisztelet után az ifjak ez alkalomra összeállított műsorára került sor, melynek keretében a Papp Erika magyar- és Inăuan-Bertók Renáta zenetanárnő által felkészített V–VIII. osztályos diákok színes részletességgel ecsetelve idézték fel 1848 március 15-ének eseményeit, a Pilvax Kávéházból kilépő márciusi ifjakat követve — ebben segítségükre voltak Szilágyi Orsolya tanítónő elsősei, akik a 12 pontot mondták el — egészen az aradi vértanúk vesztőhelyéig.
Ezt követően az ünnepség nagyszámú résztvevői átvonultak a temetőbe, ahhoz a kopjafához, amelyet az 1848-as szabadságharc emlékére állítottak a helybéliek 2000-ben. Itt a Szózat eléneklése után Incze Lajos polgármester mondott rövid, de annál tartalmasabb beszédet, melyben kiemelte: a legkülönbözőbb nyelvű, vallású, műveltségű és vagyoni helyzetű emberek hangyabolyából 1848-ban órák alatt nemzet szerveződött — mindez éppen nagyböjt idején, a Feltámadás ünnepére készülő Pesten. „Március 15-e minden évben újra és újra emlékeztet bennünket arra: győzelemre született nép vagyunk. Ez az erő terel össze bennünket minden év tavaszán, ha esik, ha fúj, ha tiltják, ha nem, ha megtorolják, ha nem — mi itt vagyunk és itt leszünk!” A megemlékezés koszorúinak elhelyezése után az ünnepség a Himnusz eléneklésével fejeződött be, s hagyomány szerint ezt követően mindenkit szeretettel vártak és fogadtak a régi felekezeti iskola épületében egy kellemes agapéra.
Szabó Kinga Mária
