Most is taps és torta fogadta Manit

Kollégái, barátai, a szatmári sajtó, vastaps és egy közel 70 kilós torta fogadta a csapata névadó szponzorának szatmári telephelyén a Dakar-rali idei malle moto kategóriájának győztesét, Gyenes Emánuelt. Hétvégén magyar bajnoki címért utazik Budapestre.

Január végi hagyomány az Autonet Import szatmárnémeti székhelyén, hogy az utolsó, vagy utolsó előtti hét egyik napjának déli óráiban néhány percre „leálljon az élet”, hogy megünnepeljék a Dakar-rali romániai hősét, Gyenes Emánuelt. Szerdán volt itt az ideje, hogy 2020-ban is sort kerítsenek erre az eseményre, hiszen az Autonet Motorcycle Team 35 éves pilótája most még nagyobb hősként tért haza a világ legnehezebb terepralijáról: megnyerte a szervizcsapat kíséret nélküli malle moto, vagyis az Original by Motul motoros kategóriát.

Ilonczai Tamás marketingigazgató, és Lieb Mihály, a cég társtulajdonosa fogadta a Dakar-hőst, aki idén tizedik alkalommal állt rajthoz a sivatagi száguldáson, így kiérdemelte a sorozatban a legenda címét is. Lieb Mihály meg is ragadta az alkalmat, hogy visszaemlékezzen arra, hogy 2007-ben ő is ott volt a szenegáli Rózsaszín-tó partján, az utolsó afrikai Dakar-rali befutóján, és ő is azok között volt, aki a célban az elsők között gratulált Maninak. Az volt a szatmári pilóta első Dakar-ralija, és már akkor szóba került egy együttműködés, amit néhány évvel később nyélbe is ütöttek.

A szerdai eseményre Suceaváról, Gyulafehérvárról, Bukarestből és Zilahról is érkeztek a cég partnerei és kliensei, hogy személyesen gratuláljanak a Dakar-hősnek. Ezt követően Mani sajtótájékoztatón mesélt élményeiről és idei terveiről.

A 35 éves motoros elmondta, hogy az idei egy nagyon jól sikerült Dakar volt. „Az első héten nagyon óvatos voltam, igyekeztem biztonságosan vezetni, de így is sikerült a kategória élére állni az első naptól, és folyamatosan nőtt az előny az üldözőkkel szemben. Nem nyomtam a gázt, hanem a franciák hibáztak sokat (Benjamin Melot és Florent Vayssade – szerk. megj.). Az első napon már komoly navigációs gondjai voltak. Én is eltévedtem néha, de sikerült hamar visszajönni a helyes útra, így nem vesztettem nagyon sok időt” — mondta Mani, aki azt is elárulta, hogy a két hét folyamán jól összebarátkozott a két francia vetélytárssal, hiszen rendszerint egymás mellett voltak motorjaik a szakasz végén felállított táborban. „Jó volt a hangulat a táborban, összebarátkoztam Veyssade-dal és Melottal. Igaz, a szakasz végén mindenkinek az volt az első dolga, hogy megnézze a mért idejét és a másikkal szembeni különbségeket, hiszen azért voltunk ott, hogy versenyezzünk.” A szatmári viszont esténként nem maradt a motorja mellett, hiszen Marcel Butuza felajánlotta neki, hogy aludjon a kísérő kamionjába. Mint arról beszámoltunk a brassói üzletember is rajthoz állt a Dakaron, viszont az első napon nagyot bukott, és oldalborda-, illetve kulcscsont-törést szenvedett. Még aznap kórházba szállították Butuzát, majd hazaküldték. „A kamion viszont ott marad, így tudtam minden nap rendesen tisztálkodni és pihenni. Nagy segítség volt ez számomra” — folytatta Mani.

Kevés meló, elég pihenés

Bizonyára ez is hozzájárult a szatmári kiváló eredményéhez. Elmondta, minden nap sikerült idejében, körülbelül 16 óráig megérkeznie a táborba, ahol előbb tusolt, majd evett, és csak utána állt neki a motorkerékpár előkészítéséhez a következő napra. „Körülbelül 2 óra alatt sikerült elkészülni a szervizeléssel. Nem volt sok munkám a motorral, többnyire csak a szükséges olaj- és kerékcserét végeztem el rajta. A szabadnapon viszont a táborba maradtam, és egy komolyabb szervizt is végeztem a gépen, és előkészítettem mindent a következő hétre.”

A rijádi szabadnapon egyébként a malle moto kategória versenyőzit egy gazdag „terülj-terülj asztalkámmal” várták a szervezők. „Volt ott minden finomság, sokkal bőségesebb volt a felhozatal, mint más kategóriák sátraiban” — árulta el a pilóta, aki mindezek ellenére három kilót fogyott a szaúdi két hét alatt.

Maninak nagyon tetszett az idei verseny, egyetlen negatívumot említett: „A helyieket nem fogta meg a verseny. Hiányzott a közönség. Dél-Amerikában még az üzemanyagtöltő állomásokon sem volt nyugtunk, állandóan jöttek a helyeik, hogy közös fényképeket készítsünk. Itt mindenhol nyugalom volt. Bízom benne, hogy a következő években nő a népszerűsége a versenynek a helyeik körében is. Öt évre szóló szerződést írtak alá a szaúdiak a Dakar szervezőivel, és úgy tudom, hogy már a szomszédos országokkal is tárgyalnak, hogy átvezessék arra is a versenyt. Szóba jöhet Egyiptom, az Arab Emírségek vagy Jordánia. Máskülönben minden nagyon jó. Éghajlat tekintetében jobb volt Szaúd-Arábiában, mint Dél-Amerikában. Habár reggel hideg volt, nappal nem volt óriási hőség. A nyomvonal remek, a táj lenyűgöző volt.”

Örül a Honda-sikernek

Az idei kiírásban szabályváltoztatások is voltak. Az egyik ilyen módosítás az napi itinerárra vonatkozott, amit hat alkalommal 15 perccel a versenyszakasz rajtja előtt kaptak meg a pilóták. „Én örültem ennek, mert akkor nem vesztettem időt azzal, hogy azt tanulmányozzam, hanem nyugodtam készíthettem a motort a következő napra. A toppilótáknak nem volt jó, mert nekik elől kellett menni, nem volt nyom, amin haladjanak, így sokkal jobban kellett figyeljék a navigációt” — ismerte el Mani, aki idén a KTM egyetlen győzelmét hozta, hiszen az összetettben az osztrák gyár 18 év után először kapott ki ellenfeleitől. „Örülök a Honda sikerének. Már kellett ez a váltás, mert kezdett ellaposodni a versenyt, és ilyen esetekben az a veszély is fennállhat, hogy az a csapat, amely folyamatosan vesztes, kiszáll a versenyből.” Mindezek ellenére Mani nem fog váltani, igaz, a KTM sem kereste meg szerződésével, hogy nyergeljen át a gyári csapathoz. „Romániai pilótaként nincs esélyem, hogy a gyári csapatnál versenyezzek. Ott azt nézik, hogy milyen országból származik a pilóta, hogy mekkora piaca, eladása van ott. Vélhetően, ha amerikai vagy ausztrál lennék, akkor azonnal kapnék ajánlatot.”

Mani marad tehát a szatmári csapatnál, és már tervezget az idei évre is. Előbb Budapestre utazik, hiszen ezen a hétvégén a magyar bajnokok gáláját rendezik, és az ottani szövetség megvárta a szatmárit, hogy ő is átvehesse az enduro-bajnoknak járó aranyérmet. Idén ismét nevez majd az erős magyarországi bajnokságra, viszont idehaza is rajthoz szeretne állni pontszerző versenyen, nyáron pedig tizenhetedik alkalommal áll rajthoz Nagyszebenben a Rad Bull Romaniacs hard-enduro viadal 17. kiírásán.

„A következő időben fogunk beszélni a jövő évi Dakarról. Egyelőre nem akarok ezen gondolkodni, szeretném élvezni ezt a győzelmet. Lássuk majd, hogy mekkora lesz a költségvetés, és akkor talán új motorkerékpárról is lehet szó, illetve eldöntöm majd azt is, hogy milyen kategóriában nevezek” — mondta Mani.

Vasárnap, Bukarestbe viszont méltó fogadtatásba volt része – akárcsak tegnap Szatmárnémetiben, a cég székhelyén –, habár a szurkolói kicsit megviccelték. „Számítottam rá, hogy fogadni fognak a reptéren, ezért úgy jöttem ki a váróba, hogy kezembe fogtam a Dakar-trófeát és az érmet. De nem várt ott senki. Kicsit el is szégyelltem magam, igyekeztem egy táskát keresni magamon, hogy gyorsan eltegyem a trófeát. De kiderült, hogy a reptér mellett, egy lokálban rendeztek fogadást, ahol viszont rengetegen voltak: barátok, szurkolók, és a sajtó képviselői.”

Casteu egyenlítette a számlát

Az idei Dakart műszaki gondok és büntetőidő nélkül zárta Mani. Egyetlen kisebb gond a hetedik napon akadt, amikor olajszivárgást észlelt. Útközben kellett orvosolni a problémát, de szerencséjére megállt neki a Sherco csapat egyik szervizautója. A Sprinter sofőrje nem volt más, mint a francia David Casteu, aki 2009-ben csapattársa volt a Vectra Racing Team-nél. Akkor Mani az egyik versenyszakaszon egy kerékcserével segítette a dobogós helyért küzdő társát, most a francia segítette ki a szatmárit fél liter motorolajjal.

„Mondhatjuk, hogy ez volt a legjobb Dakarom. De nem akarom, hogy feledésbe merüljön a korábbi összetettbeli 14. helyem, vagy két martaton-győzelmem” — zárt a szatmári, aki még az idénykezdés előtt, három hét múlva még visszautazik Marseille-be, hogy az ottani kikötőből hazahozza a versenygépét.

A tragédiáról

Gyenes Mani beszélt a szerdai sajtótájékoztatón az idei Dakaron történt tragédiáról is, amikor Paulo Gonçalves halt meg. A rendkívül rutinos, Dakar-ezüstérmes, 13-szoros Dakar-résztvevő portugál motoros elesett, és elhunyt. „Aznap egy nagyon gyors nap volt. Én is sok helyen fogtam 150 km/h sebességet. A roadbookon is jelezve volt a veszély, itt csak a toppilóták nyomták a gázt. Itt esett a portugál” — mesélte Mani, aki látta, hogy a helyszínre érkezett két helikopter, illetve ott áll a pilóta mellett két motoros, Toby Price és Stefan Svitko. A szatmári hozzátette, hogy a malle moto kategória tavalyi győztese, a holland Edwin Straver életéért küzdenek jelenleg az orvosok: a motoros az utolsó előtti napon bukott, 10 percen keresztül tartott az újraélesztés, majd kórházba szállították. Lehet, hogy átszállítják Hollandiába, de egyelőre mesterséges kómába tartják, válságos a helyzet. „Nem veszélyesebb a szaúdi verseny, mint másutt. Minden pilóta tisztában van azzal, hogy mire vállalkozik, amikor rajthoz áll” — mondta Mani.

Végül a szatmári pilóta egy ajándékot is kapott tőlünk, a Szatmár Friss Újság szombati lapszámának címoldalát kereteztettük be, amelyen hírül adtuk az idei Dakar-sikerét.

Pesek Attila