Mozaik

Zajlik az élet, a nagy ingyencirkusz, az odafigyelőbbek nem unatkozhatnak. Az országos szemétdombon kapirgáló politikusok kárálása, hogy: kot-kot-kot-kot-kotkodács, minden napra nagy dobás! — a média terített asztalán minden nap a főfogás, komikusan tragikus előadás. A volt államelnök idegesen ágál, de most már tehetetlenül, mélyen sérelmezve, hogy az évek során istápolta és a feneke alá nyúlt a DNA-nak, meg a vezetőjének, az meg most hálátlanul az ő (test)közeli embereit tarolja. De az is lehet, hogy valójában a saját sorsa aggasztja, hiszen kötik már a csokrot a DNA-nál az ő büdösen „illatozó” virágaiból is; hol fent, hol lent mondaná erre az óramutató. Juhász Gyula költői és látnoki zsenialitással előre ráérezhetett az exelnök mai lelkiállapotára, talán ezért is írta, hogy: „Milyen volt szőkesége, nem tudom már…”

A kormány a borravaló-törvényen dolgozik. Talán törvényileg meg akarnák szüntetni a borravalót (a baksis perzsa-török szó)? Á, dehogy, a Balkánon ilyet nem csinálnak. Sőt, európai mosolyt fakasztva, törvényesíteni akarják, hogy megadózhassák, a „nagy” fejek ebből évi egymilliárdnyi elpancsolható lejre számítanak. Nemzseni kormányunknak különben egyetlen alkotó jellegű tevékenysége a mind újabb adónemek kiötlése, számíthatunk ezért a jövőben akár levegő-, napfény- vagy kékég-adóra is, hiszen ezeket egyelőre bérmentve használjuk.

Hazakanyarodva szerény kis városunkba, az pont olyan poros és szemetes, mint a Florisal költséges nagytakarítását megelőzően. Sőt, még romlik is a helyzet, hiszen ismételten olvashattunk a Kubik körüli hercehurcáról, fertőről, kialakulóban levő szeméttelepről. És ez nem csak ott van így, hanem a volt Sirály (Pescăruş) tónak a felüljáró által levágott,Udvari felé eső részében is, ahol a törmelékek mellett mindenféle szemétkupacot, szennyt és rohadékokat láthatunk, vélhető, hogy a tucatnyi guberáló nem a féltéglákat gyűjti. Mind a két volt tó vizes pihenőövezet kellene legyen, a városnak nincs ilyen és most már nem is lesz, hisz a vezetőknek terhes ilyesmit kivitelezni és karban is tartani,az ott kialakítandó építkezési területek osztogatása viszont ígéretes, vezérvidító jövedelmet szülhet. Tavasszal a városban gombamódra szaporodnak a vendéglátói teraszok. Van, amelyik jól is néz ki, de egy részük ízléstelen, városképet rontó építmény. Sajnálatos, hogy városunkban még mindig nem hivatalos szempont a kellemes küllem, így aztán az állandó fércmunkák, félmunkák és ízléstelenségek szenvedői vagyunk a felelős szervek hozzá nem értésének és teljes igénytelenségének köszönhetően. A Színház utcájában még egy kis díszfa koronáját is egy terasztető alá nyomorították, a Törvényszéknél pedig, a városi rendőrség árnyékában, egy terasz mellett esetleg egy macska vagy kutya ha elfér a járdán. Aki ezt engedélyezte, az valószínűleg nem tudja, hogy a mezei kisember még mindig gyalog jár, hol bottal, mankóval, hol gyermekkocsival, csomaggal vagy csak úgy, de a magas életszínvonal miatt jó mázsás súlyával. A minap jól öltözött, szép beszédű fiatalok állítottak meg három helyen is, a parkolóban, az áruháznál és a Zsidókorzón. Kezükben míves irattartóval (hazaiul doszár) különböző bajoktól szenvedő gyermekeknek gyűjtöttek pénzt kezelésre, és így az életük megmentésére. Eközben mélyen, komolyan és kissé szomorkásan a szemembe néztek, és tucatnyi orvosi papírt meg a szenvedő gyermekek tenyérnyi fényképét is többször megmutatták. Bájos, szöszke, nagy szemű gyermekek néztek szomorúan a képekről rám, egyiknek még nagy könnycseppek is gördültek a szeméből, csak remélni merem, hogy nem verték meg a fényképezés érdekében! Egy ilyen profi rendezésben, ahol nyilvánvalóan még egy pszichológusi lóláb is kilógott, a mai napig sem tudom, hogyan maradhatott amúgy zord szívem rezzenéstelen. A puhításom közben arra járt a helyi rendőrség két oszlopos tagja is, de ők csak unott arccal bámultak ránk. Utólag gondoltam csak arra, lehet, hogy az ifjak nem is körmönfont szélhámosok voltak, hanem csak egyetemisták, akik a végtelen emberi hiszékenységről írják vizsgadolgozatukat. Bár úgy lenne!

Tisztelettel,

Dr. Zagyva Miklós