Mozgás — örömjáték — sport (I.)
Utoljára módositva: 2017-09-25 09:49:42

A Szatmári Friss Újság szerkesztőségében meghívott vendégek beszélgettek a mozgás fontosságáról, a testnevelésórák szerepéről, a tömeg- és versenysportokról, valamint a mozgás hiányának és az erőltetett edzéseknek a káros hatásairól.

A beszélgetésen részt vett: Csik Tibor labdarúgóedző, Szátvári Emese gyógytornász, Szabó Tamás testneveléstanár, Huszti Márk diák, Papp Zoltán szülő és Matusinka Beáta, a Szatmári Friss Újság marketingmenedzsere. A beszélgetést moderálta: Elek György.

Szabó Tamás szerint elsősorban amiatt fontos, hogy a sportolás terén legyen az embernek mozgalmas élete, hogy mutasson példát a gyermekének, gyermekeinek. Ilyen szempontból nagyon fontos, hogy mit kaptunk a szüleinktől gyermekként, mennyire voltunk a sport szellemében nevelve. Itt nem nagy dolgokra kell gondolni, csupán arra, hogy elvittek-e a szüleink sétálni, kerékpározni, labdázni, sportpályákra stb. Szabó Tamás fontosnak tartja a mozgást a családjában, a testnek és a léleknek egyaránt szükséges. Sajnos Szatmárnémeti más városokhoz képest jóval visszamaradottabb a sportlétesítmények terén. Szabó Tamás, amikor focizni megy, mindig elviszi a kisfiát is, a lánya pedig kosarazni jár. Sokan mondják, hogy egy testnevelő tanár szerencsés helyzetben van, akinek viszont más a foglalkozása, nem biztos, hogy megengedheti magának ugyanezt, de nagyon lényeges, hogy a gyerek milyen szokásokat örököl a szüleitől. A sport nem akadályozza a gyereket a tanulásban, mert megtanulja beosztani az idejét. Szabó Tamás mindig elmondja a szülőknek szülői értekezleten, hogy ne érveljenek azzal, hogy a gyereknek nincs ideje mozgásra a tanulás miatt.

Huszti Márk hetedik osztályos, de már jeles kosárlabdázó. Három óráig iskolában van, ebéd után megtanulja a leckét, aztán elmegy edzésre. Márk kiemelkedő eredményeket ér el a sportban és a tanulásban is. Második osztályos korában kezdett el sportolni édesapja hatására, aki kosarazni járt a barátaival, és mindig vitte magával Márkot is. Megtetszett neki a kosarazás, és elkezdte az edzéseket Görbe Éva tanárnővel. Szülei arra ösztönzik, hogy a tanulás legyen az első, de ne hanyagolja a sportot sem, így kialakult benne egy versenyszellem, hogy mind a két területen jó eredményeket érjen el.

Csik Tibor a sportnak köszönheti, hogy bejutott a temesvári testnevelési főiskolára. Nem készült továbbtanulni, nem is tudta teljesíteni azokat a normákat, amelyekre szükség volt a bejutáshoz, már profi focista volt, amikor felajánlották neki, hogy jelentkezzen a főiskolára.

Papp Zoltán gyerekei úgy kedvelték meg a sportot, hogy beszélgetett egy kosaras barátjával, aki felajánlotta, hogy elviszi a gyerekeit, mert van egy nagyon jó csapata, országos bajnokok voltak. Miután felfigyeltek a csapatra, észrevették, hogy sok benne a tehetség, a gyerekeket pedig elvitték más városokba.

Csik Tibor megjegyezte, hogy akik más városokba, neves csapatokhoz szerződnek, már nem csak a mozgás, az egészség miatt sportolnak, hanem versenyezni akarnak. Csik Tibornak most két ifi korosztályos labdarúgócsapata van, és oda sem csak azok járnak, akik csak mozogni akarnak, hanem akik szeretnének bekerülni profi csapatokba. Nem könnyű nekik, hiszen tanulni is kell, edzésekre is kell járni. Vannak ott is, akik csak azért járnak, hogy barátokkal legyenek, és a szórakozásnak ezt a formáját választják. A profi focicsapatok sem mennek igazán. Sokszor az edzőket teszik felelőssé, de az igazi probléma az, hogy nincs honnan válogatni, a tehetségesebbeket pedig elviszik nagyobb csapatokhoz. Szatmárnémetiben nincsenek meg a feltételek ahhoz, hogy jó csapat működjön. Régebben az egész család kiment a meccsre. Most mi van? Kimegy valaki a stadionba, és nincs hova leüljön. Hallják az emberek, hogy milyen cirkuszok vannak a klubon belül. Amikor Csik Tibor elkezdte a labdarúgást, húszezer néző volt a stadionban kiváló körülmények között. Akkor az is élményt jelentett, ha a focista felmehetett a gyepre, most viszont bárki felmehet.

Szátvári Emese úgy gondolja, hogy azért maradnak távol a gyerekek a sporttól és a kultúrától is, mert a szülők arra biztatják őket, hogy olyan szakmát válasszanak, ami pénzt hoz, biztosítja az anyagi hátteret. A sport nagyon kevés ember számára biztosít olyan anyagi hátteret, amire vágynak az emberek. Senki nem biztatja a gyerekét arra, hogy olyan foglalkozást válasszon, amiből nem tud majd megélni. Mint gyógytornász állítja, hogy egy profi sportoló sokkal többet kell dolgozzon, mint bárki más, ráadásul az egészsége is késélen táncol.

Arra a kérdésre, hogy a gyógytornászhoz milyen problémával mennek, Szátvári Emese azt válaszolta: ez attól függ, hogy az illető milyen területen dolgozik. Csecsemőkorban agykárosodással, központi idegrendszeri sérüléssel, amit szülés előtt, szülés után, terhesség ideje alatt lehet szerezni. Serdülőkorban nagyon sok a gerincferdüléssel élő gyerek, ez a sportolás hiányának a következménye. Nagyon sok problémát okoz a szülők túlóvása. Félnek, hogy a gyerek elfárad tornaórán, és kérik a felmentést. Nagy sok megbetegedést okoz a televízió, a számítógép, és a mindennél több problémát okoz az okostelefon. Régebben, ha az ember meg akart valamit tudni, el kellett menni kisebb-nagyobb távolságokra, ami mozgáslehetőség volt, ma már meggörnyedve, telefonnal a kézben mindent meg lehet tudni. A tökéletes az, ha a szülők együtt mozognak a gyerekkel. Sok olyan eset van, hogy ha a szülők nem mozognak, a gyerek sem mozog, de sok olyan példát is lehet sorolni, hogy a gyerek olyan baráti körbe kerül, ahol rákényszerül a mozgásra. A lányok hajlamosabbak a gerincferdülésre, nekik azt lehet ajánlani, hogy járjanak olyan környezetbe, ahol lehet mozogni.

Papp Zoltán szülei nem sportoltak, így nem lehet azt mondani, hogy egy olyan szülői példa állt előtte, amelyet követve megszerette a sportot. Különbséget kell tenni a mai és a régebbi lehetőségek között. Régebben nem volt az a sok elektronikai eszköz, ami lekötötte az embereket, örültek, ha kimozdulhattak a lakásból, barátokkal, ismerősökkel találkozhattak, sportolhattak. Nem volt nagy dolog szerezni egy labdát, és azzal játszani. Ma is a sport lehet, lehetne az egyik legjobb szórakozás, bár Szatmárnémetiben kevés a pálya, de aki keres, talál. Papp Zoltán ma is gyakran találkozik az utcán olyan barátaival, akikkel sokat kosarazott. A fiait is próbálja megmozgatni; ha bemegy az iskolába, beáll a fiatalok közé. Sokat görkorcsolyázik a családdal, kerékpároznak, igaz, a nagy forgalomban ez sem egyszerű. Aki akar, az talál lehetőséget a mozgásra, mondja.

Azzal kapcsolatosan, hogy sok gyerek van felmentve a tornaóráról, Szabó Tamás elmondta, hogy ez is a tanártól és a szülőtől függ. Nagyon fontos, hogy a tanár megszerettesse a sportot azokkal a gyerekekkel, akik nem úgy jönnek otthonról, hogy keresik a mozgási lehetőségeket. Nagyon sok szülő fél, hogy a gyerek megfázik, megsérül, elfárad. Elég könnyen adják az orvosi igazolásokat. Régen csak sportorvos adhatott ki ilyen igazolást, ma már kiadhatják a családorvosok is. Később pedig jönnek a megfázásnál komolyabb problémák és komolyabb okokból bekövetkező fáradtságok. Meg kell szerettetni a mozgást a gyerekekkel, és nem kell minden gyermeket egy szinten kezelni. A tanár célja az kell legyen, hogy ne idegenítse el a gyereket, hanem érje el azt, hogy boldogan menjen a testnevelésórára. Az, hogy líceumi szinten csak egy testnevelésóra van egy héten, nagyon szomorú, mondja a pedagógus, aki egy érdekes módszert alkalmaz azok számára, akik fel vannak mentve a testnevelésóra alól, vagy otthon felejtik a tornaruhájukat: az iskola könyvtárában néznek régi olimpiai játékokat. Ha a diák nem kell ott legyen, és nem kap feladatot, akkor mindig kitalál valamit, hogy ne tornázzon. Nagyon sok szülő amiatt kér felmentést a gyereke számára, hogy a tornajegy ne rontsa le a diák átlagát. Miközben egy olimpiai bajnok csak egy sportágban teljesít, a tornaórán minden próbában meg kell felelniük a gyerekeknek.

Papp Zoltán megjegyezte, hogy vannak szülők, aki elpanaszolják, hogy az ő gyerekeiknek mindenből tízesük van, csak tornából van kilencesük vagy akár nyolcasuk. Papp Zoltán is ezek közé a szülők közé tartozott, amíg a fia el nem mondta neki, hogy vannak gyerekek, akik csak tornából jók. Ha a jó tanulónak tornából megadják a tízest, akkor a gyengébb tanulónak, aki tornából tízes, meg kellene adni matekből és más tantárgyakból is a tízest.

Szabó Tamás elmesélte, hogy volt világbajnoki második helyezettünk, aki nem tudott kötelet mászni, és emiatt nem jutott be Bukarestben a testnevelési főiskolára. A testnevelésórának az lenne a feladata, hogy a gyerek mozogjon, és minden gyerek a saját módján. Sok tanár elköveti azt a hibát, hogy megköveteli a minimumokat. Tamás is beleesett ebbe a tévedésbe kezdőként. Később hívták fel a figyelmét a tapasztaltabb kollégái, hogy ez nem olyan, mint amikor leolvassák a villanyórát. El kell végezni az iniciális teszteket, utána pedig figyelembe kell venni a gyerek fejlődését. Figyelembe kell venni, hogy a gyerek honnan indult és hova fejlődött. Tamás gyakran beszél gyógytornászokkal és szakorvosokkal, akik valamennyien azt tapasztalják, hogy egyre gyakoribb a fiataloknál a hátgerincferdülés. Ennek az okozója a legtöbb esetben a mobiltelefon. A gyerek nem ül megfelelőképpen, a fejét lehajtja, a hát meggörnyed, egy idő után pedig jelentkezik a fejfájás, a látászavarok, harmincéves korukra üvölteni fognak a fájdalomtól. Egyre több az olyan fiatal, aki nem asztalnál tanul, hanem valahol meggörnyedve. Az ilyen szokásoknak megvannak a következményeik, de előbb-utóbb még nagyobb mértékben fognak jelentkezni az elváltozások és a fájdalmak.

Szátvári Emese arra emlékeztetett, hogy a sport a koncentrálóképességet is fejleszti. Aki sportol, az a tanulásban is jobban teljesít. A mozgás hiánya számtalan betegséget okozhat. Akinek gerincferdülése van és idiopátiás, vagyis nem lehet pontosan tudni, mi az okozta a gerincferdülést, annál általában egy gyerekkori koordinációs problémából adódik. Ezt lehet örökölni, és meg lehet szerezni az élet folyamán. Lehet tartási probléma, amit már csecsemőkorban fel lehet mérni. Ha a szülő észreveszi ezt, akkor tudatosan segíti a gyereket, hogy a tartáshibákat kijavítsa. Az iskolában a figyelemzavaros gyerekek nagy részének koordinációs problémái is vannak. A koordinációs problémák összefüggnek a beszédképességgel is. Aki beszédhibás, annak a koordinációja sem jó. Az ilyen gyerekek nem tudnak jól teljesíteni az iskolában. Sajnos vannak olyan szülők, akik ahelyett, hogy jó irányba terelnék a gyereket, ők maguk is ott görnyednek a gyerekkel, kezükben a telefonnal.

Papp Zoltán elmondta, hogy a tánc is hozzásegít az egészséges tartás kialakulásához, és a tánc is elegendő ahhoz, hogy az ember elvégezze a szükséges mozgást. Volt egy időszak, amikor nem focizni járt, hanem táncolni a feleségével. Több év alatt több klubot is kipróbáltak. A tánc ad egy tartást, ami fontos a megjelenéshez. Arra is megtanít, hogyan kell hozzáférni egy hölgyhöz. A tánc megnyitja az embereket a partnercsere során, hogy vannak különbségek a partner vezetésében. Az élsport nem mindig az örömről szól, már túl van azon, hogy örömjáték. Az eredményekért nagyon meg kell szenvedni: előbb ficam, sérülések, később ilyen-olyan betegségek. Papp Zoltán nagyon sok klubba elment sportolni, de nem maradt meg sehol, mert ott nem a mozgás és a játszadozás a lényeg, hanem elmennek versenyekre.

Szabó Tamás úgy tudja, hogy a 8–10 éves gyerekeket nem ajánlatos versenyekre vinni, mert az edző mond valamit a gyereknek, a szülő kintről bekiabál, a gyerek pedig nem tudja, hova figyeljen, a szülőnek fogadjon szót vagy az edzőnek. Elvárják a gyerektől az eredményeket; mind a szülők, mind az edzők azt szeretnék, ha a gyerek jól teljesítene. Az ifjúsági válogatott edző is megbetegíti a gyereket még fiatalon (16–17 évesen), és mire húszéves lesz, már képtelen teljesíteni. Lehet, hogy furcsa azt mondani egy gyereknek, hogy nem kell mindig nyerni, bár az kellene a fontos legyen, hogy ott legyen minél több helyen, és a képességeinek megfelelően szerepeljen.

Csik Tibor úgy látja, hogy a tömegsportokat kellene erősíteni, és minél több embert be kéne vonni. Tömegsport az is, ha a család vagy egy baráti kör elkezd labdázni. A probléma az, hogy Szatmárnémetiben nincsenek sportlétesítmények. Ma már a tömbházak előtt se lehet játszani, bár nincs is igény arra, hogy a gyerekek sportoljanak. Reggel nyolc óra előtt tíz perccel nem lehet megközelíteni az iskolákat, mert a gyerekek nyolcvan százalékát autóval viszik iskolába.

Szátvári Emese ezt elképesztőnek tartja. Az óvodába és az első négy osztályba el lehet vinni a gyereket, de ötödiktől el kell tudnia menni az iskolába.

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
  • Nincs kapcsolodó cikk
APRÓHIRDETÉS
Állás
Németországi munkalehetőség Bayern-Nürnberg környékén. Beteggondozót, házi ápolót keresünk...
Tovább >>>
SZATMÁRI NAP

Helyfoglalás
Előzetes
Szörnyen boldog család
Ma, 16:55
Wishbonék messze nem a legboldogabb család. Emma, egy csőd szélén álló könyvesboltot vezet, míg férje, Frank túl sokat dolgozik és szenved zsarnok főnökétől. Öntudatos lánya, Fay, épp az első szerelmet éli meg, míg fiát, a kis zsenit, Maxot csúfolják az iskolatársai. De ez még nem minden! Egy jelmezes buliban egy gonosz boszorkány szörnyekké varázsolja őket: Emma vámpírrá, Frank Frankenstein szörnyévé, Fay egy múmiává, Max pedig egy vérfarkassá változik. Kalandos hajsza indul a banya után a fél
Grand Mall, Iuliu Maniu utca 2
MoziSzinházBuliEgyéb
KÉPGALÉRIÁK
NAVIGÁTOR


KÖRKÉRDÉS
Felkészítetted-e már autódat a télre?
Igen, mindig időben felkészítem
Még nem, de a napokban már esedékes
Nem sietem el a dolgot, még van rá időm
Egyéb, leírom hozzászólásban
Szavazok
HOROSZKÓP
Válassza ki csillagjegyét:
2017. október 17.
Ha csak a saját feje után akar menni, ne csodálkozzon, ha környezete ingerült és türelmetlen lesz egy idő után. Maradjon nyitott mások véleményére!
SEBESSÉGMÉRÉS
  • Sajnos ma még nem kaptunk információt a radarokról a megyében!
  • Az összes megtekintése
    Radarok Szatmár megyében
    (2017. október 17.)


    KONYHA
    Hozzávalók: 40 dkg pulykamell, 40 dkg fusilli tészta, 1 db citrom reszelt héja és leve, 2 gerezd fokhagyma, 1 ...