Mozgás — örömjáték — sport (II.)

A Szatmári Friss Újság szerkesztőségében meghívott vendégek beszélgettek a mozgás fontosságáról, a testnevelésórák szerepéről, a tömeg- és versenysportokról, valamint a mozgás hiányának és az erőltetett edzéseknek a káros hatásairól.

A beszélgetésen részt vett: Csik Tibor labdarúgóedző, Szátvári Emese gyógytornász, Szabó Tamás testneveléstanár, Huszti Márk diák, Papp Zoltán szülő és Matusinka Beáta, a Szatmári Friss Újság marketingmenedzsere. A beszélgetést moderálta: Elek György.

Csik Tibor rámutatott arra, hogy a gyerekek fejlődése a táplálkozástól függ. A gyerekek nagy része ott hibázik (s ezért a szülők is felelősek), hogy nem reggelizik, hanem az iskolában megvásárol valami nagyon egészségtelen dolgot. Vannak kivételek azokban az iskolákban, ahol rendszeresen lehet ebédelni, de nem biztos, hogy sokan élnek ezzel a lehetőséggel.

Huszti Márk sportolóként fontosnak tartja a táplálkozást, bár a rendszeres étkezés minden ember számára fontos kell hogy legyen. Márk, aki már nyolcadik osztályos, mindig reggelizik. Az iskolában mindennap ebédel, nem lehet, hogy ne egyen főtt ételt, illetve a szülei készítenek számára tízórait, amit valamelyik szünetben elfogyaszt. Amikor hazamegy az iskolából, valamint este, edzés után is eszik. Nem foglalkozik azzal, hogy zsíros vagy édes az étel, mindent megeszik, mert a szervezetnek mindenre szüksége van, de főként a mozgásra. Márk gyalog jár iskolába. Próbálkozott kerékpárral menni, de az nem biztonságos. Gyakran előfordult, hogy az úton ment a kerékpárral, a rendőr pedig felküldte a járdára, ahonnan viszont a gyalogosok lekényszerítették az úttestre. Ezért döntött végül a gyaloglás mellett.

Matusinka Beáta arra volt kíváncsi, hogyan tekintenek az osztálytársak és az iskolatársak egy olyan fiúra, aki mind a sportban, mind a tanulásban kiemelkedő eredményeket ér el.

Márk elmondta, hogy nem észlel semmilyen megkülönböztetést vagy irigységet, mindenki ugyanúgy barátkozik vele, mint másokkal, mert belátják, hogy az eredményeit munkával éri el. Az iskolai játékoknál sem mondják azt, hogy nem játszhat, mert túl jó, sőt, mindenki vele akar egy csapatba kerülni, mert akkor biztosabb a győzelem.

Szátvári Emese is fontosnak tartja a táplálkozást, akkor is, ha valaki sportol, de akkor is, ha nem. Tény, hogy a több mozgás több energiát igényel, de akik rendszeresen mozognak, nem kell féljenek az elhízástól. Egy ideje nagyon sok genetikailag kezelt élelmiszer kerül forgalomba, amelyek egy egészséges, felnőtt szervezetre nincsenek különösebb hatással, de az olyan szervezetre, amelyik még fejlődésben van, károsak lehetnek, mutatott rá. Gondoljunk csak arra, hogy egy csirkét, amit az üzletekben megvásárolunk, négy-öt-hat hét alatt nevelnek fel. Ha egy ilyen felfújt csirke bekerül a szervezetbe, bekerül vele az a sok káros anyag is, amitől olyan gyorsan kifejlődött. Ez a génmanipuláció hatással van az emberi szervezetre is. Az, hogy nagyon sok fiatal lány túlsúlyos vagy más problémákkal küzd, elsősorban a táplálkozásnak és a mozgáshiánynak a következménye. Az a hatéves kislány, akinek már megvan a maga fölöslege, nem fog elkezdeni szaladni, mert hamar elfárad, és kellemetlenül érzi magát a terhelés után. De ugyanez a helyzet a felnőtteknél is. Amikor az ember mozog, az izmok olyan enzimeket termelnek, amelyek endorfinként hatnak a központi idegrendszerre. Ezért van az, hogy aki rendszeresen mozog, annak kellemes érzete van, de oda el kell jutni, hogy az ember ezt az érzést megélje. Mindenki láthatja, amikor a TV-ben reklámoznak olyan gépeket vagy olyan gyógyszereket, amelyek használatával le lehet fogyni, és nem kell semmit csinálni, csak reggel bevenni a gyógyszert, vagy egy szakrendelőben ráakasztanak egy műszert, ami valamit csinál. Ettől lehet, hogy le lehet fogyni, de hamar vissza lehet hízni, és újabb káros anyagok kerülnek a szervezetbe. Ezek nem egészséges dolgok, az emberek nagy része mégis ezt választja. Ma már tudjuk, hogy ez megvezetés, a reklám hatására történik, de az emberek nem értik meg, hogy a természetes dolgok sokkal hatásosabbak és hosszú távon eredményesebbek. No meg a kényelem, de annak is megvannak és meglesznek a következményei.

A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy valahogy fel kellene ébreszteni az embereket, hogy az életnek megvannak a maga szabályai, amelyeket nem lehet kikerülni, felborítani. A kényelem miatt nagyon sok olyan dologról mondunk le már gyerekkorban, ami az élet része, ami később nem csupán hiányozni fog, hanem a hiánya hátrányos helyzetet teremt és betegségeket okoz. Az ép test, ép lélek fogalma nem csak szállóige, hanem az emberi lét meghatározója.

Csik Tibor azt látja, hogy vannak olyan családok, ahol megveszik a kerékpárt, a gördeszkát és mindent, amit lehet, de nem használják. A sport a kitartásról szól. A sport nem az, hogy elsétálunk a sarokig vagy ugrálunk hármat és kapkodunk a telefon után. Minden családban kellene napi egy órát szánni a mozgásra. Nem igaz, hogy nincs idő. Nagyon sok jelentéktelen dologra tudunk időt szakítani. Az sem igaz, hogy a sport miatt a gyerek elmarad a tanulással. Aki sportol, az sokkal jobban teljesít a tanulásban is.

Ma már az emberek olyan dolgokat helyeznek előtérbe, amelyek hosszú távon hátrányos helyzetet teremtenek, de sokan csak akkor fordítanak figyelmet erre, amikor már visszafordíthatatlan helyzet alakul ki. Sokan a szabadidőt is úgy töltik, hogy ülnek vagy görnyednek valahol. Kifogást találni lehet, mert el kell ismerjük, hogy Szatmárnémetiben nincsenek sportbázisok, nincs infrastruktúra, és sok minden más sincs. Csik Tibor egy ideig járt kajakozni, ami szintén jó időtöltés. Ezt a sportágat is lehetne fejleszteni, nem versenyszinten, hanem szabadidősportként. Ideális esetben minden lakónegyedben kellene legyen valamilyen sportlétesítmény.

Szabó Tamás ehhez hozzászólva elmondta, hogy ezek a sportlétesítmények önfenntartók lennének, mert bárki fizetne egy elfogadható belépődíjat, ha meglennének a mozgáshoz szükséges feltételek. Vannak városok — ilyen Nagyvárad —, ahol nagyon sok sportolási lehetőség van. Van, amit a város működtet, és van, amit magánszemélyek. Nem érdemes olyan versenysportágakba beleölni nagy pénzeket, amelyek nem hoznak hosszú távú eredményeket. Vannak olyan sportesemények, amelyeken nézőként is jó ott lenni, de az igazi az, amikor az ember aktív résztvevője a játéknak.

Csik Tibor elszomorítónak tartja, hogy az iskolában hetente csak egy testnevelésóra van. Vannak iskolák, ahol egy tornaterembe három osztály van bezsúfolva, román és magyar tagozatos diákok együtt. A tanár igyekszik minden sportágat megismertetni, kipróbáltatni, megszerettetni a tanulókkal, de ez nem elég. A testnevelésóra csak ízelítő, kóstoló kellene legyen, hogy a gyerekek majd családi és baráti körökben menjenek tovább, és gyakorolják azokat a sportágakat, amelyek közel állnak hozzájuk. Ez csak akkor lehetséges, ha a szülők és az edzők együtt vezetik rá a sportra a gyerekeket, és velük sportolnak ők is.

Elek György megemlítette, hogy nemcsak a sport, hanem sok más területen is folyton arról beszélünk, hogy jó példát kell mutatni a gyerekeknek, de ez a jó példa nem igazán észlelhető, nem igazán látjuk, hogy sokkal tovább mennénk az elképzelés és a beszéd szintjétől.

Huszti Márkot arról kérdezték, mi az, ami őt megfogta a sportban, hogyan szerette meg a kosárlabdát, jár-e sportrendezvényekre. Nem volt könnyű válaszolnia, hiszen Szatmárnémetiben nem igazán vannak rangos sportrendezvények, jól jött a röplabdabajnokság, de sajnos annak csak egyetlen szatmári származású versenyzője van. Ha az iskolákban foglalkoznának röplabdával, lehet, hogy most több szatmári szerepelne a versenyen, de ugyanezt elmondhatjuk más sportágakról is.

Csik Tibor szerint nem elég, hogy a szülők nem viszik a gyerekeiket eseményekre, a tanár sem teheti, mert olyanok a törvények, hogy nem igazán lehetséges.

Szabó Tamás konkrétabban is megmagyarázta, hogy ha a tanár egy órára kimegy a gyerekekkel az iskolából, azt jóvá kell hagyja az igazgató, és bele kell egyezzen a szülő. Ha harminc diák van az osztályban, harminc A4-es lapot kell a gyerekek hazavigyenek aláírásért. Annyi papírmunkát kell végezni, hogy nincs idő tanítani. Ha a tanár elmegy az osztállyal kirándulni, egy egész dossziét kell összeállítania. Orvosi igazolás kell a családorvostól, hogy a gyerekek részt vehetnek egy kétnapos kiránduláson, továbbá kell szülői beleegyezés, névsor, egy ideig még a tanfelügyelőséghez is fel kellett vinni több héttel előtte. Ezek azok a procedúrák, amelyek elveszik a tanárok kedvét a hasonló tevékenységek szervezésétől.

Papp Zoltánnak az a véleménye, hogy időben fel kellene hívni a figyelmet a sport pozitív hatásaira. Az ember akkor ébred fel, amikor már megvan a baj. Sokkal egyszerűbb lenne a bajt megelőzni, mint majd elviselni. Számtalan lehetőség van arra, hogy megelőzzük a problémákat, de elsősorban tudatosítani kellene, hogy minek mi a következménye, majd tenni is azért, hogy bizonyos problémákat megelőzzünk.

Szátvári Emese azt állítja, hogy a váltást az óvodában kellene elkezdeni. Tapasztalatból mondja, hogy azokat a gyerekeket, akik mozgássérültek, és bekerülnek az óvodába, a többi gyerek nagyon kedvesen fogadja, igyekeznek segíteni rajtuk. Az óvónéninek nagy szerepe van abban, hogy a többi gyerek elfogadja ezt a másságot. Ha a gyerek elfogadja az óvodában azt, hogy van más vagy lehet másképp, akkor vannak eredmények. Ez a sportra is vonatkozik. Ha arra hivatott személyek, csoportok elmennének egy közösségbe, és megmutatnák, hogy milyen lehetőségek vannak, akkor sokan megszeretnék azt a sportágat, és ha nem is versenyszerűen, de a maguk érdekében, az egészségük védelmében gyakorolnák azt. Jelenleg nem ebbe az irányba haladunk.

Csik Tibor konkrét példákkal igazolta, hogy vannak olyan diákok, akik nem tudtak felelni az órán, mert nagy volt bennük az izgalom. Miután a gyerekek elkezdtek sportolni, feloldódott bennük a feszültség.

Szabó Tamás fontosnak tartja, hogy a városok és a megye vezetősége helyezzen minél nagyobb hangsúlyt a tömegsportok támogatására. Lehetőséget kell teremteni a mozgásra azok számára is, akik nem versenyszerűen sportolnak.

A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a versenysportok egy része már üzletté vált, a másik része pedig most válik azzá. Szükség van a versenysportokra, de mint azt többen megerősítik, a túlzásba vitt edzések sokszor az egészséget veszélyeztetik. Ugyanúgy az egészségüket kockáztatják azok is, akik nem mozognak. Meg kell találni a módját annak, hogy mind a két oldal, az emberek kisebb részének szóló versenysportok és a széles rétegeket érintő tömegsportok is támogatottak legyenek.