Munkaerőhiány a vendéglátóiparban

A vendégek növekvő igényei mellett a személyzet csökkent képzettségével szembesülnek ma a szatmárnémeti kávézók, éttermek és szórakozóhelyek, a vendéglátóipar akut munkaerőhiánnyal is küzd.

A nyári időszak teraszszezonja idején, amikor a szabadtérre kihelyezett asztalok miatt megnövekszik a vendégszám és a munkatempó, még erőteljesebben jelentkezik a szakemberhiány a vendéglátóiparban. Szatmár megyében városi szinten a pincérek, bárosok nettó fizetése ma 1400 lej körül mozog, egy jó szakács pedig 4000 lejt is hazavihet, nyilatkozták lapunknak étterem- és kávézóüzemeltetők.

Nem könnyű kollégát találni, mert a szóba jöhető leendő személyzet nehezebbnek tartja ezt a fajta munkát, mint a szalagmunkát, úgy tartják, hogy több a stressz, többet kell összpontosítani, mord vendég és bal lábbal való kelés esetén is kedvesnek tudni lenni. A szalagmunkának is megvannak a nehézségei, főleg egyhangúsága és állóképesség-igénye miatt, de a pincér több mindenre oda kell figyeljen, készletet kell vezetnie pontosan, és szépen kell viselkednie az emberekkel akkor is, ha bajok vannak otthon. A vendéglősök és bárosok legfőbb gondja mégis az, hogy alig van itthon képzett pincér. Azt mondják, ezt is tanulni kell, főiskola is van, ahol erre képezik ki a fiatalokat, a képzettség nélkül végzett pár hónapnyi munka nem számít jártasságnak, a párhetes kurzusok nem hozzák meg a kívánt eredményt. A vendéglátóipari alkalmazottak java része nyugatra ment dolgozni, vagy ha nem is, egy-egy olyan nagyobb városba, mint Kolozsvár, Szeben vagy Nagyvárad, itthon a képzetlenek maradtak, tisztelet a kivételnek, összegzik a helyzet állását a vendéglátósok.

A nyári időszak diákmunkája sem oldja meg a munkaerőhiányt, időszakosan sem. Az általános tapasztalat az, hogy a szünidőben munkába álló tinédzserek munkamorálja nulla, felelősségérzetük nincs. Kilenc órai munkakezdés helyett délben telefonált be a középiskolás idénymunkás, hogy az anyjának kellett segítsen, azért nem ment be nyitásra, hozott fel egy példát az egyik kávézóüzemeltető. A vendéglátóipari munkaidő beosztása az egyszerűbb készletelszámolás érdekében két munkanap, két szabadnap, mert így hosszú távon kevesebb időt vesz el az adminisztratív feladatnak számító, műszakzárásnál megcsinált pultleadás — ahogy a készletelszámolást nevezik a szakmában —, ha nem nyolcóránként, csak kétnaponta kell megcsinálni.

A lapunknak nyilatkozó tulajdonos szerint egyetlen kiút van az ördögi körből, nagyobb fizetéssel elszippantani más területről a pincéreknek való embereket, de ez áremelésekkel is fog járni az amúgy sem túl fényes haszonnal kecsegtető szatmári vendéglátóiparban, például négy lej lesz egy kávé ott, ahol most három, és hat-hét lej lesz egy most öt lejért kínált sör.

Princz Csaba