Nagyböjti lelkigyakorlat — középpontban az irgalmasság

Öt héten keresztül zajlott idén is a Püspökség Világiak Irodája által szervezett nagyböjti lelkigyakorlat, mintegy száz személy részvételével.

A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye hat településének kilenc közössége kapcsolódott be a Világiak Irodája által szervezett hétköznapok lelkigyakorlatába, mely kedden zárult, témája az irgalmasság volt. Az öt hét során az irgalmasság cselekedeteinek mai nyelven való megfogalmazásáról elmélkedtek különböző jelszavakat, célokat maguk elé helyezve: közénk tartozol, meghallgatlak, elkísérlek egy darabon, osztozom veled, meglátogatlak, jól és szépen beszélek rólad, imádkozom érted. A csoportvezetők és az őket egybefogó Kujbus Márta referens, a résztvevők lelkigyakorlatra kitűzött személyes fejlődése célját úgy fogalmazták meg: „legyen szívünk az emberek iránt, mivel Istennek van szíve irántunk”. De persze ezt mindenki más-más mértékben és mélységben érhette el és tehette magáévá.

Eredményeiket, tapasztalataikat hetente megoszthatták egymással, majd a lelkigyakorlatot lezáró találkozásuk alkalmával reflektáltak a teljes, megtett útra: „A lelkigyakorlat felnyitotta szememet, hogy el kell fogadnom a körülöttem elő embereket olyannak, amilyenek. Erre szeretnék törekedni” — mondta egyikük. „Rávilágított arra, hogy hiányosságaim vannak az irgalmasság gyakorlásában, de lehetőségeket is mutatott hogyan növekedhetnék ezen a téren” — vallotta társa. „Egyik imaidő alatt elkezdtek potyogni a könnyeim. Átélhettem azt, hogy Jézus meglátogat és itt van velem. Olyan valóságos volt” — szólt egy tanúságtétel.

„Átéltem, hogy Isten komolyan vesz és én gyermek módjára oda tudok hozzá fordulni.” „Amikor arról volt szó, nekem mit jelent az irgalmasság, az irgalmas szamaritánus jutott eszembe, aki spontán cselekedett. Erre a spontaneitásra vágyom én is.” Ilyen és ehhez hasonló tapasztalatokról vallottak azok, akik rászánták az időt és az energiát és részt vettek a hétköznapok lelkigyakorlatán nagyböjtben.