Nagyobb hangsúly a szakoktatáson

Szász Piroska főtanfelügyelő-helyettes a szakoktatás hiányosságairól, a munkaerőpiac elvárásaihoz való igazodásának szükségességéről, valamint a szakmák iránti kereslet változásából adódó gondok kiküszöbölésének lehetőségeiről nyilatkozott lapunknak.

Vállalkozók, nyugati tőkével működő cégek tulajdonosai gyakran panaszolják, hogy nem könnyű jó szakembereket találni. A mindenkori kormány szakképzési oktatáspolitikája érthetetlen, hiszen mindig elmondják, hogy a kínálatot a munkaerőpiachoz kell igazítani, de valójában nem ez történik. Igazodunk-e a munkaerőpiac elvárásaihoz? Milyen mértékben sikerül ezt az alapképzésben megvalósítani? Ezekre a kérdésekre kellene választ találniuk az önkormányzatoknak és a szaktárcának egy közös fejlesztési stratégia kidolgozásával. Bár létezik bizonyos szintű fejlesztési stratégia és létezik egy Helyi Fejlesztési Bizottság, amelynek feladata e stratégiák összehangolása és a munkaerőpiac igényeihez igazítása, mégsem valósul meg a szakképzés alapfokú harmonizációja a munkaerőpiac igényeivel.

Hiányosságok

— Hol lehet a gond a szakképzéssel? — kérdeztük Szász Piroska Szatmár megyei főtanfelügyelő-helyettest.

— Sokan állítják, hogy azok a pedagógusok, akik a szakoktatásban dolgoznak, megdöbbenve állapítják meg, hogy az elmúlt tíz esztendő oktatási reformjainak legnagyobb vesztese a szakképzés volt. Épp azok a szakmák sorvadtak el, amelyekre igény volna, amelyekre a munkaerőpiac, főleg a termelési területen, igényt fogalmazott meg. Bár adottak a feltételek a korszerű, minőségi szakképzés megvalósítására, az érdeklődés hiánya, az alacsony diáklétszám miatt az érintett iskolák nem tudják teljesíteni küldetésüket. A fent említett problémákra a válasz egyrészt a demográfiai mutatók alakulásában, a társadalmi és szociális tényezőkben, másrészt a beiskolázási számok elosztásában keresendő. A demográfiai adatok már rég figyelmeztettek a nyolcadik osztályt végző diákok számának drasztikus csökkenésére, ami persze érinti a líceumok és szakközépiskolák beiskolázási tervét. Ebben a tanévben Szatmár megyében tizenöt szakiskolai osztály van, a következő tanévben tizennyolc lesz. Új szakosztályok indulnak, de megnő a mezőgazdasági szakosztályok száma is, lévén hogy erre a szakra többen jelentkeznek, amióta a pályázatkészítők számára fontos a líceumi végzettség. Azt, hogy nincs elegendő szakember, én nem mondanám, a probléma az, hogy a szakoktatás hiába igazodik a piaci elvárásokhoz, amire egy fiatal elvégzi a négy évet, nem biztos, hogy arra a szakmára van kereslet.

Szakoktatás, elméleti oktatás

— A 2003/2004-es tanévvel kezdődően — a PHARE–pályázatokkal és az anyagi beruházásokkal egy időben — volt egy tanügyminisztériumi ajánlás (a szakképzésre vonatkozó európai uniós normák szerint), amelynek értelmében a IX. osztályokra vonatkozóan a beiskolázási arány: 60 százalék szakoktatás és 40 százalék elméleti oktatás — fejti ki Szász Piroska. — Ez a pillanat jelentette a szakoktatás elsorvasztásának kezdetét: a 60/40 százalékos beiskolázási arány fokozatosan felcserélődött, az elméleti oktatás hangsúlyosan megerősödött. Ha az idei beiskolázási számokat elemezzük, azt észleljük, hogy Szatmár megyében ez az arány 54 százalék a szakoktatás javára, nem számolva bele az évről évre megismétlődő úgynevezett iskolaelhagyási arányt a VIII. osztály elvégzése után, amelynek értelmében körülbelül tízszázalékos azoknak a falusi diákoknak a lemorzsolódása, akik nem folytatják tanulmányaikat a kötelező oktatás befejezése után.

Munkaerő-piaci igények

— A szakképzésnek egyaránt ki kell elégítenie a közoktatás és a munkaerőpiac igényeit — folytatja a főtanfelügyelő-helyettes. — A kilencvenes évek elején a gazdaság szereplői biztosan számíthattak jól képzett munkaerőre, akik a hazai szakképző iskolákból kerültek ki. Keresettek voltak fiatal szakembereink az ország munkaerőpiacain, de Európa más országaiban is. A hazai felmérések szerint (ha az érettségit nézzük) a szakközépiskoláink tanulói nehezen tesznek eleget a tantervi követelményeknek. Szakiskoláinkat olyan szintre kell emelni, hogy azok végzőseivel próbáljuk felépíteni és megerősíteni a hanyatlásban lévő gazdaságot. A fejlesztések és az oktatáspolitikai intézkedések eredményeként szakiskolai és szakközépiskolai képzésünk nehezen találja meg a helyét közoktatási rendszerünkben, amíg ez nem kap megfelelő támogatást helyi, megyei és országos szinten is. Az elméleti oktatás kiterjesztése következtében a leghátrányosabb helyzetű rétegek kerültek be szakközépiskoláinkba, de még az elméleti oktatásba is jutnak be olyan diákok, akik nem érték el az országos felmérőn az ötöst minden vizsgatantárgyból. A másik probléma, hogy ezeknek a tanulóknak a társadalmi-kulturális háttere sem ösztönzi őket a tanulásra. Az elszegényedő vagy már szegény, a létminimum szintjén tengődő családok számára nem elfogadható, hogy a szakmát tanuló gyermekük csak tizennyolc-tizenkilenc éves korában válik keresőképessé, így egy részük már a nyolcadik osztály elvégzése után lemorzsolódik, nem folytatja tanulmányait. Mivel az elmúlt években egyre nagyobb számú diák érdeklődése irányul az elméleti oktatás felé, csökken a hiányszakmák felé forduló diákok száma. Ha nem ismerik fel a szakképzés fontosságát mint prioritást, akkor gyakorlatilag nem ismerik fel a vidék felfejlesztésének jelentőségét.

 Elek György