Nagyon vigyázzunk, mit írunk alá, még közjegyző előtt is!

Csak könnyebben megközelíthető, első emeleti lakásba akart költözni az idős károsult, aki aztán csak haszonélvezője lett a pénzéből megvásárolt lakásnak. Végül sikerült megszereznie „segítőkész” ismerősétől a tulajdonjogot — jó pár ezer lejért cserébe.

Élete során majd'mindenki megfordul egyszer a közjegyzői irodában, hol okiratok hitelesítése, hol hagyatéki ügyek, de leggyakrabban adás-vételi szerződésekkel kapcsolatban — s ilyenkor gyorsan átfutja az előzetes megbeszélések alapján megszerkesztett hivatalos iratot, majd gyorsan alákanyarítja a nevét és „az üzlet megköttetett”. De mi a helyzet, ha az egyik fél már az idősebb korosztályhoz tartozik, a román nyelvet sem beszéli jól és maradéktalanul megbízik segítőkész, fiatal „üzlettársában”? Sajnos könnyen előfordul, hogy nem (csak) azt írta alá, amiről tudomása volt, hanem a többoldalas román nyelvű jogi szövegben olyan dolgok is szerepeltek, amiről fogalma sem volt s amelyekre csak hónapok múltán derül fény. Ezért kell(ene) hivatalos fordítót igényelni a közjegyzői irodában s mielőtt bármit aláírnánk, egy ügyvéddel is konzultálni.

„Nem azért jöttem el önökhöz, hogy bárkit is pellengérre állítsak, hanem az idősek figyelmét akarom felhívni arra, hogy legyenek résen, és jól gondolják meg, kit fogadnak a bizalmukba, hogy ne járjanak úgy, mint én” — kezdi történetét a szerkesztőségünket megkereső C. K. Mint mondja, hosszú évek óta élt már teljesen egyedül a Károlyi úton lévő, negyedik emeleti lakásában, gyűjtögetve a pénzt, hogy egyszer majd máshová költözzön, mert az idő teltével, ereje fogytával egyre inkább érezte, „sok” már neki az a négy emelet. A költözés gondolatáról beszélt fiatal, jóindulatú ismerősével is, aki teljes bizalmát élvezte, és aki készségesen ajánlkozott: segít a hetvenedik életévét betöltött idősnek a procedúra lebonyolításában. „Beszélt is ingatlanügynökökkel, és talált is egy másik lakást — igaz, második emeleten, én pedig elsőt szerettem volna, hogy még kevesebb lépcsőt kelljen megmászni naponta, de ő sürgetett, hogy gyorsan vegyem meg, mert nagyon jó ajánlat, és az előző tulajdonosoknak is sürgős az eladás, hát ráálltam. Elmentünk az egyik közjegyzői irodába, hogy aláírjuk a papírokat. Láttam én az első lap tetején, hogy adásvételi szerződés (contract de vânzare-cumpărare), és sok-sok, román nyelvű szöveggel sűrűn telegépelt oldalt, de hogy az a szöveg mit is jelentett, azt már nem értettem. Egyébként fiatal ismerősöm, aki magyar, mondta párszor, hogy 'rentă viageră', de ki tudta akkor, mit jelent az? Mindig azt hangoztatta, hogy ő egyetemet végzett, tudja, mit csinál és mit kell csinálni, én ne törődjek vele, bízzak csak mindent reá. Aztán egyszer csak kiderült, mit is jelent a 'rentă viageră' … meg az is, hogy az adásvételi szerződésben úgy szerepel: ő a lakás tulajdonosa, az ő nevére került. Én csak életem végéig haszonélvezője vagyok… Az is benne volt a szerződésben, hogy ő gondoskodik rólam, s ha leesnék a lábamról, kerít mellém gondozónőt — amit persze majd én fizetek, mint ahogy minden átíratási és közjegyzői költséget is én fizettem… Aztán tavaly októberben már az öregek otthonába akart tenni, kész papírokkal jött hozzám, hogy írjam alá — akkor aztán kikértem magamnak. Elmúltam már 70 éves, az igaz, és senkim sincs, de nem vagyok még olyan magatehetetlen öreg, hogy idősotthonba menjek! És elkezdtem erősködni, hogy az én összegyűjtött pénzemből vásárolt lakás hivatalosan is az én nevemen legyen. Nem könnyen, de csak beleegyezett. Persze nem ingyen: 4500 lejt kért érte. Elmentünk megint egy közjegyzőhöz, és aláírtuk a második adásvételi szerződést, amivel végre a nevemre került a saját lakásom, a 4500 lejt pedig odaadtam neki — előbb az iroda előtt, az utcán akartam, aztán végül a közjegyző szeme láttára adtam oda. Legalább erre van egy tanúm… Az azóta eltelt időben sokat gondolkodtam, és be kellett ismernem: csúnyán átvertek. Elmentem a rendőrségre is, onnan most január elején kaptam hivatalos választ: mivel a lakás tulajdonjoga rendeződött, ezen a téren minden rendben van, és azt javasolták, hogy próbáljam megegyezés útján (cale amiabilă) visszaszerezni a pénzemet, vagy indítsak bírósági pert. Nem fogok. Ezek a perek elhúzódnak, lehet, hogy meg sem élném a végét, és ki tudja, mennyi perköltséget kellene még fizessek. S mint mondtam: senkit nem akarok pellengérre állítani, csak a hozzám hasonló, idős, egyedülálló emberek figyelmét felhívni, hogy nagyon jól gondolják meg, kiben is bíznak meg” — hangsúlyozza.

Az eset számtalan kérdést vet fel. Nemcsak erkölcsit, hanem egy közjegyző munkájával kapcsolatos nagyon is gyakorlatit is. A jóhiszeműség elve mentén a közjegyző jogosan feltételezi, hogy az előtte megjelenő felek közös megegyezése alapján fogalmazza meg a szerződést, amelynek szövegét fel is olvassa a feleknek. De mi a helyzet, ha valaki nem érti a román/jogi nyelvet? — kérdeztük Ressler Ştefan ügyvédet. „Az 1995/36-os közjegyzői törvény 82. paragrafusának második bekezdése feketén-fehéren kimondja: amennyiben az ügyfél nem ért románul, a közjegyző köteles hivatalos fordítót alkalmazni (ennek költségét a kliens fizeti), aki ott helyben lefordítja az illető anyanyelvére a dokumentumot. Persze ha a közjegyző tud — esetünkben — magyarul, ő is elmagyarázhatja a dokumentum/szerződés tartalmát. Sajnos nem az első és biztos nem is az utolsó eset, hogy valaki aláírt egy olyan valamit, aminek a tartalmával/részleteivel nem volt tisztában. Szinte naponta megtörténik — ezért is hangsúlyozzuk minden fórumon: nagyon vigyázzanak, mikor és mit írnak alá! Ne hallgassanak a 'mindent tudó jóakarókra', olvassák végig a szöveget türelemmel, a legapróbb betűs részt is, és ha nem értenek valamit, igenis kérjék a közjegyzőtől a hivatalos fordító jelenlétét, vagy konzultáljanak egy ügyvéddel. Igen, ezek mind plusz kiadások, de elenyésző összegűek ahhoz viszonyítva, mekkora ráfizetés vagy kár előzhető meg általuk” — nyomatékosítja. Nem hallgatja el azt sem: az ügyben szereplő személynek mondhatni szerencséje volt, hiszen számtalan idős ember került már szó szerint az utcára vagy egyenesen valamiféle aggmenházba, amikor tisztességtelen, lakásmaffiás adásvételi szerződést írt alá, amelynek valódi tartalmáról fogalma sem volt.