Nagyszabású templomfelújításra pályáznak Ákoson
A látássérültek számára Braille–írásos ismertetőpultokat, 3D–s maketteket és vezetősávokat is szeretnének az áram– és fűtéshálózat, az épületácsolat és díszítőelemek felújítás mellett a több mint 800 éves ákosi református templomban.
Nem csak Szatmár megye, de az egész régió egyik legcsodálatosabb épülete és kiemelten fontos épített örökség az 1175–ben épült ákosi református templom, melynek hamisítatlan középkori hangulatát és kisugárzását az is érzi, aki csak távolról pillantja meg a „pirosló” tornyokat, épületet. Az elmúlt bő másfél évtized alatt többször is végeztek javításokat és felújításokat a mi „Öreg Hölgyünkön” — a megnevezést nem csak 841 éves kora indokolja, hanem az is, hogy korai román stílusban építették akkor, amikor a párizsi Notre Dame is épült —, most pedig a református püspökség és a megyei tanács közös partnerségben nyújt be a további (mondhati teljes körű) felújítási munkálatokat célzó pályázatot.
Az ákosi református templom Erdély legnagyobb Árpád-kori monostor temploma és kétségkívül a Partium, valamint a magyar romanika legjelentősebb műemléke, amely csaknem teljesen érintetlenül megőrizte építése első szakaszának jellegzetességeit — pedig a több mint 800 év alatt sok minden történt vele és körülötte. Igaz, már létrejötte sem mindennapi: az 1241-es tatárjárás után IV. Béla király kénytelen megengedni (a központi hatalom rovására) a kőből való építkezést, sőt segíti is ezt, így a főurak kővárakat és családi monostorokat építtetnek; az ákosi monostor és templom az Ákos nemzettség adományaiból épült és bencés szerzeteseket telepítettek ide. Az írásos emlékek szerint 1642–ben leégett, de megjavították, ezt követően azonban a törökök bosszúból felgyújtották — a leégett tetőszerkezetet viszont 90 éven keresztül nem pótolták, hanem a templomba, de szabad ég alatt tartották az istentiszteleteket (ugyanis valamikor az 1540–1550–es években, a környékbeli templomok közül az elsők között „református kézre került”), 1732–ben építették újjá, de tornyába villám is csapott, 1834-ben földrengés rongálta meg, majd 1862–ben újabb, három napon át pusztító tűzvésznek esett áldozatául — az újjáépítési s egyben restaurálási munkálatok pedig 1902–ben fejeződtek be, mostanra azonban nagyon szükségessé vált egy újabb nagyszabású felújítás. Igaz, az elmúlt tizenöt év alatt voltak javítások, megújultak a templom legmesszebbre látszó részei, a toronysisakok, a Középkori templomok útja–projekt keretében (mely az utóbbi évek egyik legnagyobb volumenű és jelentőségű örökségvédelmi, határom átnyúló programja) látogatócentrummal gazdagodott, tavaly ősszel Mihály Ferenc restaurálta a padok 1750-1776 között készített, festett előlapjait, melyek változatos növényi motívumaival, kazettás megoldásaival és jellegzetes, korsóból kinövő virágos díszeivel az úgynevezett erdélyi késői virágos reneszánsz csodálatos darabjai.
Most pedig a Szatmár Megyei Tanács és a református püspökség szakmai partnerséget kötött annak érdekében, hogy benyújthassák a felújítási pályázatot: „Furcsasága a törvénykezésnek, hogy csak önkormányzat lehet vezető partner ezekben a projektben és természetesen nagyon szívesen vállaltuk ezt a felkérést, hiszen a megye egyik legrégebbi, kiemelten fontos épített örökségéről van szó. A pályázat összege 2,3 millió lej (46 000 lej az egyházközség önrésze), ebből az épület salétrommentesítését és megerősítését (konszolidálását), a nyugati hajó teljes körű felújítását, az eső–és csatornarendszer, az áram– és fűtéshálózat, a díszítőelemek, az épület ácsozatának felújítását fogják megvalósítani, valamint a padlózat részleges cseréjét, illetve a látássérültek számára Braille–írásos ismertetőpultok, 3D–s makettek és úgynevezett vezetősávok készülnek. A pályázat leadási határideje november 26–a s ha minden jól megy, tavasszal meg is kezdődhetnek a munkálatok.” – magyarázza Pataki Csaba tanácselnök, hozzátéve azt is: ha más egyházak vagy egyházközösségek szeretnének hasonló projektekre pályázni, nyitottak a szakmai partnerségre.
Szabó Kinga Mária
