Nagyszerű hangulatban döngölték a csűrt Avasújvárosban

Szűkösnek bizonyult az avasújvárosi falumúzeum tágas udvara, ahol nagyon sokan — és nem csak helybéliek — gyűltek össze „csűrt döngölni” és egy különösen hangulatos estét együtt tölteni.

Ha nem is merészet, de nagyot álmodtak hat évvel ezelőtt az avasújvárosi Bokréta Néptánccsoport és a helyi MADISZ tagjai, amikor megszervezték az első néptáncestet, a Csűrdöngölőt, amely — mint gyorsan kiderült — jóval több egy „egyszerű néptáncestnél”, hiszen egész Avasújvárost mozgásba lendíti (bár talán ezen nem is kellene nagyon csodálkozni egy olyan településen, ahol a szőlőhegyi pinceborozgatásokkor és egyéb alkalmakkor szégyen volt ugyanazt a népdalt kétszer elénekelni). Szombaton kora este nagy volt a nyüzsgés a falumúzeum máskor oly csendes udvarán, a parasztház tornácán és a pajtában is, ahol a nagy asztalokat körbeállva szorgoskodott a gyerkőcsereg, és a helybéli pedagógusok segítségével alkották-díszítették a bőrszütyőket és bőrpánt karkötőket — s ahogy érkeztek, úgy csatlakoztak hozzájuk a kökényesdi, sárközújlaki, vámfalui gyermekek is: azok, akik az augusztusi néptánctábor lakóiként nem csak jártak már itt, de meg is tanulták az avasújvárosi Bújj-bújj, zöld ág szövegét, melyet valamivel később — a táborban tanult népdalokkal együtt — el is énekeltek az udvart egyre nagyobb számban megtöltő „nézőknek”, akkora lelkesedéssel, hogy előbb az élő zenét szolgáltató Heit Lóránd hegedűjével, majd zenekarának másik két tagja is „belesettenkedett” az előadásba.

Aztán pedig nem is volt már megállásuk: táncra perdült a gyermeksereg és a bokrétás néptáncosok, körben, sorban járva hol a népi gyermekjátékok, hol a szatmári táncok lépéseit — hiszen a Csűrdöngölő egyik védjegye, hogy a talpalávalót mindig élő zenekar biztosítja a főtámogató id. Büte Pálnak köszönhetően. A táncos kavalkád által birtokba vett udvaron még nagyobb lett a jövés-menés, kosarakban almát, mézédes körtét, szőlőt hoztak, a szőttessel letakart asztalon ízléses és ízletes halmokban piroslott a paradicsom, állt a lila hagyma: kísérői a finom zsíros házi kenyérnek, amellyel az est folyamán fáradhatatlanul kínálták a vendégeket Tebécs Piroska jóvoltából, aki idén is megadta a módját, és 12 szép kerek, „igazi házi kenyeret” sütött a kemencében. A finom falatok utáni „nyomtatóként” diós, almás, szilvalekváros fánkot kínáltak, és a friss forrásvíz mellett a boroskancsók is kínálgató körútjukra indultak — csak a zenészek és a táncosok nem szusszantak, fáradhatatlanul ropták a bokrétások, de ugyanolyan fáradhatatlanul járták, lesték-próbálták az új lépéseket a gyermekek is, igazolva: utánpótlásban nincs hiány.

 Szabó Kinga Mária