Ne a hegycsúcson érjen a sötétedés!

A sötétedés és fáradtsága miatt rövidíteni akart az a fiatal, akit végül ötórás mentőakcióval hoztak le a Kis-Köves -csúcs sziklás területéről a szatmári hegyimentők — akik arra intenek mindenkit: úgy tervezzék a túrát, hogy sötétedés előtt érjenek le a hegyről!

Nehéz és bonyolult éjszakai mentési akciót tudhat a háta mögött a Szatmár Megyei Salvamont Hegyimentő Közszolgálat — nyolcfős csapatának ötórányi erőfeszítéssel sikerült épségben lehoznia a Kis-Köves-csúcs sziklás területén rekedt, 25 éves kolozsvári hegymászót. A mentést a sziklás terep, az éjszakai sötétség és hideg s a viharos szél mellett tovább nehezítette, hogy a bajba jutott fiatalemberhez csak gyalogosan tudtak feljutni, ugyanis — mentésileg legrosszabb helyzetként — a Kis-Köves aljában nincs hó, a közepétől a csúcsig azonban egyméteres takaró borít mindent, ami azt jelenti, hogy sem motoros szánkóval, sem quaddal vagy négykerék-meghajtású járművel nem tudtak nekivágni az útnak, s bár a Boros-tisztásig autóval mentek, onnan már csak gyalogosan tudták megközelíteni a helyszínt.

Mint az akciót vezető Alex Costin beszámolójában részletezi, a 112-es egységes segélyhívóra befutott riasztást 18 óra 39 perckor irányították a hegyimentőkhöz — a kolozsvári fiatal elmondta, hogy a Kis-Köves-csúcs északnyugati, nagyon sziklás oldalán rekedt, lejutni pedig nem tud, mert erős fájdalmai vannak a bal térdében. Beszélgetés közben kiderült az is, hogy egyre komolyabb fizikai fáradtsága és az este közeledése miatt a hegymászó úgy döntött, letér a biztos és biztonságos útvonalról, s egy 300 méteres rövidítésen próbál mielőbb leérni — nem számolt azonban az egyméteres hótakaróval, az alatta megbújó, viharok által letört faágréteggel és a még sziklásabb tereppel. Mikor pedig rájött, hogy meggondolatlansága mekkora veszélybe sodorta, bár azonnal vissza akart fordulni a biztonságos útvonalra, erős térdfájdalmai megakadályozták ebben, s ott rekedt, ahol volt, a sötétedés miatt egyre gyorsabban és jobban lehűlő hőmérsékletben. Miután megtalálták, a hegyimentők a legnehezebb szakaszon egy UT-2000-es típusú hordággyal szállították a hóban, majd a száraz szakaszra érve áthelyezték egy quadra, amivel aztán a felvonó melletti parkolóig, az autójához vitték a fiatalembert, aki határozottan elutasította, hogy orvosi kivizsgálásra kórházba szállítsák, és hazaindult Kolozsvárra; a mentési akciót pedig 0 óra 35 perckor nyilvánították lezártnak.

Ez egy tipikus és sajnos nagyon gyakran, évszaktól függetlenül előforduló vészhelyzet volt: a túrázót, hegymászót fenn a hegyen éri a sötétedés, „rákapcsol”, és siet lefelé, letér a biztonságos útról különböző rövidítéseket keresve, rég nem használt rövidítéseket igénybe véve, és ott ragad (mert rájön ugyan, hogy rosszul döntött, de vagy a fizikai kimerültség, vagy sérülés miatt nem tud visszafordulni), ráadásul ez a fiatalember egyedül is volt — fejtette ki megkeresésünkre a Salvamont Hegyimentő Közszolgálatot vezető Boér Ádám. „Hosszabbodnak ugyan a napok, de mindenki úgy tervezze a túráját-mászását, hogy sötétedés előtt érjen vissza az autójához! Valóban, a csúcsról káprázatosan gyönyörű a naplemente, és egyre többen meg is akarják csodálni, de ez — s főleg ilyenkor, télen — felelőtlenség. Egyébként épp a riasztást megelőzően találkozott a csúcsról leereszkedő őrszolgálatunk egy anyukával és gyermekével, akik az erős szürkületben indultak a hegyre naplementét nézni — azonnal visszafordították őket. Nagyon sok terepfutó is 'felfedezte' az Avast, a Kis-Kövest, amivel nincs is semmi baj, sőt, nagyon jó dolog — de amikor így, februárban, ragyogó napsütés ide vagy oda, egy szál rövidnadrágban és melegítőfelsőben indulnak terepfutni a hegyre, s csak egy kis palack víz van náluk, na az már a felelőtlenség netovábbja. Minden kirándulónak, túrázónak, sziklamászónak, terepfutónak figyelnie kell arra — és kimondottan a saját érdekében —, hogy legyen nála ivóvíz, élelem (akár csak egy zacskó keksz vagy csokoládé), a sportjukhoz való megfelelő felszerelés és meleg ruha, hiszen bármilyen baj történik, a segítség megérkeztéig várni kell, és a hegyen gyorsabban hűl a levegő” — figyelmeztet. Emlékeztet ugyanakkor arra is: a Kis-Kövesen szombaton és vasárnap mindig van őrjárat, egészen sötétedésig.

Januárban egyébként országszerte 1680 esetben kérték a Salvamont segítségét, amely 1716 személyt segített ki a bajból — közülük 711-et mentővel/rohammentővel szállítottak kórházba, 7 esetben pedig a SMURD helikoptere vitte el a sérültet. A téli csúcsidőszaknak számító januári hónapban maximális kapacitással dolgoztak a hegyimentők: naponta 500–600 munkatársuk volt terepen, s reagáltak minden egyes segélykérő hívásra. A romániai Salvamont 42 egysége több mint 800, tanúsítvánnyal rendelkező hegyimentővel dolgozik — a szatmári hegyimentők is a tanúsítvánnyal rendelkezők csapatát erősítik. Ha valaki bajba jut a hegyvidéken, a 112-es egységes segélyhívón, a 0372.126.668-as vagy a 0SALVAMONT számon, illetve a SALVAMONT mobilalkalmazáson kérhet segítséget — és kérje is a segítséget, hogy a mentőcsapat mielőbb megtalálja, elérjen hozzá!

Szabó Kinga Mária