Ne adjanak pénzt a koldusoknak!

Szatmárnémetiben a forgalmas útkereszteződésekben kihelyezett plakátok arra figyelmeztetik a lakosságot, hogy a koldusoknak adott pénzzel csak a jelenség fenntartását segítik elő. Az intézmények összefogtak, de a kampány sikere a szatmáriakon múlik.

A koldulás bűncselekménynek számít, a rendőrség napi jelentésében szerepel, hogy hány koldust bírságoltak meg, mégis lépten-nyomon beleütközünk az útkereszteződéseknél kéregető, testi vagy szellemi fogyatékosságuk okán könyöradományt várókra, a gépjárművek között rohangáló gyermekekre, akik élelemre kérnek pénzt, a bevásárlóközpontok parkolóiban kuncsorgókra, akik éhségük csillapítására nyújtják apróért a markukat. Szatmárnémetiben a rendőrség legfrissebb statisztikája szerint 144 koldusról tudnak, közülük 92 férfi, 13 pedig 16 év alatti gyerek — tudtuk meg Camelia Cosma sajtószóvivőtől. Az elmúlt évben 676 bírságot állítottak ki a rendőrök, idén pedig az eddig eltelt időszakban már 199-et, s bár a kirótt pénzbüntetés összértékéről a rendőrség nem tudott pontos információval szolgálni, azt érdemes tudni, hogy a tett súlyosságától függően a büntetés összege száz és ötszáz lej között változik. Elvileg tehát komoly tételként jelenhetne meg az önkormányzat bevételi oldalán, ha nem ez lenne azon bírságok egyike, amelynek behajtására az adóhivatalnak nem sok esélye van.

A lakosságon múlik

A koldulás megfékezése és a jelenség visszaszorítása érdekében indított kampányt a Szatmár Megyei Rendőrfelügyelőség, együttműködésben a Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatallal, a helyi rendőrséggel, a csendőrséggel, a Szatmárnémeti Szociális Gondozói Hivatallal (SPAS), a Szatmár Megyei Társadalom- és Gyermekvédelmi Igazgatósággal és a Stea Egyesülettel, ennek részeként jelentek meg a megyeközpontban azok a plakátok, amelyek arra figyelmeztetik a lakosságot, hogy ne adjanak pénzt a koldusoknak. Diana Bretan, az utcagyerekeket felkaroló Stea Egyesület munkatársa lapunk megkeresésére elmondta: a kampány sikere a szatmáriak hozzáállásán múlik, ugyanis a tapasztalat azt mutatja, hogy az utcára került emberek nem fognak erőfeszítést tenni életük rendezése érdekében addig, amíg pénzt kapnak úgy is, hogy azért semmit nem kell tenniük. A nehéz sorsú emberekkel napi kapcsolatban lévő szakember elmondta, a szatmáriak nagyon könyörületes emberek, ami dicséretes is, de arra is felhívta a figyelmet, hogy a jó szándékkal adott aprópénzt sem a gyerekek, sem a felnőttek általában nem élelemre, hanem italra költik, és egyéb szenvedélyeiknek hódolnak az így szerzett jövedelemből. Egyébként túlzás nélkül nevezhető jövedelemnek, ugyanis így, ünnepek idején napi száz-százötven lejes bevételhez jutnak a koldusok, de hétköznaponként is kikerül az az összeg, amiből munka nélkül fenntartható az az igénytelen élet, amelyhez hozzászoktak.

Diana Bretan azt is elmondta, hogy az élelemért koldulóknak az alapítványnál meleg ételt biztosítanak — tisztálkodni is lehet ott, ruhát, gyógyszereket is kapnak és mindent, amire szükségük van — egy feltétellel: semmi nincs ingyen, mindenért meg kell dolgozni, ezért a közösség javára végzett munkát kell végezniük azoknak, akik egészségi állapotuk ezt lehetővé teszi. Télen naponta harminc-negyvenen vállalják ezt, ilyenkor kevesebben, az egyesület segítségét amúgy 0 és 35 közöttiek veszik igénybe, a lakosság pedig úgy tud ezeken az embereken segíteni, ha a pénzt megfelelő alapítványoknak ajánlja fel, a koldusoknak pedig legfennebb élelmet ad — magyarázta a szakember.

 Elek Anikó