Ne félj! — Ne féljetek!

„Ne féljetek!” — bátorított Ferenc pápa karácsonyi üzenetében. A Bibliában számtalanszor le van írva a „Ne félj!” biztatás, nagyon sok bibliai személy kap ettől erőt, reményt, hitet, hiszen az élet sohasem volt félelmektől mentes, mindig szükség volt a segítségre. Amikor elhangzott Ferenc pápa üzenete, rendkívüli biztonsági intézkedések övezték a Szent Péter téren egybegyűlteket és a világ nagyon sok városában a karácsonyi rendezvényeket. Így volt ez újévkor is, és így van manapság a hétköznapokon, mert az ember képtelen véget vetni a káini és ábeli küzdelemnek. Számtalan kihívással járó, rohanó világban élünk ma is, még mindig nem adunk időt és teret magunknak ahhoz, hogy észrevehessük és meggyőződhessünk, előre beláthassuk: vezethet jobb irányba is az életutunk, van rá esély, hogy olyan legyen a holnap, a holnapután, a jövő, amilyennek elterveztük. Egy számunkra még rejtelmes, titokzatos, előre át nem látható új év kezdetén, ami minden bizonnyal tele lesz kihívásokkal és meglepetésekkel, nagyon fontos, hogy időben rajzoljunk meg egy reális jövőképet. Ez lelki és testi életünk szempontjából is megtartó erőt jelent. Ha rendelkezünk reális jövőképpel, magunk elé tűzött célokkal, feladatokkal, elvárásokkal, kötelezettségekkel, akkor kevesebb esély van arra, hogy meglepetések és csalódások érjenek. A megrajzolt jövőképben ott kell hogy legyen az énkép is. Ha megvan a kellő önbizalom, ha tudjuk, hogy van, aki megfogja a kezünk, van, aki kiolvassa a szemünkből az örömöket és a gondokat, ha van, aki karjaiba vegyen és van, akit a karjainkba vegyünk, megerősödhet bennünk az a hit, ami reményt ad a kitűzött célok eléréséhez, ami erőssé, magabiztossá és kitartóvá tehet a mindennapi élet akadályaival és nehézségeivel szemben. Meg kell szabni egyfajta keretet, meg kell építeni egy biztos kapaszkodót, meg kell hozni azt az elhatározást, amihez bármikor igazodni lehet. Mindez csak akkor lehetséges, ha felelősséggel állunk a kérdéshez, ha nem hagyjuk el a célunk felé vezető utat. Le kell zárni, át kell alakítani azt, ami nem működött. A lezárás nem kötelesség, inkább egy lehetőség, egy belső kényszer, egy felocsúdási, felfrissülési folyamat, új gondolatok, új álmok megszületése. A legtöbb emberben ott él, ott kellene élnie egy mélyből fakadó vágynak a reális boldogulás után. A legtöbb ember vágyik a szeretetre, a meghittségre, a nyugalomra, arra, hogy elfogadják, és valakinek szüksége legyen rá. Csak azok tudnak emberien élni, akikben érzések és érzelmek laknak, ezekhez pedig kapcsolódik a tudás. Mielőtt eldöntjük, milyen úton haladunk, milyen cél felé, fel kell ismerni, hogy nem szabad a hitet és az érzelmeket összekeverni egymással. Fel kell ismerni: szükség van arra, hogy az érzelem és az értelem ellenőrizze egymást. Fel kell ismerni, hogy nem menekülhetünk az őszinte szembesülés elől. Tisztában kell lenni saját értékeinkkel és hibáinkkal, reálisan fel kell mérni helyzetünket a környezetünkben, és nem kívánni, hogy jobbnak vagy rosszabbnak lássanak minket önmagunknál. És nem feledni: az érzelem és az értelem gyakran vitatkozik, de megbékélésük nélkül nem lesz boldog holnap, boldog holnapután, boldog új év…

Ne féljetek! De mi az, ami megszünteti a félelmet? Van melletted valaki, aki ha megfogja a kezed, biztonságban érzed magad? Van benned egy olyan érzés és egy olyan tudat, ami erőt és hitet ad, hogy ne félj? Ameddig ez hiányzik, és nem kapcsolódik valakihez a közeledben, addig folyton a távolban keresed a megoldást, azt a megoldást, ami elérhetetlen.

Elek György