Ne legyen erdőtűz a sütögetésből!

A nyár a kisebb-nagyobb kirándulások, túrák időszaka is, melyeknek elmaradhatatlan részei a sütögetések, bográcsozások — nagyon figyeljünk, ne erdőtűzzel érjen véget a kellemes pihenés!

Még ha meg sem fordul a fejünkben, de a piknikezés lényegében egyet jelent a tűz- és bírságveszéllyel — s míg mi, kirándulók, túrázók alig veszünk erről tudomást, nagyon is tudatában vannak a tűzoltók, akik a nagyvakáció kezdetére időzítették felhívásukat. Persze egy hanyag szalonnasütés nyomán ugyanúgy keletkezhet erdő- vagy bozóttűz tavasszal és ősszel is, de a nyári hónapok alatt jelentősen megnő a természetben bóklászók, folyó- vagy patakparton pihenők száma, akik előbb-utóbb megéheznek és tüzet raknak, hiszen még az íze is más az így készült bográcsosnak, rablóhúsnak, miccsnek és flekkennek. A katasztrófavédelem nyomatékosan felhívja a figyelmet, hogy szeles időjárás esetén a tűzgyújtás még az erre kijelölt helyeken is szigorúan tilos, hiszen elég egyetlen tovaröppenő szikra, és kész a baj. Tűzrakásnál figyeljünk arra, hogy az erdő/búzatábla széle legkevesebb 50 méter távolságra, kézügyben pedig nagyobb mennyiségű víz legyen, és sütés közben folyamatosan kövessük figyelemmel a lángokat, még ha le is vettük már a bográcsot az ágasról — és tartsuk szemmel a gyerkőcöket is, hiszen őket köztudottan mágnesként vonzzák a lángok, és sajnos nem egyszer végződött súlyos sérülésekkel a kellemes kirándulás, de erdőtűz is volt már amiatt, mert egy kisfiú arra volt kíváncsi, ugyanúgy ég-e a láng a fák között is, mint a piknikezőhelyen. Hazainduláskor győződjünk meg róla, hogy eloltottuk az utolsó parazsat is, és a hamuban sem pislákol zsarátnok, ugyanis ezek ugyanolyan veszélyforrások, mint maga a nyílt láng — s amennyiben lehetőségünk van erre, szórjunk homokot vagy három-négy marék földet is az egykori tűzhelyre, javasolják a lánglovagok, kérve mindenkit: amennyiben mégis baj történne, azonnal hívják az ingyenes 112-es egységes segélyhívó számot!

A tűzoltók felhívásukban ugyan egy szóval sem említették a borsos bírságokat, de a sütögetőknek nem árt észben tartaniuk a már öt éve életben lévő 54-es számú, úgynevezett pikniktörvényt, amely szigorúan szabályozza a tűzgyújtást, rongálást, szemetelést az erdőszéleken, folyó-, patak- és tópartokon. Akit pedig tiltott helyen tűzrakáson, szemetelésen kapnak, számíthat rá, hogy megbírságolják — igaz, általában először figyelmeztetik a szabályszegőket, hogy oltsák el a tüzet, és amennyiben ellenszegülnek vagy később ismét meggyújtják azt, akkor 2000–5000 lej közötti pénzbírságra számíthatnak. Persze a törvény cikkelyei taglalják, miért jár enyhébb és miért súlyosabb büntetés — például szemetelésért 300-tól 3000 lejig terjedő bírságot szabhatnak ki a rend őrei, a természet megrongálásáért (faágak lehasításától kövek, sziklák széttörésén át) 200–400 lej közöttit, míg a szabadvízben való mosogatásért, valamint a maradékok vízbe öntéséért 200 lejest. A pikniktörvény külön kitér pár olyan dologra is, amelyek alapjában magától értetődőek és természetesek (kellene legyenek): a „fiziológiai szükségleteket” csak a kijelölt helyeken szabad elvégezni, „személyes higiéniával kapcsolatos termékeket” pedig tilos a folyóvizek 30 méteres körzetében használni és azokba beledobni — a kirándulás végén pedig az üres pillepalackokat, sörösdobozokat, zöldséghéjat, a szemetet gyűjtsük össze és az erre kijelölt helyen rakjuk le. Ha pedig ilyen nincs, tegyük be az autóba és vigyük haza, hiszen lakóhelyünk közelében számtalan kuka és szemétgyűjtő konténer található.

De a legfontosabb: mindezen szabályokat ne a bírságolástól való félelem miatt tartsuk be — hanem hogy következő alkalommal is legyen hová kirándulnunk!

Szabó Kinga Mária