Négyszázan ropták a táncokat Bogdándon
Utoljára módositva: 2016-09-05 10:38:05

A több mint negyed évszázados múltra visszatekintő néptáncos seregszemle nem csak a térség, de a régió legjelentősebb néptánctalálkozója, amely idén is minőségi szórakozási és feltöltődési lehetőséget nyújtott azok számára, akik vasárnap Bogdándra látogattak.

Nagyokat csattantak a csizmaszárakon a tenyerek, libbentek a szoknyák, repültek a pántlikák és „porzott a padló” a közel 400 táncos lába alatt, akik vasárnap déltől késő délutánig ropták a különböző táncokat Bogdándon, az immár huszonhatodik alkalommal megszervezett néptáncfesztiválon. A néptáncosok seregszemléjére Szatmár megye minden szegletéből – és annak határain túlról is – jöttek magyar, sváb, roma, román és lengyel tánccsoportok, és most először „mutatkozott be” a nagyközönség előtt a megye néptánccsoportja is. A Tövishátra érkező vendégek pedig a fenséges finom béles és egy-egy pohár jóféle bor elfogyasztása mellett élvezettel hallgatták a muzsikát és a bogdándiak ízes magyar beszédét, s nézték a szebbnél–szebb táncokat.

Nagyon sokan voltak kíváncsiak a huszonhatodik alkalommal megszervezett Bogdándi Nemzetiségi Néptáncfesztiválra, és a szervezők figyelmességének hála — ugyanúgy, mint tavaly — olyanok is eljuthattak a helyszínre, akiknek nincs autójuk, hiszen kora délelőtt ingyenes autóbuszjárat indult Szatmárnémetiből, így sokkal több néptánckedvelő és hagyományszerető nézhette meg a 17 csoport közel 400 táncosának fellépéseit.

Az eseménysor — mint lassan már bő másfél évtizede — főhajtással kezdődött: Sipos Lászlóra, a néptáncfesztivál megálmodójára és elindítójára emlékeztek, s elhelyezték a kegyelet virágait a róla elnevezett magyar néprajzi múzeum falán lévő emléktáblánál. Maga a múzeum is Sipos Lászlónak köszönheti létét, hiszen már 1982-ben megkezdte az anyaggyűjtést. A jellegzetes tövisháti magyar parasztház 300 tárgyat őriz — bútorokat, kerámiatárgyakat, bogdándi szőtteseket, háztartási eszközöket.

Ezt követően a polgármesteri hivatalnál gyülekeztek a meghívott vendégek, akiket a nap folyamán fellépő néptánccsoportok egy része kísért egészen a domboldalban lévő színpadig — élő muzsikaszóval és népdalokat énekelve. Ott elsőként Bogdánd polgármestere, Aurel Bojan üdvözölte a jelenlevőket, „Bogdánd hűséges barátait” és mindenkit, aki jelenlétével megtisztelte ezt a rendkívüli eseményt — amely a helyiek számára nagy büszkeség és ékes példája a toleranciának, a békés egymás mellett élésnek és egymás tiszteletének. Kellemes időtöltést és jó szórakozást kívánt a jelenlévőknek Romeo Nicoară és Erdei D. István parlamenti képviselő is, Pataki Csaba megyei tanácselnök pedig örömének adva hangot úgy fogalmazott: „Sokadjára vagyok Bogdándon, de először látok aszfaltot lenézve a színpadról. Remélem, három év múlva könnyen járható és sima aszfaltút vezet majd Szilágycsehtől Szoporig a hepehupás dombok között” — mondta. Hozzátette azt is: „Szatmár megye szép, és szépek az itt összegyűlt néptáncosok is, akikre a mai munka neheze vár. S az igazi az lenne, ha a 30. fesztiválon, négy év múlva a megye politikusai nem csak egymás mellett felsorakozva ácsorognának a színpadon s beszélnének, hanem táncolnának is.”

A néptánc, a népi kultúra pedig mindenhol a világon fontos, de főleg a kisebbségi helyzetben élők számára bír különösen nagy jelentőséggel — a köszöntők után elkezdődtek az esemény főszereplőinek, a néptáncosoknak a fellépései, akik közel hatórás műsorral kápráztatták el a nézőket és ropták a szatmári, felcsíki, szilágysági, kalotaszegi táncok lépéseit. Aki pedig két tánc között valami mást is akart csinálni, azt a Borókagyökér Egyesület fafaragó, bőrdíszműves és gyöngyfűző kézműves foglalkozásába is belekóstolhatott. Egymást váltották a színpadon a bogdándi Rozsmalint, a szilágycsehi Berekenye, a nagykárolyi Rekettye, Dankó Pista és a Rote Rose, a börvelyi Bekek, a szatmárnémeti Gemeinsam, a Szamoshát néptánccsoport, az egri Csodaszarvas, a szilágyszéri Kukurók, a hadadi és hadadnádasdi tánccsoportok, a kolozsvári Ördögtérgye Néptáncegyüttes pedig negyvenperces, élő zenés előadással érkezett. S most először „mutatkozott” be a nagyközönségnek Szatmár megye néptánccsoportja — melynek ugyan még nem sikerült nevet találni, de a 20 fős magyar és sváb, valamint a 40 fős román csoport műsora igazolta: bő öt hónap alatt is remekül el lehet sajátítani az „ördög tudományát”. Az idei néptáncfesztivál különleges színfoltja — a valóságban és képletesen is — a lengyelországi Jaslóból érkezett tánccsoport volt, s amint azt Nagy Orbán szervezőtől megtudtuk, ők keresték meg a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpontot s úgymond „jelentkeztek be” a fesztiválra.

A nézők pedig gyönyörködtek a táncokban, voltak, akik halkan vagy épp hangosabban énekelték a színpadon szóló népdalokat, s véleményezték a látottakat. „De ügyesen forgatja! Majdnem olyan ügyesen, mint én forgattam fiatalkoromban a lányokat, csak úgy repült a szoknyájuk!” — mondja nevetve az egyik bogdándi bácsi, miközben lábával veri a taktust. „Hát igen, amikor mi fiatalok voltunk, mindenki tudott ám táncolni. Hiszen az volt a szórakozásunk. És minél jobban tudta cifrázni egy legény, annál nagyobb sikere volt a lányoknál. Jó dolog most látni ez a sok fiatalt és apró gyermeket, ahogy forognak” — teszi hozzá egy néni. Talán azért is lett Bogdánd a néptánctalálkozó otthona, mert táncos utánpótlás tekintetében ez az egyik leggazdagabb vidék.

Szabó Kinga Mária

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
APRÓHIRDETÉS
SZATMÁRI NAP
MoziSzinházBuliEgyéb
KÉPGALÉRIÁK
NAVIGÁTOR


KÖRKÉRDÉS
Szoktál-e adományozni ünnepekkor?
Igen, ilyenkor mindig nagyobb hangsúlyt fektetek az adományozásra.
Előfordul, hogy valamely felhívás kapcsán én is adományozok
Ugyanúgy adományzok egész évben
Nem adományozok se ünnepekkor, se máskor
Egyéb, leírom hozzászólásban
Szavazok
SEBESSÉGMÉRÉS
  • Sajnos ma még nem kaptunk információt a radarokról a megyében!
  • Az összes megtekintése
    Radarok Szatmár megyében
    (2019. december 14.)


    KONYHA
    Hozzávalók: 5 dkg darált mák, 1,85 dl tej, 22 dkg kristálycukor, 20 dkg vaj, 3 db tojás, 30 dkg ...