Négyszázan ropták a táncokat Bogdándon

A több mint negyed évszázados múltra visszatekintő néptáncos seregszemle nem csak a térség, de a régió legjelentősebb néptánctalálkozója, amely idén is minőségi szórakozási és feltöltődési lehetőséget nyújtott azok számára, akik vasárnap Bogdándra látogattak.

Nagyokat csattantak a csizmaszárakon a tenyerek, libbentek a szoknyák, repültek a pántlikák és „porzott a padló” a közel 400 táncos lába alatt, akik vasárnap déltől késő délutánig ropták a különböző táncokat Bogdándon, az immár huszonhatodik alkalommal megszervezett néptáncfesztiválon. A néptáncosok seregszemléjére Szatmár megye minden szegletéből – és annak határain túlról is – jöttek magyar, sváb, roma, román és lengyel tánccsoportok, és most először „mutatkozott be” a nagyközönség előtt a megye néptánccsoportja is. A Tövishátra érkező vendégek pedig a fenséges finom béles és egy-egy pohár jóféle bor elfogyasztása mellett élvezettel hallgatták a muzsikát és a bogdándiak ízes magyar beszédét, s nézték a szebbnél–szebb táncokat.

Nagyon sokan voltak kíváncsiak a huszonhatodik alkalommal megszervezett Bogdándi Nemzetiségi Néptáncfesztiválra, és a szervezők figyelmességének hála — ugyanúgy, mint tavaly — olyanok is eljuthattak a helyszínre, akiknek nincs autójuk, hiszen kora délelőtt ingyenes autóbuszjárat indult Szatmárnémetiből, így sokkal több néptánckedvelő és hagyományszerető nézhette meg a 17 csoport közel 400 táncosának fellépéseit.

Az eseménysor — mint lassan már bő másfél évtizede — főhajtással kezdődött: Sipos Lászlóra, a néptáncfesztivál megálmodójára és elindítójára emlékeztek, s elhelyezték a kegyelet virágait a róla elnevezett magyar néprajzi múzeum falán lévő emléktáblánál. Maga a múzeum is Sipos Lászlónak köszönheti létét, hiszen már 1982-ben megkezdte az anyaggyűjtést. A jellegzetes tövisháti magyar parasztház 300 tárgyat őriz — bútorokat, kerámiatárgyakat, bogdándi szőtteseket, háztartási eszközöket.

Ezt követően a polgármesteri hivatalnál gyülekeztek a meghívott vendégek, akiket a nap folyamán fellépő néptánccsoportok egy része kísért egészen a domboldalban lévő színpadig — élő muzsikaszóval és népdalokat énekelve. Ott elsőként Bogdánd polgármestere, Aurel Bojan üdvözölte a jelenlevőket, „Bogdánd hűséges barátait” és mindenkit, aki jelenlétével megtisztelte ezt a rendkívüli eseményt — amely a helyiek számára nagy büszkeség és ékes példája a toleranciának, a békés egymás mellett élésnek és egymás tiszteletének. Kellemes időtöltést és jó szórakozást kívánt a jelenlévőknek Romeo Nicoară és Erdei D. István parlamenti képviselő is, Pataki Csaba megyei tanácselnök pedig örömének adva hangot úgy fogalmazott: „Sokadjára vagyok Bogdándon, de először látok aszfaltot lenézve a színpadról. Remélem, három év múlva könnyen járható és sima aszfaltút vezet majd Szilágycsehtől Szoporig a hepehupás dombok között” — mondta. Hozzátette azt is: „Szatmár megye szép, és szépek az itt összegyűlt néptáncosok is, akikre a mai munka neheze vár. S az igazi az lenne, ha a 30. fesztiválon, négy év múlva a megye politikusai nem csak egymás mellett felsorakozva ácsorognának a színpadon s beszélnének, hanem táncolnának is.”

A néptánc, a népi kultúra pedig mindenhol a világon fontos, de főleg a kisebbségi helyzetben élők számára bír különösen nagy jelentőséggel — a köszöntők után elkezdődtek az esemény főszereplőinek, a néptáncosoknak a fellépései, akik közel hatórás műsorral kápráztatták el a nézőket és ropták a szatmári, felcsíki, szilágysági, kalotaszegi táncok lépéseit. Aki pedig két tánc között valami mást is akart csinálni, azt a Borókagyökér Egyesület fafaragó, bőrdíszműves és gyöngyfűző kézműves foglalkozásába is belekóstolhatott. Egymást váltották a színpadon a bogdándi Rozsmalint, a szilágycsehi Berekenye, a nagykárolyi Rekettye, Dankó Pista és a Rote Rose, a börvelyi Bekek, a szatmárnémeti Gemeinsam, a Szamoshát néptánccsoport, az egri Csodaszarvas, a szilágyszéri Kukurók, a hadadi és hadadnádasdi tánccsoportok, a kolozsvári Ördögtérgye Néptáncegyüttes pedig negyvenperces, élő zenés előadással érkezett. S most először „mutatkozott” be a nagyközönségnek Szatmár megye néptánccsoportja — melynek ugyan még nem sikerült nevet találni, de a 20 fős magyar és sváb, valamint a 40 fős román csoport műsora igazolta: bő öt hónap alatt is remekül el lehet sajátítani az „ördög tudományát”. Az idei néptáncfesztivál különleges színfoltja — a valóságban és képletesen is — a lengyelországi Jaslóból érkezett tánccsoport volt, s amint azt Nagy Orbán szervezőtől megtudtuk, ők keresték meg a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpontot s úgymond „jelentkeztek be” a fesztiválra.

A nézők pedig gyönyörködtek a táncokban, voltak, akik halkan vagy épp hangosabban énekelték a színpadon szóló népdalokat, s véleményezték a látottakat. „De ügyesen forgatja! Majdnem olyan ügyesen, mint én forgattam fiatalkoromban a lányokat, csak úgy repült a szoknyájuk!” — mondja nevetve az egyik bogdándi bácsi, miközben lábával veri a taktust. „Hát igen, amikor mi fiatalok voltunk, mindenki tudott ám táncolni. Hiszen az volt a szórakozásunk. És minél jobban tudta cifrázni egy legény, annál nagyobb sikere volt a lányoknál. Jó dolog most látni ez a sok fiatalt és apró gyermeket, ahogy forognak” — teszi hozzá egy néni. Talán azért is lett Bogdánd a néptánctalálkozó otthona, mert táncos utánpótlás tekintetében ez az egyik leggazdagabb vidék.

Szabó Kinga Mária