Nehéz az élet Érszakácsiban

Ferencz Levente, Érszakácsi község polgármestere az általa vezetett községben tapasztalható lassú ütemű fejlődésről és az ott élő emberek alacsony életszínvonaláról számolt be.

Az infrastruktúra kialakítása aránylag jól halad — tájékoztatott Ferencz Levente érszakácsi polgármester —, 5,7 kilométer mellékutca leaszfaltozásához már elkészült az előtanulmány és a műszaki terv, ha ez megvalósul, elmondhatjuk, hogy jó utakon lehet közlekedni a község területén. Folyamatban van az érszakácsi és a kegyei kultúrotthon teljes felújítása, tatarozzák az épületet, bevezetik a központi fűtést, és modern mosdót alakítanak ki.

A polgármester szerint a legnagyobb gondot a szociális problémák jelentik. Segíteni kellene azokon az embereken, akik önhibájukon kívül kerültek a társadalom perifériájára, s nem is kevesen vannak ilyenek. Ide többnyire az mtsz-nyugdíjasok sorolhatók, akik már özvegyasszonyok vagy özvegyemberek. Ezeknek, ha vannak is hozzátartozóik, azok valahol távol élnek. Az önkormányzat szociális juttatásokat nem tud közvetlen módon adni, de nincs is pénze a községnek, hiszen a helyi jövedelem minimális. Az mtsz-nyugdíj nagyon alacsony: Kegyén a kilencvenhárom lakosból hetvenen, Érszakácsiban több százan kapnak mtsz-nyugdíjat, ami a számlák kifizetésére is alig elegendő. Nagyon sok olyan ember van, aki számára biztosítani kellene egy ebédet és az orvosi ellátást. Helyiség lenne a szociális konyhához, de nem egyszerű előteremteni a pénzalapot a működtetéséhez. A polgármester felvette a kapcsolatot Nagy Sándor esperessel, hogy próbálják kibővíteni azt a hálózatot, amelyik Hadad és Bogdánd környékén működik, és onnan hoznák az ebédet.

Alacsony életszínvonal

— Folyamatosan a fejlődésről beszélünk, az iskolázatlanság pedig egyre nagyobb teret hódít — szögezi le Ferencz Levente. — Nagyon sok fiatal nem rendelkezik a szükséges alapismeretekkel, nincs értékrendjük, megdöbbentő az emberek életstílusa. Ezen a téren lépni kellene valamit, mert ha így fognak haladni a dolgok, olyan szociális problémák lesznek, hogy a kevés dolgozóra — akik amúgy is keveset adóznak — nagyon sok nem dolgozó fog nehezedni. A cigányság az egyedüli népcsoport, amelyik szaporodik. Érszakácsiban tizennyolcan vallották magukat romának, a valóságban 247-en vannak. Ahogy öregszik a falu, múlik a vállalkozói kedv. A földeket az emberek beadták valamelyik társulásba. A nagy társulások próbálnak gépesíteni, a kétkezi munka már nagyon kis hányadot képvisel a mezőgazdaságban, így a napszámosmunka is kevés, így ez a kenyérkereseti lehetőség is egyre inkább beszűkül. A fiatalok próbáltak munkát keresni a környező városokban, Nagykárolyban, Szatmárnémetiben és Tasnádon, de ezek a munkahelyek nem szóltak hosszú távra. Az sem megoldás, hogy külföldre menjenek — volt ugyan néhány fiatal, aki külföldön próbálkozott, és akkor úgy tűnt, hogy megéri, jó a kereset, de két-három év múlva rádöbbentek, hogy ott is csak úgy lehet pénzt spórolni, ha nagyon egyszerű körülmények között élnek, vagyis szegényesen. Azt pedig itthon is lehet — tette hozzá a polgármester.

Elek György