×
2024. 03 29.
Péntek
Auguszta
13 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Vidék

Nehéz lecke felemelni a hálaadás poharát

2017.11.05 - 19:53
Megosztás:
Nehéz lecke felemelni a hálaadás poharát

Sokan mászták meg a sárközi hegy kaptatóit, hogy Székely József egyházgondnok szőlőházánál, az ősi atyai intelem szerint a hegyi prédikáción hálát adjanak borért, kenyérért, az élet minden napjáért — s aki hálát ad, az szívesen ad abból is, amit kapott.

Csodálatos verőfény vonta zöldes-arany ragyogásba az őszi színkavalkádban pompázó erdőt, melynek kacskaringós útjain és dűlőin jutottak el a hálát adni akarók Székely József egyházgondnok domboldalban megkapaszkodó, az ünnepi alkalomra szépen feldíszített szőlőházáig — ugyanis Sárközhegyen, ebben a festői környezetben az a szokás, hogy minden évben más család a házigazdája a hegyi prédikációnak. A fák közül, az ösvényekről nagy csapatokban érkeznek a hagyománytisztelő sárköziek, hiszen a hegyi prédikáció nemcsak egy őseiktől megörökölt, több évszázados „szokás”, de atyai intelem is, a múltban a Sárközhegyen birtokot maguk után hagyó apák a legtöbb esetben halálos ágyukon sem felejtettek el rendelkezni ennek a bortermő vidékekre jellemző hagyománynak a továbbéltetéséről.

Ez az ünnep mindig jó alkalom volt arra, hogy az emberek baráti, rokoni közben meghányják-vessék sorsukat, a világ, az ország, a szűkebb közösség dolgait a szívet-lelket melengető örvendezés mellett. Igaz, az idei örvendezés nem tartott nótaszóval másnap hajnalig, mint ahogyan évtizedekkel ezelőtt az teljesen magától értetődő dolog volt, hiszen rohanó világunkban már az együttlétnek, az örvendezésnek sem tudunk annyi időt szentelni, mint illene, mint egykor tették eleink. S hogy ezt a hagyományt a fiatal generáció is továbbviszi majd, azt mi sem igazolta jobban, mint a prédikációra szép számban érkezett fiatalok és gyermekek csoportja, akiknek talán már nincs annyi idejük a hegy kaptatóin felmászni és a szőlőt megművelni, mint eleiknek, de az őszi hálaadás a csodálatos, természetes templomban ugyanolyan fontos esemény számukra. „Köszönjük, hogy bennünket erre a földre helyeztél, hogy sáfárok lehettünk ebben a mindenségben, és élvezhetjük a javakat, amelyeket kapunk.

Köszönjük az esztendőnek minden napját, minden áldását, a kenyeret, a bort, a gyümölcsöket — hálatelt szívvel jöttünk ma ide és jönnek az emberek mindenünnen, hogy eltöltse őket a te békességed, amire nagy szükségünk van” — fogalmazott Nagy Erika lelkipásztor, aki prédikációját Pál apostol thessalonikabeliekhez írott első levele egy sorára építette. „'Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok' — akinek valamilyen kötődése van a hegyhez, az eljött köszönetet mondani, örülni és hálát adni a szüretért, a tőke gyümölcséért, az életért. Mert igaz ugyan: mindenhez érteni kell, jól megdolgozni a földet, vigyázni a tőkére, ápolni a gyümölcsfát, de kell a napfény és az égi áldás is, mert ha az nincs, akkor minden hiábavaló; hiába dolgozik az ember, ha nincs rajta Isten áldása, a munkának nem lesz eredménye, de még látszatja sem. Meg kell köszönnünk Isten szeretetét — túl a materialista javakon, mert azok mind ráadások —, a hálaadás pedig életformává kell legyen, nem az utolsó helyen állnia. És meg kell tanulnunk jóban, de rosszban is hálát adnunk — igen, távol áll tőlünk hálát adni a szükségben, a nehezebb napokon, a borúsabb időkben. Nehéz lecke a hálaadás poharát felemelni… S azt sem mindig könnyű betartani, elfogadni: Isten elvárhatja, hogy adjak abból, amivel Ő megáldott engem — pedig ami az 'enyém', az valójában Istené, sáfárságra kaptam tőle, és semmit nem tarthatok meg magamnak. Meg kell tanulnunk mindenkor, mindenben, mindenért hálát adni, s aki hálát ad, az szívesen ad abból, amit kapott, mert ő is kapta” — mondta. A hegyi prédikáció hagyomány szerint szeretetvendégséggel ért véget — igazolandó, hogy az ottaniak meg tudják osztani másokkal azt, amijük van.

Szabó Kinga Mária