Nem akart vége szakadni a Boróka-Vigasságnak
Már rég elmúlt a pizsamaosztás órája, de alig lehetett hazavonszolni az egész napos játszástól elpilledt gyermekeket a III. Szent György Napi Vigasságról.
Már kora reggeltől nagy volt a sürgés-forgás a Szejke-tanyán, ahol a Borokagyökér Egyesület harmadik alkalommal szervezte meg a Szent György Napi Vigasságot – amelyen talán még soha nem vettek részt annyian, mint az idén. Dagasztották a krumpliskenyeret s a langallót, aprították az üstbe kívánkozó zöldségeket, katonás rendbe állították a gólyalábakat, a libitérinbábákat és a mocsárjárás talpait, felállították a várkastély-bejáratát formázó makettet s a Szejke Zsófi keze munkáját dícsérő, háromfejű sárkány-plakátot, a tanya legkülönbözőbb helyeire rejtették a Kincskereső furfangos nyomravezető utasításait, talicskában nagy halom piros-pöttyös labda várta a gyermekeket – akik érkeztek is, csapatosan, szüleik kíséretében – több mint kétszázötvenen.
Kora délben aztán a Corvus Regia Nagykárolyi Sportegyesület tagjainak íjászbemutatójával hivatalosan is kezdetét vette a vigasság – melynek során a tágra nyílt szemű apróságok (és a nagyok is) nem csak az íj és nyílvessző használatát szemlélték, hanem – az íjászok korabeli öltözetének köszönhetően - megtudhatták, mi mindent rejtett honfoglaló eleink tarsolya és mire is használták a görbe kést. A bemutató után pedig mindenki kipróbálhatta (és ki is próbálta) az íjászat tudományát – akinek pedig épp nem volt kedve célba lőni, az zsinórt sodort vagy bőr karkötőket, nyakbavalókat font a Boróka kézműveseinek segítségével (anyukák és apukák is teljesen belefeledkeztek a négy-hatos fonás mintáiba), papírsárkányt készített és festett hol virágosra, hol tarka színesre, gólyalábazott, labdázott, diót tört, gondtalan vidámsággal szaladgált fel-alá a friss zöld fűben.
Kicsit később pedig már határozott céllal szaladgáltak, nagyokat rikkantva egy-egy erszény megtalálásakor, hiszen elkezdődött a Furfangos Kincskereső s minden csapatnak meg kellett találnia mind az öt, legképtelenebb helyekre elrejtett szütyőket – ráadásul a hely-meghatározás mind-mind találós kérdés formájában volt megadva, sőt, a rovásírással is. De megérte a „fáradtságot”, hiszen a kincsek finom édesség formájában kerültek a gyermekkezekbe a Caritas szervezet jóvoltából - a versenyek győzteseinek járó üveg- és fakupák pedig a Communitas Alapítvány támogatásával öltöttek testet. Szünetet épp csak annyit tartottak a játék-körforgásban, amíg bekanalazták az ízletes gulyást, gyorsan megnyalták mind a tíz ujjukat utána és máris folytatódott a papírsárkány-eregetés, nyilazás, gólyalábazás – közben pedig újabb nagy csapat gyermek érkezett, a Vidám Versek Versmondó Versenye kisiskolás résztvevőinek személyében. A Dés melletti Décséről és Vicéből érkezett Rebeka és Evelin egymás kezét fogva, valami hitetlen csodálkozással állt meg s nézett körbe az udvaron, hogy „ilyen is van és így is lehet játszani.”
Ki is próbáltak sorra mindent, még az időközben elkezdődött nemezelést is, szép tulipánokat készítve – s a verselő gyermekekkel érkezett szülőknek és pedagógusoknak nem volt egyszerű feladat összeterelni őket a díjkiosztóra való induláskor, kezükben egy-egy nagy szelet frissen sült zsíros kenyérrel. A Vigasság pedig tovább folytatódott, eljátszva-mutogatva Sárkányölő Szent Görgy legendáját, a gólyaláb és mocsárjárás-versennyel, a bekötött szemű sárkányöléssel és a kergemaratonnal – s késő este a fáradtságtól meg-megroggyanó lábbal (a nagyok is), de egy igazán önfeledt és boldog, „egész nap együtt játszottam apuékkal”-nap élményével indultak hazafelé.
Szabó Kinga Mária
Az eseményen készült fotókat ITT nézhetik meg!
