Nem csak kenyérrel él az ember
A Szatmár-Németi Református Egyházközség a kárpátaljai Bulcsúi Református Egyházközséggel kötött testvérgyülekezeti kapcsolatot. A szatmárnémetiek kétezer euróval segítették a bulcsúiakat.
A Szatmár-Németi Református Egyházközség jó kapcsolatot ápol a kárpátaljai reformátusokkal, a Németi-templomban szolgált már Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke is. Vasárnap Iván Gusztáv, a Bulcsúi Református Egyházközség lelkipásztora és Nagy Béla gondnok, valamint azok feleségei látogatták meg a Szatmár-Németi Református Egyházközséget, hogy testvérgyülekezeti kapcsolatot alakítsanak ki. A vasárnapi istentiszteleten Iván Gusztáv hirdetett igét, Ruth könyvét használva fel az igehirdetés alapjául. Amint azt tudjuk, Júda Betlehemében éhség uralkodott, ezért Elimélek és felesége, Naómi, valamint fiaik a Moáb földre mentek a jobb megélhetés reményében. Elimélek nem bízott az Úrban, nem akart vele egy közösségben élni, bár az Úr azt ígérte, hogy nem hagyja el az ő népét, azok viszont akik elhagyják őt, viselniük kell annak következményeit. Elimélek otthagyott mindent, otthagyta azt a földet, amelyikért ősei megküzdöttek, a jobb megélhetés reményében elhagyta a szülőföldet, az otthont. Rossz döntést hozott, ami nemcsak az ő sorsát pecsételte meg, hanem a feleségéjét és a fiaiét is. Elimélek és két fia meghalt a Moáb-földön, Naómi és két moáb menye visszatért Júda földjére, mert ott adott az Úr az ő népének kenyeret.
Egyre több hasonló történettel találkozunk ma is — figyelmeztetett az igehirdető. A jobb megélhetés reményében sokan hagyják el szülőföldjüket anélkül, hogy át tudnák látni annak következményeit. Aki el akar menni, az mindig talál magyarázatot. Ma is meg tudják magyarázni az emberek, hogy miért hagyják el Istent és a szülőföldjüket. A magyarázkodások helyett önvizsgálatot kellene tartani. Az ember számára fontos a jólét, de nem a legfontosabb. Vannak emberek, családok, akiknek mindenük megvan, mégsem boldogok. A boldog jövő nem más, mint az Úr akaratában való megnyugvás. Mindenki számára kínál a világ látszólag jobb lehetőségeket, de sok esetben éppen a jó okozza az emberek vesztét. Sokan akarnak váltani: hazát, házastársat, hitet, sokan vágynak sikerre, karrierre, de mindenki számára eljön az idő, amikor rádöbben, hogy a lélek mást akar. Éppen ezért kell meggondolni a döntéseket, mert vannak helyzetek, ahonnan nincs visszaút.
A vendégeket Sipos Miklós, a Szatmár-Németi Református Egyházközség lelkipásztora köszöntötte. Nagy Béla gondnok örömét fejezte ki, hogy ez a kapcsolat létrejött. A Bulcsúi Református Egyházközségnek nagy múltja van, de abban vannak szomorú időszakok is. A gyülekezeti tagok sokszor voltak kitéve megpróbáltatásoknak. 1959 és 1989 között a templomot a kommunisták raktárnak használták, egyszer tűz ütött ki benne és leégett. 1989-ben sikerült felújítani a templomot és újraszervezni az egyházi életet. Akkor még 600 lélek volt az egyházközségben, most 380 van. A templomot felújították, új parókiát építettek, miután visszakapták a régi parókiaépületet, ami sok évig óvoda volt, abba napközi óvodát működtetnek, most visszakapták a volt egyházi iskolát, amit a rossz állapota miatt le kellett bontani, de helyére ifjúsági házat építenek. A Szatmárnémeti Református Egyházközség hívei kétezer eurót gyűjtöttek össze kárpátaljai testvéregyházuk megsegítésére.
Elek György
