Nem lesz magánkórház a város szélén (?)

Ultramodern magánkórházat építenének Szatmárnémetiben, az önkormányzat urbanisztikai bizottsága azonban elutasította a tervet — maga a beruházás nagyszerű kezdeményezés, de a Zsadányi úti külterület nem a legoptimálisabb helyszín számára, mondja a polgármester.

Szatmárnémeti vitathatatlanul fejlődik, de még mindig sok minden hiányzik ahhoz, hogy az örök példaként emlegetett Nagyvárad vagy épp Kolozsvár nyomába érjen — többek között egy magánkórház is. Nem olyan egészségügyi intézmény, ahol ötcsillagos szállodai körülmények között látják ugyan el a beteget, de ha valami súlyosabb komplikáció vagy nagyobb gond van, azonnal a megyei kórházba rohannak vele (hiszen ilyen létezik), hanem „igazi” kórház kényelmes kórtermekkel, ultramodern felszerelésekkel, műtőkkel és természetesen magasan képzett specialistákkal. Nos, valami hasonlót képzelt el az egészségügy, a gyógyítás és a közigazgatás minden útját és útvesztőjét tökéletesen ismerő orvos is, aki a Zsadányi úton (a Szőkemocsár felé) lévő több mint 7 hektáros területére „álmodott” 240 ágyas, egy hat- és egy négyemeletes épületből álló magánkórházat, valamint mellette a majdan itt dolgozó, ide érkező orvosok és egészségügyi személyzet számára 74 kétszobás lakást, parkot, úszómedencét — egyfajta minivárost a városban, pontosabban a város mellett. Hangsúlyozta azt is: a magánkórház nem riválisa vagy netán betegelszippantója lenne a szatmárnémeti vagy megyebeli kórházaknak, egészségügyi intézményeknek, hanem éppen hogy kiegészítené azokat, s együttműködve velük a legmagasabb szintű és tudású ellátást biztosítaná elsősorban a szatmáriaknak, de természetesen nem csak nekik. A tervek elkészülte után (mint minden más beruházás esetében) megkereste a polgármesteri hivatal urbanisztikai bizottságát jóváhagyás, engedélykibocsátás céljából — ám legnagyobb megdöbbenésére a bizottság tagjai elutasították a magánkórház építésének tervét.

Miért nem lenne célszerű és hasznos egy magánkórház Szatmárnémetiben? — kérdeztük Kereskényi Gábor polgármestert, annál is inkább, mivel az urbanisztikai bizottság ülését s a terv elutasítását követően szárnyra kaptak olyan híresztelések, amelyek szerint valahol valakik már tervezik vagy már meg is kezdték egy magánkórház építését, és a Zsadányi útra tervezett intézmény konkurenciát jelentett volna a számukra. „Szó sincs arról, hogy magával a beruházással, a magánkórház építésének az ötletével lenne gond. Az nagyon is célszerű, és szükség is lenne rá, de azon a külterületi telken nem lehet 'bármit' felépíteni. Erre alapozta az urbanisztikai bizottság is a döntését, a terv elvetését. Hiába 7,2 hektár, de külterület; nincs bejárata az útról (a Szatmárzsadány felé vezető 194-ös megyei útról), ráadásul a bejárat át kell menjen a vasúti síneken. Per pillanat csak egy alig félméteres, földes gyalogúton lehet megközelíteni a telket — nem mellesleg mind a tervezők, mind a területtulajdonos elismerte, hogy egy ekkora léptékű beruházás számára legkevesebb 7 méter széles bejárat szükséges. Elképzelhetetlen, hogyan kapna ekkora nyitásra engedélyt a vasúttársaságtól, hiszen azon a sínpáron napi rendszerességgel közlekednek a vonatok. Szatmárnémeti városként lassan három évtizede kérelmezi a vasúttársaságtól, hogy lehessen átjárás a Sugárút és a Batizi út között, a Kossuth-kert szomszédságában, a síneken, és biztonsági okokra hivatkozva folyamatosan elutasítják kérvényeinket, nem adják meg az engedélyt” — magyarázza a polgármester. Mint mondja, a telek közművesítés nélküli külterület, méghozzá nem is közvetlen szomszédja a város belterületének, a körülötte lévő földek is mind külterületek, s közművesítés (víz, gáz, elektromos áram) még a közelében sincs, és bár mindezek elvileg a beruházó gondjai, a gyakorlatban nem teljesen így van. „Sajnos nem a legoptimálisabb terület egy ekkora horderejű nagyberuházás számára — még a 220 kV-os magasfeszültségű vezeték is teljes hosszában átlósan átszeli a telek légvonalát. Ismétlem, a projekttel semmi gond nincs, és én örülnék a legjobban egy magánkórháznak Szatmárnémetiben, elsősorban szatmáriként, másodsorban polgármesterként, hiszen az önkormányzat számára minden beruházás pozitívum. Hasonló projektet mindenképp támogatunk, de annak életképességére és hosszú távú sikerességére is gondolni kell” — teszi hozzá.

Van igény rá

A magánkórház témában jobban körülnézve gyorsan kiderült, nem is maga az építés a legnagyobb buktató, hiszen kórházat is bárki építhet, nincs erre vonatkozó jogi tiltás, ha beszerzi hozzá a szükséges engedélyeket, na és a legfontosabbat, a gyógyításra jogosulttá tévő akkreditációt, az már nagyon kemény dió — még a legmodernebb felszerelésekkel és szakemberekkel rendelkező intézmény számára is (pár évvel ezelőtt egy osztrák magánkórház-kezdeményezésnek tört bele a bicskája az akkreditáció megszerzésébe, s végül ki is vonult Romániából). Az akkreditáció megszerzése után pedig következik a másik komoly meccs az egészségbiztosító pénztárral — amely köztudottan nem szeret fizetni, s általános filozófiája: ha megépítettétek, finanszírozzátok. Ám a nehézségek ellenére a magánkórházak száma megduplázódott, a magántulajdonú egészségügyi központok száma pedig háromszorosára nőtt Romániában, elérve az 1,7 milliárd eurót (a piac egésze 2011 és 2016 között átlagosan évi 9,5 százalékos növekedést ért el, tükrözve azt a komoly keresletbővülést, ami a magánkézben lévő egészségügyi szolgáltatások iránt megnyilvánult) — sőt, az ország legnagyobb egészségügyi magánberuházója év elején az egyik ismert magyarországi egészségügyi központot is felvásárolta.