Nem mindenért a polgármester a felelős

Kovács Jenő, Nagykároly polgármestere a lakossággal kialakult kapcsolatáról, a romakérdés megoldásának lehetőségeiről, a téves társadalmi felfogások okozta nehézségekről, valamint a decentralizáció nehézkes bevezetéséről nyilatkozott lapunknak.

Kovács Jenő, Nagykároly polgármestere, ha belép az irodájába, azonnal többen is szeretnének bejutni hozzá ilyen-olyan ügyekkel, ha éppen a városban vagy a megyénél intéz valamit, folyamatosan csöng a telefonja. Beszélgetésünkkor is többször jelezte, hogy fontos hívása van, néhány szót mindenképpen kell váltania.

— Az emberek nagy része — bár sokat változott a világ, a körülmények, a jogszabályok — ugyanazzal az elvárással jön a polgármesterhez, mint a kommunizmus idején — állítja Kovács Jenő. — A polgármesterhez mennek lakásért, szociális problémákkal, munkahelyi problémákkal és nagyon sok olyan magánüggyel, amihez valójában nincs semmi köze. Szerencsére évről évre kevesebben vannak, de elég lassan értik meg az emberek, hogy ma már mindenki meg kell tanuljon a saját lábán megállni. Sokak szerint mindenért, ami a városban történik, a polgármester felelős, de úgy van ez otthon is, a szűk családban. Egymást tesszük felelőssé mindenért. Én ha nem találom a kulcsaimat vagy a telefonomat, akkor a feleségemtől kérem számon, pedig biztos én tettem le valahol. De ez fordítva is érvényes. Nagyon megszoktuk, hogy a felelősséget másokra ruházzuk át. Például ha szemét van a városban, a polgármestert bírálják. Vajon a polgármester szórta szét a szemetet, nem az itt lakó emberek? Vagy egy egyszerűbb példa. A tömbházak körül senki nem akar takarítani. Németországban a lakóbizottságok fizetnek embert, aki rendet tart a tömbházak körül. Nálunk azt hiszik a tömbházlakók, hogy csak az az övék, ami a lakás ajtaján belül van, még a lépcsőház sem érdekli őket. Sokat várunk el egymástól, a polgármestertől, a társadalomtól, a politikusoktól, és azt gondoljuk, hogy nekünk nincs meg az egyéni felelősségünk. Még nagyon sokat kell fejlődnünk. Még nem működik a civil társadalom, ez pedig nagyon hiányzik. Sokszor elgondolkodom azon, mi lehet az oka, hogy fiatalokból vagy idősebbekből álló csoportok idejönnek nyugati országokból és szabadidejükben rendbe teszik az öregek otthonát, a tanintézményeket. Nálunk, amikor önkéntes munkáról van szó, sokan azt gondolják, kommunista módszereket akarunk alkalmazni. Ma már nem tudjuk, mi az a kaláka, pedig az régen jól működő szokás volt.

Hiányzik a szolidaritás

— A jelenlegi társadalomnak az egyik legnagyobb baja az, hogy senki sem mutat példát — állapítja meg Kovács Jenő. — A családokban sem segítik már egymást a családtagok. Építkezik az egyik testvér, és a másik nem megy neki segíteni. Régen ott volt szomszéd, rokon, barát, ismerős, mindenki. Véleményem szerint hiányzik a szolidaritás. Arra, aki eredményeket ér el, sokan irigykednek. Az egyik politikus barátom mondta: nagyon jó az, amit csinálsz Nagykárolyban, de készülj fel arra, hogy lesznek emberek, akik mindig annak alapján fognak megítélni, ami még nem készült el. Egyes polgármestereket amiatt bírálnak, mert nem érnek el eredményeket, másokat, mert túl sok eredményt érnek el. Engem amiatt bírálnak, mert feltúrom az utcákat és a járdákat, mert vizet és gázt vezetünk, parkosítunk, emiatt a városban egy ideig nehéz a közlekedés. Olyan ez, mint amikor otthon festjük a lakást. A nyáron megállított egy néni, hogy miért az ő utcájába rakunk térkövet a járdára, nem találtunk egy sárosabb utcát? Az volt a legnagyobb gondja, hogy a férje a cipőjével behordja a homokot, ő pedig állandóan kell takarítson.

Romakérdés

Amikor szóba került a romakérdés, a polgármester igencsak vakarta a fejét.

— Nagykárolyban körülbelül ezerötszáz roma személy él — fejtette ki Kovács —, ez a lakosság hat százalékát jeleneti. Utánanéztem, egyharmaduk gyereket szül. Nem kell hozzá magas szintű matematikai ismeret, hogy kiszámoljuk, hogy húsz-huszonöt éven belül a gyerekek több mint felét ők fogják szülni. Ki fogja azokat a roma gyerekeket tanítani, ki fog majd munkát biztosítani a roma felnőtteknek, ki fog majd segíteni nekik, hogy beilleszkedjenek a társadalomba? Én a legsürgősebb problémának a gyerekekkel való foglalkozást tartom. Ha nem foglalkozunk az óvodáskorú gyerekekkel, bekerülnek az első osztályba felkészülés nélkül, képtelenek lesznek felvenni a versenyt a többivel. Nem azért, mert buták — nagyon sok okos gyerek van köztük —, hanem azért, mert kevesebb mint háromszáz szót ismernek, abból száz káromkodás, nem tudnak viselkedni, a legtöbb közülük éhes. Ha a roma gyerekeket hároméves korban nem tudjuk bevinni az óvodába, hogy kapjanak megfelelő előkészítést, mire iskolások lesznek, semmi esélyük nincs, hogy beilleszkedjenek az első osztályba. A romák integrálását az óvodában kell kezdeni. Hosszú programmal működő óvodába kell járatni őket, ugyanígy az iskolában is, ahol reggelit és ebédet kell adni nekik, mert csak így lehet megkövetelni tőlük, hogy betartsák a szabályokat. Meg kell tanítani a szülőket is, hogy tartsák tisztán a gyerekeket. Ha erre nem áldozunk pénzt és időt, akkor nagy baj lesz. Sok magyar és román ember azt fogja mondani, hogy a polgármester miért foglalkozik annyit a romákkal? Azért, mert ha én most nem foglalkozom velük, akkor majd a romák fognak foglalkozni az én gyerekeimmel és unokáimmal. Na de hogy? Ha a romákat nem integráljuk, nem lesz nyugodalmunk a saját otthonunkban. És mondok még valamit. A nagykárolyi romák magyar cigányoknak tartják magukat. Ha mi neveljük őket, akkor továbbra is magyar érzelműek lesznek. A roma mindig a többség identitásához igazodik. Ha nem foglalkozunk a romákkal, ha nem integráljuk őket, ha nem neveljük őket, és nem biztosítunk számukra munkát, lakást, akkor bajok lesznek. Nem segélyt kell adni nekik, hanem munkát. Nincs olyan, hogy valaki azért kap pénzt, mert sok gyereke van. Az a pénz ritkán kerül a gyerekekhez.

Szakoktatás

Az, hogy a roma lakosság nagy része szociális segélyben részesül, oda vezet, hogy már nem is akarnak dolgozni, még ha többet is fizetnek, mint a segély. Kovács Jenő szerint a romakérdés megoldásának egyik lehetősége, hogy már gyerekkortól munkára kellene nevelni őket.

— Tudjuk jól, hogy nem lesz mindenki doktor — magyarázza a polgármester —, a szakemberhiány viszont óriási. Nem kell mindenki leérettségizzen. Már jobban keres egy jó szakember, mint egy tanár. Most egy jó kőművesnek nagyobb a fizetése, mint az enyém. Ezért fontos, hogy jó szakembereket neveljünk, ezen a téren jó úton halad a nagykárolyi szakközépiskola. Ma már oda jutottunk, hogy szégyen a munka. A régi rendszer hibája az, hogy tisztviselőt neveltek a gyerekből, mert akkor nem kell dolgozzon. Nagyobb büszkeség jó szakembernek lenni, mint protekcióval bekerülni valahova tisztviselőnek. A szakembernek tudásra van szüksége, a tisztviselő elhányódik. Gindele Imre, ha jól szervezi a szakiskolát, minden évben több és több lesz a szakember. Köztük roma szakemberek is. Amióta az óvodában adunk ebédet is, kétszer annyi roma gyerek jár az óvodába. Nem könnyű ezekkel a gyerekekkel foglalkozni. Én nagyobb fizetést adnék azoknak a pedagógusoknak, akik roma gyerekekkel foglalkoznak. A roma gyerekkel a szülők nem foglalkoznak otthon, minden az óvónőre és a tanítónőre hárul.

Decentralizáció

Elkerülhetetlen, hogy néhány szót ejtsünk a közigazgatási átszervezésekről.

— Én nem látom át, hogy a decentralizációnak milyen eredményei lesznek — szögezi le a polgármester. — Ez egy felső utasításra történő átszervezés, amit nem lehet tudni, miért történik. Ha valódi decentralizációt akarna a kormány, akkor megkérdezték volna az önkormányzatok véleményét is, hogy lent, végrehajtó szinten, hogyan lenne jobb. Ez most nekem pótcselekvésnek tűnik. A választási kampány idején megígérték, hogy lesz alkotmánymódosítás és régiósítás, ez nem jött össze, hogy mégis legyen valami, kitalálták ezt a felemás dolgot. Az is kérdés, hogyan fog történni ezeknek a decentralizált intézményeknek a finanszírozása. Vannak olyan intézmények, amelyek a megyei tanácshoz tartoznak, de a fizetést a szaktárcától kapják. Régi mondás: nem lehet az, hogy az egyik embernél van a kés, a másiknál a kenyér.

Sokat lehetne még beszélni a nagykárolyi problémákról. Ebben az évben sikerült több mint ötmillió eurós beruházást megvalósítani, jövőre kevesebb lesz, mert a projektek nagy része befejeződik, de a jövő évi költségvetés harminchét százalékát fejlesztésekre fogják használni. A város fejlődik — mondja búcsúzóul Kovács Jenő —, a lakosságnak is lépést kell ezzel tartani.

Elek György