Nemhogy segítene, gátol az új törvénykezés
Első hallásra igencsak hasznosnak tűnik az új közbeszerzési törvény, mert a minőségre és nemcsak a legalacsonyabb árajánlatra helyez hangsúlyt — ám mint kiderült, nemhogy segítene, sokkal inkább gátol és az önkormányzatok tevékenységének lebénításával fenyeget.
Pár nappal ezelőtt jelentette be örvendezve Ilyés Gyula, Vetés község polgármestere az óváriak által (és nem csak) régóta várt jó hírt: „Elindítottuk a Vetés–Óvári út modernizálási munkálatainak közbeszerzési folyamatát. Bár az új közbeszerzési törvény rendkívüli módon megnehezíti a kiírások folyamatát, sikerült 'csak' másfél hónap késéssel elindítani — az országban is az elsők között — egy 1 millió eurós beruházás tenderét. Reméljük, hogy a részt vevő cégek nem fogják indokolatlan vagy rosszindulatú óvásokkal késleltetni a munkálatok megkezdését” — fogalmazott. A hírt olvasó pedig kicsit csodálkozva értetlenkedik: hogyhogy az új közbeszerzési törvény rendkívüli módon megnehezíti a kiírások folyamatát? Hiszen a Ponta-kormány által tavaly ősszel jóváhagyott és azóta elfogadott, új közbeszerzési törvény épphogy segítséget és könnyítést jelent az önkormányzatok számára — legalábbis úgy fogalmazott Bogdan Puşcaş, az Országos Közbeszerzési Ügynökség elnöke. „Új értékhatárokat állapítunk meg a különböző típusú szerződésekre, csökkentjük a pályázatok leadási határideje és az ajánlatok felbontása közötti időt, ugyanakkor bevezetjük a közbeszerzési eljárások elektronikus úton való lebonyolításának kötelezettségét is. Egyetlen odaítélési kritérium lesz — a legjobb műszaki-gazdasági ajánlat, amelyet több alpont alkot majd. Azaz eltűnik a legkisebb árajánlat kritériuma, és megjelenik a legjobb ár–minőség arány” — sorolta az új törvénykezés pozitívumait nem is olyan rég. Ezzel szemben a valóság és a gyakorlat sajnos sokkal rosszabb. Lapunk megkeresésére Ilyés Gyula — aki, mint önkormányzatokért felelős volt RMDSZ-alelnök, ugyancsak jó ismerője a témának — el is magyarázta, miért.
Június óta alig indulnak közbeszerzések
„A jelenlegi, új közbeszerzési törvénycsomagot (négy új törvényről van szó: a általános közbeszerzéseket; a szektoriális, azaz az energiahordozók közbeszerzéseit; a koncessziókat; valamint az óvásokat szabályozó törvény és azok alkalmazási normái), amely helyettesíti a májusig érvényben volt, egységes szabályozást, az Európai Unió 2014/24/UE Direktívájának a hazai jogrendszerbe való átültetése tette szükségessé. Mint ahogy az már Romániában sajnos káros gyakorlattá vált, az európai uniós jogrendszer hazai átültetése rossz le(át)fordítások alapján, megkésve, a határidők nyomása miatti kapkodással, szakszerűtlenül, a közvitát mellőzve vagy formálissá téve történik. Így történt ez a közbeszerzési szabályozásokkal is, amelyek az ígéretek és a szándékok szerint egy egyszerűbb, átláthatóbb, rövidebb, a fölösleges bürokráciától és a legtöbbször rosszindulatú óvásoktól mentes rendszert kellett volna megteremtsenek. Helyette létrejött egy sokkal bonyolultabb rendszer, négy különálló törvénnyel és azok alkalmazási normáival, amelyek oda vezettek, hogy Romániában szinte egyáltalán nem tudtak elindítani új közbeszerzéseket június óta! Érthetetlen, hogy a múlt tapasztalatából nem okulva — az utóbbi esztendőkben az indokolatlan óvások és a hosszadalmas elbírálási eljárások miatt több száz milliárd lejben, és az európai uniós finanszírozások esetében több mint egy milliárd euróban mérhető az el nem végzett vagy a nagy késedelemmel elvégzett beruházások mennyisége; amikor az elbírálási eljárások kényszerítő előírásai miatt rengeteg rossz szerződés kötődött komolytalan cégekkel, nagy károkat és elkerülhetetlen felelősségre vonását eredményezve legtöbbször ártatlan embereknek —, egy új szabályozás előkészítésekor még jobban megnehezítik az eljárásokat. Az állandóan és egyoldalúan hangoztatott újítás, amely szerint most már nemcsak a legkisebb ár, hanem a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat szerint lehet odaítélni a munkákat, nem jelent semmilyen újítást, mert ez a lehetőség megvolt a régi rendelkezésekben is, csak nem volt külön kihangsúlyozva. Ugyanakkor a legnagyobb hiányossága ennek a kritériumnak — mégpedig az, hogy nagyon nehezen lehet számszerűsíteni és sokféleképpen értelmezhető, amiért a közbeszerzők félnek alkalmazni ezt — nem változott.
Katasztrofális következmények
Sokkal nagyobb bürokráciát követel az új rendszer a közintézmények részéről, amit szinte semmilyen gyakorlati szükségesség nem indokol. Minden közbeszerzés kizárólag az Országos Közbeszerzési Rendszer (SEAP) honlapján keresztül történik, ami önmagában nem volna rossz, csakhogy a jelenlegi honlap rendszere nem felel meg az új törvénynek, az új rendszert pedig, több hónapos késéssel, még mindig csak tesztelik. A kis értékű, gyors, direkt és hatékony közbeszerzési rendszert megtartották ugyan, de azt kizárólag a SEAP-ra feltett termékkatalógusokból lehet leszerződni, viszont konkrét szolgáltatásokra és munkálatokra nincsenek katalógusárak és törvényes megoldás sincs. Ezek a közbeszerzések jelenthetik sok kis önkormányzat esetében a közbeszerzéseik 80–100%-át ! A legnagyobb bizonytalanságot az óvások lehetőségeinek bővítése okozza. A tapasztaltból ítélve, hónapokra le fognak bénulni még a kisebb értékű közbeszerzések is. És külön veszélyes, hogy ha az óvó cég egy egyszerű eljárási kérdésben nyerni fog a törvényszéken, a perköltségeket a számvevőszék azonnal a 'vétkes' köztisztviselőn fogja behajtatni. Ezért nagy felelősséget, de inkább rizikót jelent bármilyen per felvállalása az önkormányzat részéről. Kevés a szakember e területen, beindultak szalagon a szakképzések, miközben mind több köztisztviselő ki akar szállni a rendszerből, fél vállalni (jogosan) közbeszerzési feladatokat. A tavalyi esztendő a törvények előkészítésével telt el, a civil és a vállalkozói szféra, valamint az önkormányzatok szervezetei által magas szinten kezdeményezett közviták süket fülekre találtak, a rendszer agya, az Országos Közbeszerzési Ügynökség (ANAP) képtelen megválaszolni a saját maga által kidolgozott rendszer kérdéseit, a számvevőszék mintegy 250 új alkalmazottat képez ki gyorsított eljárásban, hogy letámadja a közbeszerzésekre vetemedő önkormányzatokat, s az ANAP is ugyanerre készül. Egy egyszerű büntetés pedig az alkalmazott egy-két évi fizetésével egyenlő, ha pedig európai uniós finanszírozásokról van szó, akkor még két másik intézmény is rászáll a hivatalokra. Ennek a rendszernek a katasztrofális következményei már az év végén megmutatkoznak majd. Nem valósulnak meg fontos közberuházások, sok önkormányzat tevékenysége le fog bénulni, nem lesz munkájuk a cégeknek (a közszféra a legnagyobb megrendelő ma Romániában), ez a Bruttó Nemzeti Össztermék csökkenésében fog jelentkezni. Ezek után a munkák után ÁFA keletkezik, fizetések, jövedelemadó, biztosítások, profitadó stb. Persze csökkenni fog a költségvetés hiánya is, köszönhetően az el nem költött közpénzeknek, de kinek lesz ez jó? És vajon kit fognak hibáztatni érte: a bukaresti bürokratákat vagy a vidéki kis köztisztviselőket és polgármestereket ?”
Szabó Kinga Mária
