Nemzet, tudomány, kisebbség

Dr. Bodó Barna, a Sapientia egyetemi docense, a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének elnöke tart előadást ma 17 órától, a Református Gimnáziumban. Az alábbiakban őt kérdeztük.

— Nemzet és tudomány viszonya korunkban alapvető fontosságú, de nehezen kezelhető probléma. Ön felvállalta ennek a problémának az erdélyi kezelését, nem kis sikerrel. Miért?

— A tudomány minden nemzet számára létfontosságú, mindenekelőtt a társadalomtudományok. Ugyanis ezek segítségével lehet felmérni, elemezni társadalmi folyamatokat, és ugyancsak a társadalomtudományok feladata a jövőre vonatkozó stratégiák elméleti kereteinek a kidolgozása. Ezért van/volt az, hogy a modernizáció XIX. századi nagy korszakában a legtöbb nemzet létrehozta a saját tudományos társaságát, akadémiáját. A következtetés: a nemzet helyzetét, a kiemelkedő jelentőségű folyamatokat és a kihívásokat a tudomány elemzi. Vállalásom ennek tudatában történt.

— Mi lesz a kisebbségekkel?

— A kisebbségi közösségek nem rendelkeznek önálló tudományos intézetekkel, vagyis az a feladat, ami a nemzet esetében elvben megoldott, a kisebbség esetében nincs megoldva. Mi több, kulturális autonómia hiányában a kisebbségi közösség nyelvhasználati jogokért küzd, miközben a közösségi nyelvi jogoknak nincs birtokában.

— Mit tehet az úgynevezett civil szféra?

— Ha a kisebbségi közösség viszonylag kis lélekszámú, pár tízezer lelket jelent, ebben az esetben a saját tudományosság kiépítése szinte lehetetlen, nincs meg hozzá a szükséges demográfiai háttér. Ellenben a félmilliós közösségek vagy az ennél nagyobbak kötelező módon találják szembe magukat ezzel a kérdéssel. És a megoldás — amennyiben megoldás a szó igazi értelmében — csak a civil szféra által működtetett tudományos műhelyek révén képzelhető el. Amiként az Erdélyi Múzeum Egyesület a mi, úgynevezett kisebbségi akadémiánk, az egyes egyetemi tanszékek háttérintézményeiként létrejött tudományos–szakmai műhelyek akár szakintézeti hálózatnak is tekinthetőek.

— Miről fog szólni a szatmárnémeti előadás?

— Az előadás az elvi bevezetés után az erdélyi magyar tudomány intézményi helyzetét és a civil tudományos műhelyek teljesítményét mutatja be — röviden. Hasonló elemzés még nem készült, ezért a munkát folytatni kell. Fontosak az észrevételek, javaslatok, helyi tapasztalat és gyakorlat bemutatása, az előadás után élénk vitára számítok, még akkor is, ha közben tudom, hogy a mai erdélyi kisebbségi társadalom sokszor a legalapvetőbb gondjainak a megoldásával küzd, naponta.

Elek György