Nemzeti egységet, nemzeti függetlenséget!

Minden évben elmondjuk, hogy március 15. az egyik legnagyobb magyar ünnep. Nem elég csak kimondani, hanem tenni is kell azért, hogy úgy legyen, tenni is kell azért, hogy az 1848-ban megálmodott szabadság végre megvalósuljon. Ha őszintén elgondolkozunk, még mindig csak ott tartunk, hogy felidézzük az akkori eseményeket, felsoroljuk, hogy mi az, ami még mindig nem valósult meg a Petőfiék által megfogalmazott 12 pontból, elmondjuk, hogy: Talpra magyar…, és másnaptól minden megy tovább a megszokott módon. Itt az idő, hogy túllépjünk a múlton, megőrizzük abból azt, ami jó volt, és társítsuk hozzá a jelenkori elvárásainkat. Mert ma már nem az a fontos, hogy mi volt régen, hanem az, hogy most mi van, és most milyen irányba tartunk. A „márciusi ifjak” legfőbb célja a nemzeti egység megteremtése és a nemzeti függetlenség kivívása volt. Ez a két cél még mindig megvalósításra vár. A Szatmár megyei (köztük a nagykárolyi) magyaroknak is ez a céljuk. Úgy kell megteremteni a nemzeti egységet és a nemzeti függetlenséget, hogy tartsuk tiszteletben a velünk együtt élő nemzetiségek egységét és függetlenségét. Nagykárolyban és környékén nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy együtt kell éljenek magyarok, románok, svábok és cigányok. 1848–49-ben is ott voltak ezeknek a nemzeteknek az ősei, akik azért harcoltak, sokan közülük azért áldozták az életüket, hogy az utódaiknak jobb életük legyen. A történelem azóta sokszor megpróbálta még ezeket a népeket, de végre fel kell nőni oda, hogy tanuljunk a múlt összes hibájából, és teremtsük meg végre az azóta is szüntelen szabadságot, jólétet, a békés együttélés feltételeit. A múltba mindig vissza kell nézni, meg kell ismerjük történelmünket, hogy erőt merítsünk őseink bátorságából, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mi a mában élünk, azt kell tennünk, amit a jelen megkövetel. Meg kell értetnünk ellenfeleinkkel, hogy a harcok nem visznek előre, csak a megbékélés, és a közös nehézségeink elleni közös fellépés hozza meg a várt eredményeket. Harminc évvel ezelőtt a kitervelt módon egymás ellen uszított emberek rontották meg az ünnep méltóságát, most egy világra szóló járvány gördít akadályt az elé, hogy méltóképpen emlékezzünk a múltra, békében és megértésben éljük meg a jelent, és tervezzük a közös jövőt.

Kovács Jenő,

Nagykároly polgármestere