×
2024. 03 28.
Csütörtök
Gedeon, Johanna
13 °C
erős felhőzet
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Olvasó hangja

Népek országútján

2014.03.06 - 13:08
Megosztás:
Népek országútján

Növekvő aggodalommal figyeljük a hozzánk elég közel lévő Krímben kibontakozó eseményeket. Direkt nem írtam „háborús események”-et, bár a történelem során ez a félsziget többet volt véres események helyszíne, mint sok más tája Eurázsiának. Az interneten ezerszám található, minden szögből rálátó írás, ami ezzel foglalkozik.

Nézzünk rá egy térképre: a Krím félsziget a Fekete-tenger északi partjának a hajózás szempontjából legfontosabb tulajdonságait mutatja — kikötők sokasága, parti mély vizek, sziklás dombok a tengerhez közel. Közel van a Duna-delta, a Dnyeper torkolata, az Azovi-tenger itt kapcsolódik be a hajózási útvonalakba, keskeny átjáróját a szárazföld felé könnyű volt védeni, ugyanakkor a keleti régiókkal is jó kapcsolata van.

A történelem során sok gazdája volt, déli csücske a bizánci birodalomé volt, de mindenféle töredék-népek is lakták: hunok, gótok, kazárok, besenyők és persze szlávok.

A legtöbbet talán a svédországi őshazából érkezett, a nyugati germánokhoz legközelebbi ún. dunai gótok maradtak a félszigeten, hiszen az 1204-ben megalakuló gót fejedelemség idején már ezer éve itt voltak. Az utolsó, gót kapcsolatú jellegzetességekről még 1780-ban is írtak.

A tengerpart városai fölött nem csak a Trapezunti (görög) Császárság, de Velence és Génua is vetélkedett.

1441-ben Dzsingisz kán egyik utóda, Hadzsi Giraj megalakította a Krími Kánságot. Így lettek a világhódító mongolok utódai krími tatárok.

A Kánság nem csak a félszigetet birtokolta, hanem fentebb északon, a mai Ukrajna déli részét is, bár itt még mindig pusztai nomád népek éltek, míg a krími partokon városias környezetben folyt a kereskedelem.

Az orosz népek, a lengyel-litván államokkal vívott sokéves háború után elindultak délre, hogy kereskedelmi utat nyithassanak maguknak a Földközi-tenger felé. Így kerültek összeütközésbe az Oszmán Birodalommal. A kücsük-kajnardzsi béke után Nagy Katalin cárnő elérte, hogy a törökök elismerjék a Krími Kánság függetlenségét, de 1783-ban az oroszok magukhoz csatolták a területet. Ezek után a tatárok egy része áttelepült Törökországba.

A Kánság területét az északon levő sztyeppei résszel átnevezték Új-Oroszországnak és ide települtek be a Moszkva-környéki oroszok, Lengyelországból kivándorló zsidók, de németek, svédek és — akkor még lengyel vagy német állampolgárságú — ukránok is. Hamar eloroszosodtak, de a félszigeten a tatárok többségben voltak.

A 2500 éve a Krímben élő görögöket elüldözték az ortodox oroszok, helyükre Nagy Katalin németeket és bolgárokat hozott, hogy fellendítse a gazdaságot.

Az Orosz Birodalom 1853-ban vélte úgy, hogy kijuthatna a meleg tengerekre, ha legyőzi Törökországot. Arra azonban nem számított, hogy a törökök segítségére siet Anglia és Franciaország és pár kisebb állam is, így a „krími háború”-t csúnyán elvesztették. Ennek ellenére megtarthatták a félszigetet.

A 19. századtól turisztikai divathullám öntötte el Krímet, a jó éghajlat megemelte értékét az orosz társadalom gazdagjai között. Mindez az első világháborúig tartott, amikor is óriási felfordulás bénította meg a területet. 1921-ben a Szovjetunió tagállama lett Krími Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság néven.

1941-ben a krími németeket — biztonsági okokból — kitelepítették. A bevonuló német hadsereg a tatároknak a háború utánra Törökországhoz való tartozást ígért, így az ún. Tatár Légió vállvetve harcolt a németekkel, még Európában is, a háború végéig.

Amikor 1944-ben a szovjetek visszafoglalták a Krímet, az itt maradt tatárokat „kollektív bűnösség” elve alapján Üzbegisztánba száműzték (tatár Sürgün). Ugyanekkor a megmaradt más nemzetiségűeket — örmények, bolgárok — is kitelepítették, helyükbe leginkább ukránok kerültek.

1954-ben Hruscsov átadta a Krímet az Ukrán Sz. Sz. K.-nak. Mai napig nem tudni az okát. Tény az, hogy a Szovjetunió felbomlásakor a krími terület a független Ukrajnához tartozott.

A kilencvenes években a tatárok kezdtek hazaszállingózni, konfliktusos helyzetet teremtve, hisz házaikat, jószágaikat orosz családok birtokolták.

Ma a krími lakosság kb. 12%-a tatár, de vannak területek, ahol ismét többségben vannak.

Ha a következőkben kinyitjuk látóterünket a mai Ukrajna területe fölé, láthatjuk, hogy a közelmúlt történelme úgy gyúrt össze egy országot, ahogy a gazdasági és katonai érdekek kívánták. Így természetesen nem homogén a szomszéd állam, nem is lehet, hiszen míg nyugati részén csak 3,1% az orosz anyanyelvűek aránya, Közép-Ukrajnában ez 24,2%, illetve 46,4%, míg keleten 86,8% és délen (ide tartozik a Krím) ez 82,3%.

A Krími félsziget egyik legforróbb pontja a szevasztopoli katonai kikötő és ennek (elég nagy) környéke. Itt az államközi egyezmények alapján állomásozik az orosz fekete-tengeri flotta. Ez az Ukrajnával megosztott, szovjet hasonnevű hadseregnek az a része, amelynek ellensúlyozására vannak jelen NATO-hajók a Fekete-tengeren. Így a félszigeten kb. 25 000 orosz katona is állomásozik.

A lakosság, ha minden jól halad, nyugodt, de a politikai stresszt azonnal „túlreagálja”. Sokan azt hiszik még 2014-ben is, hogy tüntetéssel, barikáddal, épületek elfoglalásával, gyújtogatással el lehet intézni a konfliktusokat. Ennek ellentmond a politikai parancsra felvonuló és gyilkoló különleges rendőrségi csapatok bevetése.

A nem katonai (paramilitáris) szervezetek egységei csak halványan választhatók el a reguláris csapatoktól, így sosem lehet tudni, hogy ki kivel áll szemben. Bizonytalan, puskaporos a helyzet.

Kérdezhetné a Kedves Olvasó, hogy akkor kinek van igaza: az ukránoknak vagy oroszoknak, a nyugatbarátoknak vagy az oroszlelkűeknek?

Miheztartás végett egy nagypolitikai helyzetkép: 1994-ben Budapesten megkötöttek egy egyezményt, amelyben Oroszország tiszteletben tartja Ukrajna határait, illetve a NATO és az Egyesült Államok kötelezi magát, hogy nem terjeszkedik kelet felé az Oroszország közvetlen szomszédságába. Ehhez mérten 2014-ig amerikai bázisokat telepítettek Kirgizisztánban, Üzbegisztánban, Tádzsikisztánban, Afganisztánban, egyezkedik már Grúzia is egy haditengerészeti bázisról stb.

Ezek szerint nem csak Oroszország szegte meg az egyezséget, és nem elsőnek…

Nézzünk rá a térképre, helyezzük el rajta ezeket az érdekvédelmi vonalakat, területeket, és reménykedjünk, hogy megoldódik, megoldják a gondokat, háború nélkül.

 

Szerémy Péter