×
2024. 03 29.
Péntek
Auguszta
17 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Belföld

Népesedési perspektívák Erdélyben 2031-ig

2019.04.25 - 13:55
Megosztás:
Népesedési perspektívák Erdélyben 2031-ig

Az Erdélystat népesség-előreszámításának sarkalatos pontja, hogy az erdélyi magyarságot nem etnikai, hanem nyelvi közösségként határozza meg — azaz a magukat magyarnak valló, de nem magyar anyanyelvű/magyarul nem beszélő személyeket nem számolta a magyarok közé.

Az előreszámítás szerint (elfogadva a 2011-es népszámlálás eredményeit) 2019 elején 18,8 millió fő volt az ország népessége, ami 16,7 millióra csökken 2031-ig, ami az elemzett 2011 és 2031 közötti periódusra egy igen drasztikus, 17%-os népességcsökkenést jelent Románia szintjén. Ugyancsak az oly sokat vitatott 2011-es népszámlálás adatai szerint a magyar anyanyelvűek száma abban az évben 1,308 millió volt, ami 2031-re 1,074 millióra csökken — ez a csökkenés azonban nem jelent aránybeli csökkenést is, az elkövetkezendő évtizedben a magyarok országos aránya 6,4–6,5% körül stabilizálódik, a korszerkezet azonban kedvezőtlen irányba változik: miközben a 65 év felettiek száma növekszik, a 19 év alattiaké, illetve a 20–64 év közöttieké jelentősen csökken.

A magyar intézményes szerkezet szempontjából a születésszámok, illetve az egyes iskolai szintekre belépő népesség számának alakulásával kapcsolatban a szociológusok rámutatnak: a születések száma annak ellenére csökkenő tendenciát mutat, hogy a termékenységi arányszám enyhe emelkedését feltételezték, ami a rendszerváltás után született (kisebb létszámú) generációk reproduktív életszakaszba kerülésével áll összefüggésben, ugyanakkor az elkövetkező években nem várható az egyetemista korú népesség jelentős csökkenése. Folyamatos csökkenéssel lehet viszont számolni az alapoktatásba lépő generációk esetében: a hatévesek száma 2019-ben 11 551, ami 2031-re minden bizonnyal 9000 alá fog csökkenni, s ha a csökkenés regionális egyenetlenségeit is figyelembe vesszük, akkor a demográfiai folyamatok jelentős kihívás elé állítják majd a közoktatást.

 

Anyanyelv vagy nemzetiség?

 

A korábbi demográfiai vizsgálatok és népesség-előreszámítások általában az etnikai (nemzetiségi) változó mentén határolták be az erdélyi magyar népességet, a mostani tanulmány készítői azonban szakítottak ezzel a gyakorlattal, s az anyanyelv mentén határolták le a magyar népességet — három szempont okán. Mint indoklásukban kifejtik, a magyar nyelvű oktatás szempontjából a magyarul beszélő és nem a magyar nemzetiségű gyermekek az érdekesek — ugyanis az általuk elvégzett népesség-előreszámításnak elsősorban közpolitikai célokhoz kötve van értelme és értéke, s a közpolitikai célok közül a magyar intézményrendszert, különösen a magyar nyelvű oktatás tervezhetőségét kell szem előtt tartani. Az anyanyelvet a román népszámlálások (a számlálóbiztosok számára elkészített tankönyvben) mint a származási családban leggyakrabban beszélt nyelvet határozzák meg, a tényleges kérdezési szituációban azonban a válaszadók többféleképpen értelmezhetik a fogalmat: számukra az anyanyelv a gyermekkorban használt nyelv mellett jelentheti az édesanya nyelvét, a legjobban beszélt nyelvet vagy egy olyan nyelvet, amihez szimbolikusan ragaszkodnak mint a nemzeti identitásuk egy eleméhez — e sokféle lehetséges jelentés ellenére az anyanyelvi lehatárolás az etnikainál jóval inkább átfedődik a magyar beszélőközösséggel vagy a magyarul beszélők közösségével, pontosítják az Erdélystat szakemberei. Másodsorban nem akarják megkerülni a magyar anyanyelvű romák kérdését sem — viszont teljesen esetleges, nagymértékben a népszámlálás helyi politikai kontextusától függő, hogy a kettős kötődésű magyar cigányokat a népszámlálás során hogyan regisztrálták, volt, aki része lett az önbevallás mentén lehatárolt magyar népességnek, volt, aki nem, s mint fogalmaznak: „Szinten úgy gondoljuk, hogy a magyar közösséget célszerű úgy meghatározni, hogy abba romák és nem romák egyaránt beleférjenek. Véleményünk szerint a romák magyar közösségen belüli integrációjának és emancipációjának ez egy szükséges alaplépése.” A harmadik szempont, amiért az anyanyelvi és nem nemzetiségi lehatárolás mellett döntöttek, az a praktikusság — mint kiemelik, a magyar anyanyelvűek köre a Partiumban és a Székelyföldön tágabb, a szórványterületeken szűkebb a magyar nemzetiségűekénél. A szórványterületeken élnek olyanok, akik magyarnak vallják magukat, de az anyanyelvük nem magyar, és olyanok is vannak, akik egyáltalán nem beszélnek magyarul, s mint fogalmaznak: „A magyarsághoz kötődő, de nem magyar anyanyelvű személyektől természetesen nem akarjuk a magyar közösséghez való tartozás jogát elvitatni, azonban azt be kell látnunk, hogy ők nagyon kis eséllyel kapcsolódnak ténylegesen a magyar intézményes szerkezetekhez, ha pedig igen, az az intézményrendszeren belüli nyelvhasználati problémákat vet fel.”

 

Regionális különbségek

 

Igen szemléletesek a tömbterületek és az azokon kívül eső régiók demográfiai kilátásai közötti különbségek, a partiumi és a székelyföldi tömb az előreszámítás eredményei szerint gyakorlatilag együtt mozog, és az országos trendekhez viszonyítva csak mérsékelt népességcsökkenést szenved el. 2031-ben a magyar anyanyelvű népesség a kiinduló népesség 90%-a a partiumi tömb és 89%-a a székelyföldi tömb esetében. Szintén igen lényeges, hogy ebben a két régióban a magyar anyanyelvűek arányának növekedése a valószínűbb forgatókönyv, míg Marosvásárhely és Kolozsvár vonzáskörzetének a demográfiai kilátásai nem ennyire kedvezőek (magyar szempontból), azonban a magyar népesség csökkenése itt is alatta marad az országos átlagnak, és jóval közelebb áll a tömbterületekhez, mint az azokon kívül eső régiókhoz. A tömbterületeken kívüli erdélyi magyar népességfejlődés ezzel szemben jóval kedvezőtlenebb nemcsak a tömbterületeknél, hanem az országos átlagnál is: az előreszámítás 20 éves időtávlatában egy 28%-os csökkenés realizálódik.