Lehet azon vitázni, hogy sok-e vagy kevés 600 lej, de az biztos: egy gyermek egyhavi ellátását (nem csak élelmezését!) igencsak szűkösen fedezi, főleg, ha speciális szükségletű a gyermek.

Hivatásos nevelőszülőnek lenni nem egyszerű feladat — egyrészt erről a hivatásról számos hiedelem, kedvező vagy éppen kimondottan negatív vélemény hallható, olvasható, a közvélemény gyakran fogalmaz meg leegyszerűsített és szélsőséges ítéleteket, s míg az emberek egy csoportja gyanakvással figyeli a nevelőcsaládok tevékenységét, mások rendkívülinek tartják vállalásukat. Másrészt pedig — bár a majd’ két évtizede elkezdődött gyermekvédelmi reform folyamata során számos látványos változás történt, többek között hivatalosították a nevelőszülői szakmát, lehetőséget adva az addig kizárólag gyermekotthonokban nevelkedő gyermekeknek/fiataloknak, hogy családban, családias hangulatban és környezetben éljék mindennapjaikat — az állam hozzáállása a nevelőszülőkhöz, fogyatékos/speciális igényű személyeket gondozókhoz (s magukhoz a neveltekhez, gondozottakhoz) igencsak vitatható, s a legtöbb esetben minden, csak nem emberi. Szociális rendszerünk döcögősségét igazolja többek között az is, hogy egy hivatásos nevelőszülőnek havi 600 lejből kell biztosítania a gondozásában lévő gyermek teljes ellátását (azaz ételt, ruházatot, iskolai felszerelést, játékokat, tisztálkodási szereket) és nem utolsósorban gyógyszereket, orvosi ellátást, ugyanis általános gyakorlat, hogy egy hivatásos nevelőszülőnél két egészséges gyermeket helyeznek el, illetve egy fogyatékkal élő, speciális szükségletű kicsit.

A tegnapi szociális párbeszéd ülésen Dârle Vasile, a Cartel Alfa Szakszervezet szatmári alelnöke egy memorandumot adott át Darius Filip kormánymegbízottnak, amelyben arra kérik a munkaügyi minisztériumot, hogy emeljék meg ezt a gyermekellátási összeget. „Három éve, pontosabban 2014 decemberétől változatlan ez az összeg — miközben minden drágább lett, és nőtt az infláció. 600 lej már nagyon nem elég ahhoz, hogy megfelelő életkörülményeket lehessen biztosítani egy gyermeknek. Azt szeretnénk, ha a gyermektámogatás 150 lejjel, azaz 750 lejre emelkedne — ez sem sok, de az a 150 lej részben fedezné az elmúlt évek ár- és inflációnövekedését. Több konkrét esetről is tudok, amikor a gyermek 750–800 lejt kellett bevigyen az iskolába erre-arra-amarra a tanévben. De hát honnan? Sok a fogyatékkal élő vagy krónikusan beteg gyermek, de az ő gyógyszereikre, ellátásukra nincs külön forrás, és ha a nevelőszülő szakorvoshoz vagy speciálisabb kivizsgálásra szeretné elvinni őket, saját zsebből kell kipengessen minden banit” — sorolta a szakszervezeti vezető, rámutatva arra is: bár a hivatásos gondozók és hivatásos nevelőszülők is az egészségügyhöz „tartoznak”, nem részesültek ugyanolyan arányú fizetésemelésekben, mint a kimondottan egészségügyi intézményben dolgozó társaik, „pedig a hivatásos nevelőszülő ápolónői tudással kell rendelkezzen, bizonyos időszakonként kötelezően el kell végezzen szakképesítési tanfolyamokat, s nem mellesleg nevelőként jó példaképe, iránymutatója kell legyen a gondjaira bízott gyermeknek. És higgyék el nekem, a megyében lévő több mint 200 hivatásos nevelőszülő lelkiismeretesen el is látja ezeket a feladatokat” — mondta Dârle.

Filip kormánymegbízott egyetértett ugyan az elhangzottakkal, de arra is rámutatott: meg kell találni a pénzügyi forrásokat is a támogatási összeg emeléséhez. „Persze meg kell találni az anyagi forrásokat, de mégis, itt emberekről, gyermekekről van szó” — nyomatékosította Dârle.

Szabó Kinga Mária