Kissé sajátos módon, de a SZIKE is megtartotta nemzeti ünnepét. A soron következő egyházmegyei ifialkalmon az apai református templomban szólt a fiatalos dicsőítés és az igei buzdítás.
Vasárnap két ifjúsági együttes is részt vett a dicsőítésben, a Bízz Band mellett megszületett az egyházmegye másik keresztyén könnyűzenei csapata is, amelynek neve Szegletkő. 18 órakor mindenekelőtt a helyi gyülekezet kórusa adta meg a hangot. Dicsérjétek az Urat! — hangzott el a templomban. Az ifjak bibliaolvasása, imádsága és éneke után Kiss Szabolcs helyi lelkipásztor hirdette az igét: „Mert ti, testvéreim, szabadságra hívattatok; csakhogy a szabadság ne legyen ürügy a testnek, sőt, szeretettel szolgáljatok egymásnak.” (Galat 5, 13) Minden fiatal vágyik a szabadságra, de ezt a szabadítónál, Jézusnál lehet megtalálni. Nem érdemes a tékozló fiú útjára lépni, de minden tékozló fiúnak van esélye rátalálni a szabadságra az Atyánál — szólt a szabadságról szóló evangélium.
Rácz Ervin szigetlankai lelkipásztor, az egyházmegye ifjúsági előadója Református magyar, magyar református?! címmel tartott interaktív előadást. Miután tisztázódott, hogy mit jelent református magyarnak lenni, a lelkipásztor arra a Bocskai István fejedelemre mutatott, aki a reformáció genfi emlékművénél egyetlen magyarként, a többiekkel ellentétben nem lefelé, hanem felfelé néz. Ennek ellenére a mi református magyar népünk búskomor, szomorkodó, ennélfogva sokszor hiányzik életéből a hála, és ez az egyik oka annak, hogy egyre inkább fogy, apad. „Nem vagyok hajlandó népünk koporsója előtt fekete ruhában menetelni. Van evangélium, s ha ezt komolyan vesszük, megfordulhat minden statisztika. Nézzünk fel a mi egyetlen pásztorunkra, a vele való kapcsolatunkon múlik minden” — bátorított az előadó. Az előadást követően a jelen levő ifjak és fiatalok együtt válaszoltak a pásztor hívó hangjára énekszóval, imádságban.