Nincs kommunikáció és a megelőzés sem működik

Dicséretesnek tartottuk mi, Batizi úti lakosok, hogy nem is olyan régen a Florisal nagyon alaposan felújította itt a kiöregedett gyepszőnyeget a betonnal még be nem fedett részeken. A fű, mert annak esze van ám, ki is zöldült emberesen, hogy már kaszálni is lehetett. Igen ám, de aztán jöttek „csúnya bácsik” — nem tudni honnan, merről — és kézi, meg gépi szerszámokkal nekiestek a zsenge gyepnek és hol a középen húzódó elválasztó sávban, hol jobboldalt, hol baloldalt mély árkokat ástak heteken keresztül. Hallomásból tudható, hogy a Batizi úti rég elavult elektromos vezetékeket újakra cserélik. Ez persze dicséretes, hiszen kinek hiányozna egy újabb, a nagykárolyihoz hasonló „elektro”-sztori? No, de hát ezt a nagy volumenű felújítási munkálatot nem egyeztette senki senkivel? Mondjuk a polgármesteri hivatal megfelelő szakosztálya a Florisallal, az Electricával? Hol marad a kommunikáció, emberek? Ki, mit tervez ebben a városban a közeli, s távolabbi jövőben?

Felelősségvállalás, esetleg?

Adófizető állampolgárként, európai polgárként egyáltalán megkérdezhetem-e még a fent említett hivatalt, a cégeket, hogy tudják-e mi a kötelességük, mondjuk a fennálló törvények szerint? Ha a cégek bejelentették szándékaikat, terveiket, akkor a polgármesteri hivatalban romlott el a telefon, fax, internet, akármi?

Mert szerintem így hiába nevezték el a XXI. századot a kommunikáció évszázadának, ez a mi szép városunkra nemigen illik rá…

Nos, a szétdúlt gyepszőnyeget a munkálatok befejeztével újra kell majd telepíteni, nemde? Ezt ki fizeti? Természetesen az, aki az előzőt is, az adófizető…

Pedig csak egy-két telefonbeszélgetésre, személyes találkozóra lett volna szükség, egy kis kommunikációra, szervezésre, hogy előbb a kábelcsere, s utána a gyeptelepítés, hát nem? Alig pár hónap van a két munkálat között.

Ha már árokról beszéltem, van ám gödör is. A Batizi úti Alma Spa mellett. És nem is kicsi!

Hosszú hónapok óta itt éktelenkedik, pedig már régen nem dolgozik benne emberfia! Igaz, valamiféle védőkerítéssel körbevették, viszont a gödör mellett az országút szélére kényszerítették az éppen arra járókat. Egy rossz lépés, egy mámoros megtántorodás és kész a baj, a jaj, a tragédia! Volt ott kifeszítve egy leheletvékony műanyag piros-fehér szalag, de azt már régen elintézte egy vihar. Ezért a gödörért, meg az esetleges balesetekért ki viszi majd el a balhét? Mikorra várhatjuk a betömését? Vagy már ezt se várjuk? Pedig lesz újra szavazás is…

Sajnos, ismételnem kell önmagam, mert két éve hiába jeleztem az esetleges balesetveszélyt a Pescaruş tó menti kiszáradt fákkal kapcsolatban. Sem a polgármesteri hivatal, sem a helyi rendőrség, sem az RCS&RDS, sem a katolikus egyházmegye nem reagált észrevételeimre.

Minden vihar után egy-két-több faág (derékvastagságú is!) letörik és hol a járdára, biciklisávra, hol a szomszédos fára borul. Kié a felelősség, ha baleset, tragédia történik majd? Már a halottét leszámítva, mert hát miért járt épp akkor, éppen arra?

Nem lenne mindenki számára jobb, ha a felmerülő gondokat megbeszélnék a felek és nem egymásra mutogatva, elodázva várnák ki az előre láthatót, mert fa még áll elég ahhoz, hogy bekövetkezzen.

Mi lenne, ha a veszélyessé vált fákat kivágatná a tulajdonos, eladná, segélyként felajánlaná szegény családoknak?

Más. Nem értem (nem akarom megérteni!), hogy több üzletben miért nem fogadják el az egybanis pénzérméket? Ez már nem hivatalos fizetőeszköz Szatmárnémetiben? Vagy túl sok a macera minden nap végén a megszámolással? Be kell szüntetni? Kár a nyersanyagért meg a munkáért!

Apropó pénz, amivel vásárolunk. Rá kellett jönnöm, hogy amit a pénzemen megveszek, az nem az, amit venni akartam, ha nem nyitottam elég tágra öregedő szemeimet. Példát mondjak? Emberek! Itt a pálmaolajos tejföl! Finom? Hát! Nem hiszik? Pedig csak 200 gramm pálmaolaj van a 800 grammos tejfölben! És vágni lehet, mint a szalonnát! Bizony! Én kipróbáltam!

Igaz, hogy olyan tejfölt akartam, ami a tehéntől származik, de olyat nem, amit őserdőpusztítók pálmából facsartak! Úgy kellett nekem, ha otthon hagytam az olvasó-„biciklimet”.

Jóemberek, olvassátok el az összetevőket dobozon, flakonon, üvegen, szóval járjatok nyitott szemmel-ésszel, különben azt vesztek, amit nem akartok…

Hát legyen ennyi elég az idegborzolásból!

Babos Attila