Nincs meg a gyilkos, zajlik a nyomozás és egyre nagyobb a pánik
Napok óta retteg az egész város, újabbnál – újabb rém- vagy kevésbé rémhírek kapnak lábra, sötétedés után a nők kétszer is meggondolják: kilépjenek-e az utcára, és amennyiben muszáj azt tenniük, szinte minden járókelőben támadót vagy gyilkost látnak.
Ez a szinte hisztériás hangulat valahol érthető is, hiszen lassan egy hét telt el Dorgai Gabriela brutális meggyilkolása óta – a tettest (vagy tetteseket) még nem sikerült elfogni, a nyomozást vezető hatóságok pedig egy pársoros, a médiának november 11-én, kedden eljuttatott közleményt leszámítva semmiféle információval nem szolgál. Annyit lehet csak tudni, hogy a szatmári nyomozók munkáját egy Bukarestből érkezett nyomozócsoport is segíti.
De nézzük a tényeket – azt a keveset, amelyet ismerünk. A színésznő félig lemeztelenített és ütésnyomokkal borított holttestét november 10-én, hétfőn 13 óra 30 perc körül találták meg az új központi Szamos parton, az ACR szatmárnémeti székházával szemben. Egy, a töltésen kerékpározó fiatal lány vette észre a töltés aljában elhajított rózsaszín táskát, illetve több ruhadarabot, s mikor közelebb ment, akkor bukkant rá a part menti bokrok között az élettelen testre. Azt már az elsődleges helyszínelés során mindent kétséget kizáróan megállapították, hogy a nő nem rablás áldozata lett, hiszen táskájában jelentős összegű pénzt és mobiltelefonját is megtalálták személyes tárgyai mellett, és az ékszerei is megvoltak. A helyszínelők több méteres körzetben szedték össze az áldozat nadrágját, fehérneműjét, kiskabátját, csizmáját. A holttest elhelyezkedéséből pedig nyilvánvalóvá vált az is, hogy sajnos megerőszakolták és megölték. Ezt a tényt a boncolást követően az igazságügyi orvos szakértői vélemény is megerősítette: a színésznő halálát fulladás okozta, megerőszakolása közben fojtották meg, és teste gyalázását a halál beállta után is folytatták. A támadás brutalitását igazolja az is, hogy a támadás közben három bordája eltört. A színésznőt utoljára vasárnap este, a Kutyaszív előadás premierjét követően látták életben.
A rendőrség közel 100 személyt – zömében csavargókat, hajléktalanokat, szipósokat – hallgatott ki, de górcső alá vették az áldozat ismeretségi körét is. E közben többen is jelentették, hogy egy gyanúsan viselkedő, 185 – 190 cm magas férfit az elmúlt három hét során többször is látták 22 óra körül a a két híd közötti töltés-szakaszon, kapucnis dzsekit és kis hátizsákot viselt és a töltésen közlekedő, illetve a padon ülő lányokat figyelte. Sőt, hétfőn este, alig pár órával azután, hogy rábukkantak Dorgai Gabriela holttestére, a gyilkosság helyszínétől alig 500 méterre, a Decebal hídfőnél egy másik nőt is megtámadtak: a nő torkának ugrott neki fojtogatási szándékkal egy ismeretlen személy, a nőnek azonban sikerült megütnie a férfit és kirohant az úttest közepére, a támadó pedig elszaladt. Az esetet rögzítette egy közeli térfigyelő kamera is, a felvételeket a nyomozók kielemezték. A nő elmondása szerint egy körülbelül 40 éves, orrán és szeme körül sebhelyes férfi támadott rá, aki kapucnis kabátot és hátizsákot viselt.
Mit mond a pszichiáter
A fenti tények ismeretében kerestük fel dr. Enătescu Virgil pszichiátert és beszélgettünk vele arról, vajon ki is lehet a gyilkos. „Ez a szörnyűség elborzasztotta az egész várost. A nyilvánvaló tények ismeretében teljességgel kizárható a rablási szándék és nem léteznek egy esetleges, kimondottan a színésznő személyéhez köthető bosszú jegyei sem. A gyilkos (mert véleményem szerint csak egy elkövetőről beszélhetünk) nagyon veszélyes és pszichésen mindenképp beteg. A szó hagyományos értelmében nem hajléktalan, viszont előszeretettel vegyül el a hidak alatt meghúzódó, a Szamos parton tanyázó hajléktalanok és társadalmilag lecsúszottak világában – amellett, hogy jól érzi magát abban a közegben, rejtőzködési szándékkal is. A pszichopaták számára nagyon jó rejtőzködési hely a hajléktalanok világa. Azzal csak egyet érteni tudok, hogy a rendőrség most kihallgatott szinte minden szatmári hajléktalant – remélem ujjlenyomatot is vettek tőlük – hiszen tudnunk kell, milyen személyek rejtőzködnek a hidak alatt, az elhagyatott épületekben. Ami nagyon szomorú az az, hogy egy évvel ezelőtt történt egy másik szörnyű gyilkosság a városban: akkor a tízéves Dragoş Vivient erőszakolta és fojtotta meg nővére élettársa, egy pedofil. Én akkor is megkongattam a vészharangot, de nem figyeltek rám.
Jelen esetben nem kell feltétlenül kórházban kezelt egyénre gondolnunk, hanem olyanra, akinek fokozott az agresszivitása, nehezen teremt interperszonális kapcsolatokat és nem tud egy egészséges kapcsolatot kialakítani a nőkkel. Épp ezért utálja őket, miközben szeretné is. Az ilyen személyek amennyiben lehet kerülik a nyilvánosságot, inkább rejtőzködő életmódot folytatnak, például azt sem szeretik, ha fényképezik őket. Véleményem szerint teljesen kizárható, hogy az elkövetőnek úgynevezett látomásai legyenek és ezért gyilkoljon. Az ilyen pszichés betegek nem tudnak és nem is akarnak elrejtőzni, tettük elkövetése után szinte azonnal el is fogják őket. Szintén teljesen kizárom a „titkos hódolót” is, mint esetleges támadót, hiszen azok a személyek nagyon ritkán ölik meg hódolatuk tárgyát és semmiképp nem erőszakolják meg. Sajnos jelen pillanatban nem létezik egy, a pszichés betegeket nyilvántartó, országos (vagy akár helyi) rendszer, mind ahogy nagyon sok beteget a szakintézmények helyhiánya miatt nem tudnak kezelni, illetve a kezelés lényegesen rövidebb ideig tat, mint amennyire szükséges lenne.
Biztos vagyok benne, hogy el fogják fogni a tettest - arra kell nagyon figyelniük a hatóságoknak, hogy az igazi tettest fogják el! De sajnos azt sem zárom ki teljesen, hogy újra fog támadni, mert nem tud uralkodni magán. Primitív gondolkodású, de magas intelligenciahányadosú, nagyon ravasz személyről van szó. Aki nem is biztos, hogy Szatmáron lakik. Hasznos lenne felvenni a kapcsolatot a magyarországi és az ukrajnai rendőrséggel.”
