Nótaszóra tekeredett a kolbász

Rengeteg kíváncsi látogató térinbábázott, kóstolt és ámuldozott a nótaszóra tekeredő kolbászok, valamint a disznóságokból készített alkotások és a szebbnél-szebb népművészeti tárgyak között szombaton a Lépésházban, a versenyző csapatok pedig nagy kihívás elé állították a zsűrit.

Több kolbász, mint nap – ha nem is mindig, de novemberben biztosan így van, hiszen Szent András hava ma már elmúlhatatlan a Borókagyökér Egyesület Hagyományok Napja és kolbásztöltő versenye, a Kolbásztérinbába nélkül, amely idén hatodik gyúrásra állította csatasorba a (nem csak) kolbásztöltési tudományukat megmutatni akarókat. A versenyre még soha nem neveztek be olyan sokan, mint most – az Erdélyből és Magyarországról érkezett 24 csapat között voltak, akik gyakorlott Politikai Disznóságokként koleszterinmentes, de csípős szatmári kolbász készítve, régi Kolbászbűvölő Motoros Sasokként „igazi” házi kolbászt, Őrangyalokként természetesen angyalkolbászt, Szamoskéri Kolbászolókként pedig láthatatlan kolbászt készítve álltak a töltők mögé, ám sokan teljesen amatőrként Vizimalackodtak, Rákóczi Kolbászoltak, szálltak be a LelelncJáratba és fitogtatták Kolb-Erőiket.

De függetlenül attól, hogy amatőr, profi vagy szüleiken szinte túlnövő kiskorúak, a „szépasztalok” díszítését, és a külön versenyszámként szereplő Mesterségünk címere disznóságokból alkotásait már napokkal előtte komoly tervezés és aprólékos munka előzte meg, hiszen a csapatok igyekeztek minél eredetibb és dekoratívabb ötleteiket megvalósítani, tavalyi alkotásaikat is felülmúlva (természetesen kolbászból, szalonnából, malacságokból) — tepertődarabokkal, kolbászszeletekkel „nehezített” akadálypályát építve a sonka-ATV-knek, zöldségekből alkotott trópusi tájon, sonkaúton guruló szalonna-szállítóautó, sast vontató kolbászmocit, sonkavirágos, kolbászgyertyás csendéletet, no meg hatalmas méretű tepetrő-szaunát, benne izzadó, mellette sajtkádban hűsölő olivabogyó-szaunázókkal. A Szaunamalacok idén sem hagyták otthon a különleges, prés-elven működő kolbásztöltőt és csalafinta, hatalmas farönkben kialakított, elforgatható „gyúróteknőt”, melynek belseje természetesen pálinkásüveget és mindig színültig teletöltött pálinkáspoharakat rejtett, a leginnovatívabbak viszont kétség kívül a Kol-Bike-osok voltak, akik versenykerékpárral „kötötték” össze a húsdarálót, amely a drótszamárra felpattanó bringás tekerésének intenzitása függvényében darálta a tekerős-kolbász alapanyagát.

Maga a megmérettetés 10 órakor kezdődött, a csapatok ekkor kapták meg szakajtókosárban a 10 – 10 kilónyi húst, ebből kellett a legfinomabb kolbászt elkészíteniük — de mielőtt eldördült volna a start, egy perces néma csenddel emlékeztek a Kolbásztérinbába egyik leglelkesebb versenyzőjére és alkotójára, az idén nyáron tragikus hirtelenséggel és fiatalon elhunyt Miklovics Attilára, aki az évek során villogó szalonna-rendőrautóval, sportrepülőgéppel, forgó körhintával, hatalmas holland szélmalommal, tavaly pedig körben forgó táncospárral ejtette ámulatba a látogatókat, s akinek emléke előtt a Sárándi Férfikórus népdallal rótta le kegyeletét.

Nem mellesleg a nótázás végigkísérte az egész napot, hiszen a Kadarcsi Kolbászolók citeraszóra dolgoztak, melyhez énekszóval csatlakozott a mikolai Rákóczi Kulturális Egyesület csapata, aztán „odakeveredtek” a Szeredás zenekar muzsikusai is, akiknek már a Szatmári Vadkanok is vokáloztak, de dúdolgatta a népdalokat minden csapat, miközben fáradhatatlanul gyúrtak, töltöttek, tekerítettek és természetesen kínálták a finomabbnál-finomabb falatokkal s lélekmelegítőkkel az asztalukhoz lépő érdeklődőket, kíváncsiskodókat — akikben nem volt hiány, hiszen a nap folyamán több mint 1200 látogató fordult meg a tanyán s járta a körbe a kolbászkészítők asztalait, a kézművestermékek gazdag kirakodóvásárát s állta körbe a Balmazújvárosból érkezett Jenes Imrét, aki az errefelé kevésbé ismert pásztorételt, a slambucot készítette, sajnos nem 100 literes bográcsosban, így a finomság pillanatok alatt elfogyott. Persze koppon senki nem maradt, hiszen a kínálgató csapatok mellett hatalmas adag toroskáposzta és sült kolbászok garmadája várta a megéhezetteket. Kora délutánra már fergeteges volt a hangulat – köszönhetően egyrészt a rendezvényt „kommandírozó” Gyönyörű Zsigmond vőfélynek, másrészt a Lépésházban egymás után táncra perdülő Gemeinsam, a Röpike, az ifjú Galagonya, a Bekek, a Fergeteges, a Koktél, a pusztadaróci Vadrózsák és Pünkösdi Rózsák és a Sárándi Férfikórus táncosainak-énekseinek, akik nem csak hagyományos népviselettel színesítették a forgatagot, de mindenkit táncra és mulatozásra csábítottak.

A vidám népkavalkádban egyedül a zsűri „feje főtt” – mint Szabó Mihály, az Erdélyi Szabadtűzi Lovagrend tagja, zsűrielnök elmondta: minden csapat a hagyományos vonalat követte, nem voltak extrém különlegességek, de persze az „ahány ház, annyi tökéletes recept”-elv mentén voltak, akik vörösborral, voltak akik köménymaggal ízesítették a masszát, általánosan viszont valamennyien igencsak óvatosan bántak a foghagymával, pedig a frissen sült kolbászba azt bátrabban lehet használni. „ Érződött, hogy komolyan vették a versenyt az új csapatok és a visszajárók is, felkészültek és meggyűjtötték a zsűri baját, tavalyhoz képest még inkább. ” — summázta, beismerve azt is: az ötfős zsűrinek rég volt ilyen nehéz és hálátlan a feladata. Magát a kolbásztöltő-versenyt a Kadarcsi Kolbászolók nyerték, második helyen a Töltő Osztag, a harmadik helyen pedig a Szatmári Vadkanok végeztek, a Mesterségem címere nagydíját pedig a Szaunamalacok izzadták ki – de természetesen a nagyszerű hangulatú rendezvényről senki nem távozott üres kézzel, külön díjban részesült a Kalandtúra, a Kolbászbűvölő Motoros Sasok, az Őrangyalok és a Politikai disznóságok, Pityubaba és a szállítók, a Tamásváraljai legények, a Salátás Amazonok és a Lovag, a Konyhatündérek a pincéből, a Model shop, a LelencJárat, a Kolb-erők, a Vizimalacok, a Kol-Bike-osok, a Migazgatók, a jövő vendéglős reménységei, azaz Hám János Római Katolikus Iskolaközpont szakosztályának ifi-séfjei a Grewhi Étterem csapata, a Fergeteges Kolbászolók, az Atv SM, a Szamoskéri Kolbászolók, a Rákóczi Kolbász és a Kerege Kolbászolók.

 Szabó Kinga Mária