Nyelvében él a nemzet — tájnyelvében a Szamoshát
Ma három ország területén fekszenek Szamoshát települései, de Mátészalkától Szinérváralján át Mezőgecséig ugyanazt a nyelvet beszélik, sokkal szebben, mint a magyarországiak, amelynek ízes tájszavait, szólásait és kifejezéseit Csűry Bálint gyűjtötte össze.
A nagyszerű nyelvészre és nyelvjáráskutatóra, Csűry Bálintra emlékeztek születésének és halálának évfordulóján — mindkét esemény dátuma február 13-a, 55 év különbséggel —, tegnap szülőfalujában, Egriben, nemcsak a hagyományos főhajtással és koszorúzással, de második alkalommal már az ötödik-nyolcadik osztályos diákok számára szervezett Csűry Bálint Emlékversennyel is, amely mintegy folytatása annak a népnyelvi szókincsgyűjtő versenynek, amit a nyelvész halálát követően hirdetett meg a Magyar Népnyelvkutató Intézet — és amelynek résztvevői „fáklyát gyújtottak Csűry Bálint lelke tüzénél, s ezzel a fáklyával világítottak bele a magyar nyelv mélységeibe, s hoztak fel onnan olyan kincseket, melyek évezredek óta szunnyadnak méhében. Emeljék magasra ezt a fáklyát, és végezzék tovább a megkezdett munkát!” Közel nyolc évtized távlatából tegnap a szamosháti települések diákjai élesztették újra ezeket a fáklyafényeket, sikeresen oldva meg a közmondásokkal, szólásokkal, tájszavakkal kapcsolatos feladatokat.
Eléggé ritka — és van benne valami sorsszerű is —, ha valaki ugyanazon a napon, dátumon távozik az élők sorából, mint amelyen évtizedekkel korábban meglátta a napvilágot. Csűry Bálint nyelvészprofesszor, nyelvjáráskutató és intézetalapító ezen ritka emberek egyike, s hogy a két február 13-i dátum között mindössze szűk 55 esztendő fért meg, nagyban köszönhető olthatatlan kíváncsiságának és fáradtságot nem ismerő munkabírásának: naponta 14–16 órát dolgozott és harminc éven keresztül gyalog járta be a Szamoshát településeit, gyűjtve a tájszavakat, kifejezéseket, szólásokat, de még a divatos kereszt-, illetve gúnyneveket is, megalkotva a Szamosháti szótárat, amely sokkal több mint egy szótár — a modern kor nyelvészeinek példatára, mind a mai napig túl nem teljesített kiadvány, vidékünk ízes kifejezéseinek tárháza. Gyűjtőútjainak kiindulópontja mindig szülőfaluja, Egri volt, ahol tegnap a róla elnevezett általános iskola udvarán, mellszobra előtt gyűltek egybe a főhajtók és az emlékverseny résztvevői. A jelenlévőket Gábor Annamária iskolaigazgató és Jáger dr. Péter Mónika magyartanár köszöntötte, a diákok pedig visszapillantottak a 133 évvel ezelőtt született és 78 évvel ezelőtt elhunyt nyelvész életútjára, gazdag és termékeny munkásságára (hiszen főbb művei mellett több mint 300 általános nyelvészeti és néprajzi írás került ki a keze alól), majd a kegyelet koszorúinak elhelyezését követően az Avasújvárosból, Kökényesdről, Sándorhomokról, Szamoskrassóról, Mikolából, Sárközújlakról, Túrterebesről, Egriből, a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnáziumból és az Aurel Popp Művészeti Líceumból érkezett, 13 négyfős csapat számára elkezdődött a megmérettetés. Mielőtt kezükbe vették volna a Csűry életével, munkásságával, nyelvhelyességgel és tájszavakkal kapcsolatos kérdéseket tartalmazó feladatlapokat, elsőként Márton Zsuzsanna polgármester üdvözölte őket — felidézve, hogy nem ez az első Csűry Bálint tiszteletére szervezett emlékverseny, ugyanis 78 évvel ezelőtt a Magyar Népnyelvkutató Intézet szervezett országos népnyelvi szókincsgyűjtőversenyt, amelynek 33 résztvevője anno 7500 tájszót és kifejezést gyűjtött össze. „Miért említésre méltó és fontos ez most? Mert az a 7500 szó bekerült az új magyar tájszótárba s úgy érzem, az emlékverseny ugyan kisebb kaliberű, de újraélesztésével a száz év alatt alig valamit változott nyelvjárás tiszteletére, szeretetére, az anyanyelv iránti tisztelet elmélyítésére törekszünk — ti is, és felkészítő pedagógusaitok is. Polgármesterként számtalan szamosháti településen jártam, Mátészalkától Szinérváraljáig, s bár három különböző országhoz tartozik most ez a tájegység, ugyanazt a szamosháti nyelvet beszéljük — meggyőződéssel vallom: sokkal szebben, mint a magyarországiak” — mondta, felolvasva a „táltos” szó meghatározását és az egri táltosról szóló Csűry-féle feljegyzést. „Mindentudó táltosok vagytok ti is, és kívánom: áldására legyetek ne csak a településeteknek, iskolátoknak, szüleiteknek, hanem egész nemzetünknek.” Gál Gyöngyi magyar szakos tanfelügyelő köszöntőjében úgy fogalmazott: felemelő érzés látni, hogy milyen sokan érkeztek Egribe emlékezni és ünnepelni azt a Csűry Bálintot, aki a magyar nyelvet ismerte, ápolta és a tudásszomjat hagyta örökül számunkra, a Csűry munkásságát röviden ismertető Kiss Kálmán helytörténész, pedagógus pedig felidézte, hogy mekkora büszkeséggel töltötte el a '70-es években egyetemistaként, hogy a nyelvészt milyen sokan s Egritől több ezer kilométeres távolságokra is ismerik, tisztelik.
A főhajtás a tudás összemérésével folytatódott: első helyen (akárcsak tavaly) a Túrterebesi Általános Iskola Észbontók csapata (felkészítő Kása Boglárka), második helyen a Kölcsey Ferenc Főgimnázium Csikóhalak csapata (felkészítő Fisár Erika) és az egri Csűry Bálint Általános Iskola Csűry csapata (Jager dr. Péter Mónika), harmadik helyen pedig az Avasújvárosi Általános Iskola Anyanyet csapata (felkészítő Gázsa Tünde) végzett, dicsérettel a Kökényesdi Általános Iskola Tájolgók csapata (felkészítő Kallós Orsolya Enikő), a LiterArt Magyartanári Egyesület különdíjával a sárközújlaki Petőfi Sándor Általános Iskola Kresz csapata (felkészítő Kása Enikő és Balogh Kinga) tért haza.
Szabó Kinga Mária
