Nyílt levél Totyinak

Nem valószínű, hogy van Szatmárnémetiben olyan, kultúra iránt érdeklődő ember, aki nem ismeri Tóth-Páll Miklós színművészt. Az utolsó évtizedben olyan színészi teljesítményeket láttunk tőle, amelyekkel beírta a nevét színjátszásunk történetébe. Totyi szerény ember, amikor megdicsértem, kis hallgatás után ennyit mondott: azt hiszem, vállalható alakítások.

Az ezredforduló éveiben egyre többet hallottuk zsörtölődni a keresztény-magyar Tóth-Páll Miklóst. Sokkal élénkebb lelki-szellemi életet kellene éljen a szatmári magyarság, mondogatja. A civil szerveződésekben látja a megvalósítás lehetőségét. Ebben való hite napról napra izmosodott, és ez a hit hozta világra az Ady Endre Társaságot. Fogalmazhatunk másképpen is: a szükség szülte, hogy azok számára is jusson több fény a kultúra világosságából, akik helyhez kötöttek, akik nem járhatják a világot (számuk napról napra szaporodik). A névadó Ady Endre mellett a társaság előkelő szellemi rokonságának felsorolása is megtisztelő: Szabó Dezső, Márton Áron, Karácsony Sándor, Kocsis István, nem utolsósorban drága jó magyartanárom, Fényi István költő.

Kitüntetett helyet foglal el az Ady Endre Társaság rendezvényeinek sorában és a megye művelődési életében A Magyar Kultúra Hete, amely a Magyar Kultúra Napjából sarjadt és nőtt életéveit tekintve tízéves serdülővé 2016 januárjára. Az idén nyolc napon át 15 rendezvénnyel vált ünneppé a Fényi Istvántól kölcsönzött elnevezésű Egycsillagú égbolt, azaz A Magyar Kultúra Hete. Az Ady Endre Társaság megmutatta, hogy a nagy kulturális forgatagtól távol eső, vidéki Szatmárt fel tudja ébreszteni álmaiból, hogy néhány napra fénnyel tölti meg éltét. Azon dolgozik ez a társaság egy éven keresztül, hogy jusson el a nemzetünket éltető kultúra világossága mindenüvé, ahogy Fényi István írja „Hogy jusson vers mindenüvé”. De nem csak vers, hanem dal, tánc, képzőművészeti kiállítás, színház, irodalmi események, író-olvasó találkozók stb.

Miközben a kutyák ugatnak, Totyi a Magvető hitével és elszántságával csak a célt látja, a cél pedig az erősítendő mára alapozható jövő. Napjainkban mindez elérhetetlennek tűnik ott ahol nincs hit, ahol a szellemi restség táplálta közöny virágzik, ahol a személyes érdek mindenek elé tolakszik, ahol a nekem legyen jó magatartás pénzt hajhászó életeszmény csalóka kísértésének vesztese mindig az ember. Tóth-Pál Miklóst ez a valóság sem riasztja meg. Olyan előadásokat szervezett nekünk Totyi, amelyek mindennapi emberi és társadalmi megpróbáltatásaink közepette segítenek az önálló véleményalkotásban, segítenek keresztény hitünk ébrentartásában, megerősítenek bennünket magyarságunkban és nem utolsósorban emberségünkben. Mindez a lelki-szellemi megtisztulás magas fokán történt.

Köszönjük Totyinak és munkatársainak a bemutatott áldozatot. Meggyőződésünk, hogy Istennek tetsző illata jótékony hatással van és reméljük, lesz is azokra, akik ezeken az eseményeken részt vettek. Kedves Totyi, adjon erőt Számotokra az a tudat, hogy hitünket és magyarságunkat megerősítő áldozatotok nem volt hiábavaló. Tudjuk a feladatot: az Egycsillagú égbolttól kapott fényt mindannyian vigyük tovább, osszuk meg, hogy milliócsillagú égbolt ragyogjon felettünk. Így álmodta meg a félszemű Kölcsey, Szabó Dezső, Márton Áron, Karácsony Sándor, Kocsis István, nem utolsósorban drága jó magyartanárom, Fényi Pista bácsi. Köszönettel és szeretettel,

Csirák Csaba