Oktatás-nevelés — ördögi körben (III.)
Utoljára módositva: 2019-09-06 16:56:04

A Szatmári Friss Újság szerkesztőségében szakemberek és meghívott vendégek beszélgettek az iskolakezdéssel járó kérdésekről, a nevelési stílusokról, valamint az oktatási és nevelési problémák hatásáról a tanügyi intézményekben, a diákok életében.

 

A beszélgetésen részt vett dr. Frigy Szabolcs egyetemi oktató, iskolai tanácsadó, dr. Szabó-Thalmeiner Noémi, a BBTE szatmári kirendeltsége vezető tanára, dr. Láng László családorvos, Barna Karola pszichológus, valamint Jáger dr. Péter Mónika, Gárdos Blanka és Sárándi Annamária tanár. A beszélgetést moderálta: Elek György.

Sárándi Annamária minden évben megnézi a nyolcadikosok eredményeit, hogy milyen diákokra számíthat az iskola a jövőben, bogdándiként pedig megnézi a bogdándi iskola eredményeit is. Azt látja, hogy minden osztályban van három-négy jó tanuló, de nincs közepes. A többi nagyon gyenge. A tapasztalat azt igazolja, hogy a diákok többsége nem akar tanulni. Azt gondolják, szakiskolába úgyis bejutnak, de ott se szakmát akarnak tanulni, hanem átugrani a négy évet, hogy aztán majd menjenek külföldre dolgozni. Már ötödikes-hatodikos korában az van a gyerek fejében, hogy nem kell neki a tudás, külföldön majd megkeresi azt a sok pénzt, amiről mindenhol hallani lehet. Nem igazán van példa arra, hogy valaki évekig külföldön dolgozott, majd hazajött, és észszerűen használta fel a pénzét. Olyanok vannak, akik építenek egy házat, de nem laknak benne. Van aki ötven-hatvan évesen is még mindig külföldre jár dolgozni, de nem él jobban.

Láng László megjegyezte: akik külföldön dolgoznak, általában olyan munkát végeznek, amihez nem kell szakképesítés. Azt viszont jónak tartja, ha sokan a jobbik esetet választják, amikor a családból a férfi megy ki dolgozni, s a család mint kötelék itt marad.

Jáger dr. Péter Mónika hozzáfűzte, hogy Egriben családcentrikusabbak az emberek. Elmegy az apuka egy-két évre, majd hazajön, és elviszi a családot.

Frigy Szabolcs rávilágított, hogy egy nagyon veszélyes életpályamodell az, hogy az ötödikes gyerek eldönti, hogy ő majd kimegy külföldre, és szaktudás vagy elméleti tudás nélkül sok pénzt fog keresni. Nagyon kellene egy tudatos ifjúsági stratégia, sokat kellene beszélni róla, hogy valamilyen módon formálódjon ez a dolog. Az átalakuló gazdaságból nagyon sokat lehet nyerni, nagyon sok potenciál van, ha jól képzett, jó útra állított fiatalok vannak. Ez a mostani krízis, ez a válság nagyon sok lehetőséget rejt magában. Fiatalként most nagyon sok lehetőség lenne, ha meglenne az a szocio-kulturális lehetőség, amit meg lehet ragadni. Ki kellene bújni abból, hogy csak külföldön lehet eredményeket elérni. Az emberekre a csőlátás jellemző, ezt egy kicsit ki kell nyitni.

Sárándi Annamária kiemelte: ahhoz, hogy egy szakembernek neve legyen, annyira meg kell tanulja a szakmáját, hogy felfigyeljenek rá, és annyi munkához jusson, amivel jól keres. Egy fiatal ma bármilyen szakmát tanul, gyárban nem akar dolgozni, mert kevés pénzt kap, de ahhoz, hogy önállóan dolgozzon, ki kell várja azt az időt, ami szükséges ahhoz, hogy megjárja a létrafokokat.

Láng László úgy látja, a mai fiatalok nem igazán türelmesek az ő sorsuk, szakmai fejlődésük és anyagi boldogulásuk tekintetében, hanem ahogy kikerülnek az iskolapadból, rögtön azt a standardot szeretnék elérni, amit egy húsz-huszonöt éves tapasztalattal rendelkező szakember. Emiatt csalódottak, és elmennek külföldre. Amikor Láng elkezdett dolgozni a kórházban, kevesebbet keresett, mint a takarítónő, mert neki volt tíz év régisége. Ezt tudomásul kellett vennie, és tudta, hogy ahogy telnek majd az évek, a fizetése is növekedni fog. A mai fiatalok ezt így nem nagyon tudják elfogadni. Sokan annyiért inkább nem mennek el dolgozni.

Frigy Szabolcs az egyetemen végzett egy kis kutatást, hogy mennyi lenne az az első fizetés, amiért elmennének dolgozni a hallgatók. Ezeknek a kért fizetéseknek az átlaga nagyobb volt, mint a megyei átlagfizetés. Valóban nincs realitásérzékük a fiataloknak. Ez nem egy román sajátosság, nyugaton a mamahotel rég működik. Ebben a légkörben le lehet húzni tíz-tizenöt évet. Ezen túl kellene lépni. Nagyon fontos, hogy a fiatalnak legyen diákmunka-tapasztalata.

Láng László úgy tartja, hogy aki egy kicsit már dolgozott, sokkal tudatosabban készül a pályájára.

Gárdos Blanka úgy véli, különbség van azok között a fiatalok között, akik otthon be vannak vonva a házimunkába, és azok között, akik ülnek az ágyon, és babrálják a telefonjukat.

Sárándi Annamária azt látja, hogy a jó anyagi helyzetben lévő szülők gyerekei is elmennek nyáron dolgozni egy-egy hónapra, mert hihetetlen, hogy mennyire akarják a pénzt. A házimunkáért senki nem kap pénzt. A fiatalok pedig arra vágynak, hogy legyen pénzük, amiért ők azt vásárolnak, amit akarnak.

Frigy Szabolcs figyelmeztetett, hogy a szülőnek óriási a felelőssége, ha úgy neveli a gyereket, hogy nem tudja, mennyit fizetnek gázért, villanyért. A gyerek elvárja, hogy megkapja a legújabb telefont, de azt nem tudja, hogy a szülei mennyit kell dolgozzanak azért, hogy megvásárolhassák neki. Valahogy ezek az abszolút hideg hétköznapi realitások szintjére nem jönnek le. Egy tizedik osztályos gyereknél fontos volna, hogy átlássa a család költségvetését. A pályaorientációnál is fontos, hogy a gyerek ha nem tud Oxfordba menni, akkor érje be Kolozsvárral. Nem kell a gyerekekkel éreztetni, hogy folyamatos pénzügyi gondokkal élnek, de rá kell nevelni őket, hogy maradjanak a realitás talaján. Ha a gyerek mindent megkap, amire szüksége van, amikor elmegy egyetemre, és nem tud mit kezdeni magával. Generációs gond, hogy a szülők alacsonyabb színvonalon élnek, mint a gyerekek. Alapvetően rossz hozzáállás, hogy a szülők úgy gondolkodnak: a gyereknek legyen jó, ha nekik nem volt. Nagyon nehezen fog az a gyerek beilleszkedni a munkaerőpiacon, akinek az anyukája figyeli, hogy mikor érkezik a gyerek, hogy épp abban a pillanatban készüljön el az ebéd. Az ilyen gyerek később rá kell döbbenjen, hogy nem ő van mindenhol a középpontban, nem ő utána rohannak a nagy fizetésekkel. A szülő feladata az, hogy a gyerekét a realitás világába nevelje.

Gárdos Blanka szerint a nevelési stílusok következetesek kellene hogy legyenek. Volt rá példa, hogy a tanár megbüntette a diákot, s ezt közölte a szülőkkel is, majd két nap múlva a gyerek egy vadonatúj telefonnal jelent meg az iskolában. Valamilyen szinten együtt kellene működniük a szülőnek a pedagógusokkal, mert ha nem ez történik, az egyik elveszíti a hitelességét. A szülő kényezteti a gyereket, így az nem érzi a büntetés súlyát, nem érzi azt, hogy javítania kellene a viselkedésén.

Láng László saját példáját hozta fel. Amikor megszülettek a gyerekei, törte a fejét, hogyan kell őket jól nevelni, hiszen ezt nem tanítják sehol. Arra a következtetésre jutott, hogy csak azokra a mintákra hagyatkozhat, amiket ő maga is a saját családjában megélt, azokat a gyakorlatokat és praktikákat próbálja meg kamatoztatni több-kevesebb sikerrel, de természetesen egy csomó új tapasztalatot is tesz hozzájuk, amiket aztán a maguk során a gyerekei adnak tovább. Ha a családban hiányzik az ilyen típusú józan gondolkodás, tapasztalat és nevelési elv, akkor az iskola próbálkozása hiábavaló, hatékonyságában sokkal gyengébb lesz.

Szabó-Thalmeiner Noémi is példázott. Tanítónénik szoktak ilyen szülők iskolája típusú rendezvényeket tartani, a nevelés kérdésével kapcsolatos megbeszéléseket. Ez egy nagyon jó ötlet, mert nagyon sok szülő rácsodálkozik dolgokra, hasznosnak tartják, szívesen visszajárnak. Itt megkétszereződik a pedagógus szerepe, mert nemcsak a gyerekeket neveli, hanem a szülőket is, mert csak így tud hatékonyan dolgozni.

Láng László rávilágított, hogy egy általános társadalmi jelenség — nemcsak a gyerekekre vonatkozik, hanem a felnőtt generációkra is — az egészségtelen életmód. A tudomány egyre inkább arra világít rá, hogy a mozgás az élet alapvető eleme és feltétele. Ha visszagondolunk arra, hogy az ősembernek mit kellett megtennie azért, hogy hozzájusson a napi táplálékához, napi tíz-tizenöt kilométert le kellett gyalogolnia, de az is lehet, hogy futott az állat után. A mai ember ettől nagyon messze van. A mozgásnak óriási szerepe van az életünkben. Aki mozog, kikapcsolódik, annak sokkal jobb a szervezete oxigénellátása. Láng érettségire és felvételire készülőknek szokta mondani: nem kell halálra tanulják magukat, tanulás közben naponta két órát kell mozogni, mert az sokat segít a tanulásban is. Kimutatták, hogy milyen szoros összefüggés van a mozgás és az immunrendszer működése között. A mozgás ugyanannyival csökkenti a vérnyomást, mint a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek. A testmozgás tíz-tizenöt évvel meghosszabbítja, annak hiánya lerövidíti az életet. Óriási probléma, hogy a gyerekek autóval jönnek-mennek az iskolába, és otthon is egy helyben ülnek stb. A mai gyerekek keveset mozognak, és egészségtelenül táplálkoznak. Akik ritkán mozognak, hamar elfáradnak, megfájdulnak az ízületeik stb. Sok esetben a szegénység társul az egészségtelen táplálkozással. A bevásárlóközpontokban lehet látni, hogy egyesek mennyi egészségtelen táplálékot visznek haza. Elképesztő az is, hogy milyen sokan étkeznek gyorséttermekben, ahol káros hatású alapanyagokból készülnek az ételek. Ezek mind elvetik annak a magvát, hogy már gyerek- és ifjúkorban jelentkeznek különböző betegségek, amelyeket utólag nagyon nehéz korrigálni. Ez társadalmi probléma, melyben meghatározó a család szerepe. A szülőnek modellnek kéne lennie a gyereke számára a mozgásban és az egészséges táplálkozásban, nem pedig megkímélnie és mindent megadnia neki, amit kíván.

Gárdos Blanka azzal egészítette ki a fentieket, hogy már általános iskolás korukban nagy mennyiségben és rendszeresen fogyasztják a diákok az energiaitalokat, a legtöbb esetben szülői beleegyezéssel. Ugyanezt tapasztalja Jáger dr. Péter Mónika az egri iskolában. Frigy Szabolcs hozzáfűzte, hogy ez a fajta táplálkozási mód az új rák. Az angoloknál mondták mindig, hogy nincsen pénzük olcsó dolgokra, most a gazdagoknak nincsen pénzük gyorsételekre. Nagyon érdekes, hogy szocio-kulturálisan hogyan változnak a dolgok. Amerikában a McDonald’s és a Pizza Hut a szegényeknek ad eledelt, akinek van pénze, az teljesen más életmódot folytat. Nálunk is az kezd kialakulni bizonyos közösségekben, hogy az igénytelen táplálkozás háttérbe szorul. Nincs kialakulva az a tudat, hogy értéke van a gyümölcsnek, a zöldségnek, vagy hogy közösségépítő szerepe van a család együtt mozgásának.

Szabó-Thalmeiner Noémi az egyre jobban megerősödő és terjedő stresszre hívta fel a figyelmet. A gyerek stresszeli a szülőt és a pedagógust, a pedagógus a gyereket, aki hazaviszi a stresszt, és kialakul egy körforgás, mindenki stresszes, stresszel valakit, és mindenki a másikat próbálja felelőssé tenni.

Sárándi Annamária azt látja, hogy megszületik a gyerek, és nem annak örül a szülő, ami most van (megfordult, kimondta az első szótöredéket), hanem amiatt bosszankodik, hogy még nem tud járni, beszélni. Mindent siettetnek az emberek, azt akarják, hogy mindent tudjon a gyerek, és már látják benne a szülők az informatikust, az orvost… Senki nem akar a gyerekéből egy jó szakembert nevelni. Nem akarják, hogy a gyerekükből legyen egy jó vízszerelő. Elmegy elméleti iskolába, ahol rosszul teljesít.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
  • Nincs kapcsolodó cikk
APRÓHIRDETÉS
SZATMÁRI NAP
MoziSzinházBuliEgyéb
KÉPGALÉRIÁK
NAVIGÁTOR


KÖRKÉRDÉS
NINCS POLL
SEBESSÉGMÉRÉS
  • Sajnos ma még nem kaptunk információt a radarokról a megyében!
  • Az összes megtekintése
    Radarok Szatmár megyében
    (2019. november 21.)


    KONYHA
    Hozzávalók a húsgolyóhoz: 1 db vöröshagyma (kisebb), 2 gerezd fokhagyma, 1 csokor petrezselyemzöld, 50 dkg darált sertéscomb, 1 db ...