Oktatás-nevelés — ördögi körben (IV.)

A Szatmári Friss Újság szerkesztőségében szakemberek és meghívott vendégek beszélgettek az iskolakezdéssel járó kérdésekről, a nevelési stílusokról, valamint az oktatási és nevelési problémák hatásáról a tanügyi intézményekben, a diákok életében.

A beszélgetésen részt vett dr. Frigy Szabolcs egyetemi oktató, iskolai tanácsadó, dr. Szabó-Thalmeiner Noémi, a BBTE szatmári kirendeltsége vezető tanára, dr. Láng László családorvos, Barna Karola pszichológus, valamint Jáger dr. Péter Mónika, Gárdos Blanka és Sárándi Annamária tanár. A beszélgetést moderálta: Elek György.

Van esély változtatni az oktatási stílusokon? — tette fel a kérdést Elek György.

Frigy Szabolcs szerint jó pedagógusokkal működik egy rossz rendszer.

Láng László úgy látja, paradoxona ennek a rendszernek, hogy éppen ezek a jó pedagógusok tartják fenn ezt a rossz rendszert, ami azért működik, mert a pedagógusok odateszik a vállukat, és nem hagyják összeomlani. A másik dolog az, hogy kell hozzá oktatás- és szociálpolitika, de ez nem fog egyik napról a másikra megváltozni. Vannak berögzöttségek, automatizmusok. Ha van egy nagyon következetes szociális oktatáspolitika, akkor tíz-tizenöt év alatt lehet eredményeket felmutatni. Hasonló a helyzet az egészségügyben. Az egészségügyre azért nem költ senki, mert amire tizenöt év múlva megtérül a most befektetett pénz, a jelenlegi politikusok már nem lesznek hatalmon, így pedig miért adjanak pénzt olyan dolgokra, amiknek az eredményeit mások élvezik. Ezek a rendszerek a mi gondolkodásunkhoz, a mi elvárásainkhoz képest lassan változnak. Még akkor is, ha kitartó, konzekvens, egy irányba való törekvések vannak mögötte. Nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni ezeket.

Jáger dr. Péter Mónika azt gondolja, hogy az iskolarendszernek a változtatása nem működik úgy, hogy mindig egy kicsit változtatunk. Évtizedek óta ugyanott tartunk, semmi nem mozdul előre. Teljesen az alapjaitól kellene megváltoztatni mindent, ha azt akarjuk, hogy egy kompetenciaalapú tanügyi rendszer alakuljon ki.

Láng László így folytatta: egy tanügyminiszter azt nyilatkozta, hogy csökkentik a tantárgyak számát és a tananyagot, és akkor megoldódnak a problémák. Egy kicsit utánaszámoltak, és megállapították, hogy ez nem jó ötlet, mert több ezer pedagógus veszíti el az állását. Az oktatási rendszert a szociális szempontoknak és a szociális védőhálónak rendelték alá, nem reformálják meg azért, hogy a tanárok ne veszítsék el a munkájukat. Minden tisztelet a pedagógusoké, de nem lehet egy oktatási rendszert ilyen szempontoknak alávetni. Ha egy kicsit hozzáértően szervezik meg a reformokat, a tanári állások is megmaradnak, csak nem ugyanúgy fognak tanítani, mint ahogy eddig tették.

Frigy Szabolcs kifejtette, hogy a finn oktatási rendszer Európa legjobb rendszere. 1872-ben határozták meg a működési szabályait. Egy generáció ment el, amire hatékonnyá vált. Ami elment, azt nem lehet megfogni, de ott kell legyen az elhatározás, hogy fe építsük az újat. Kell legyen egy vízió az oktatási rendszerről.

Láng László szerint egy kormányokon fölött álló, általános társadalmi konszenzus kellene arról, hogy milyen irányba kellene fejlődnie az oktatásnak és az egészségügynek, és attól függetlenül, hogy milyen pártok kerülnek kormányra, a megszabott iránytól nem lenne szabad eltérjen az oktatás- és egészségügy-politika.

Gárdos Blanka azt bizonygatta, hogy sok a papírmunka, ami elveszi az időt a pedagógusoktól a felkészüléstől és a plusz foglalkozásoktól.

Láng László meglátása alapján hiábavaló sokszor a jó szándék, nem lehet azt megvalósítani. Amikor szatmárnémeti városi tanácsos volt ő is, tanácsostársai is elmondták az elképzeléseiket, és megmagyarázták nekik, hogy nagyon jó az ötlet, de nem lehet megvalósítani, mert… és itt sorolták az érveket. Sok a kötöttség, szokás, kapcsolatrendszer…

Jáger dr. Péter Mónika a tankönyvproblémával kapcsolatosan elmondta, hogy magyar nyelv és irodalomból ötödik osztálytól új tankönyvet készítenek. A pedagógusok azt látják, hogy a tankönyvkészítésnek nincs folytonossága. Minden évfolyamnak a tankönyveit különböző szerzőpárosok, szerzőcsoportok írják. Sokszor a pedagógusok is elvesznek benne. Nagyobb csoportban kellene gondolkodni négy évet átfogóan, hogy a hatodikos könyv ott kezdődjön, ahol az ötödikes befejeződik, és így tovább. Jelenleg a tankönyvek szerkezete és felépítése is eltér évfolyamonként. Sokkal sikeresebb lenne, ha négy éven keresztül ugyanaz a csoport egy nevelési stílust alkalmazva írna meg egy tankönyvsorozatot. Nem beszélve arról, hogy tizenegyedik-tizenkettedik osztályban nincs tankönyv. Így készülünk az érettségire.

Gárdos Blanka a hiányosságokra tért ki. Földrajzból és biológiából a tankönyvfordítás év végére készül el. Addig a tanár két-három alternatív könyvet felhasználva fordít, amikor pedig megjelenik a fordítás, kiderül, hogy az nem igazán használható, mert tele van hibával. A földrajzkönyvbe belekerül egy kis matematika is.

Sárándi Annamária elmondta, hogy augusztus közepén megérkezett egy körlevél arról, hogy akik hetedik osztályos tankönyvet akarnak fordítani, jeligével küldjenek be egy román nyelvű tankönyvből fordított szöveget, és közülük választják majd ki, hogy kit bíznak meg a fordítással; történik ez tanévkezdés előtt.

Jáger dr. Péter Mónika még emlékszik azokra az évekre, amikor a tanév elején megkapta a tankönyveket, és át tudta lapozni azokat, hogy lássa, mit fognak tanulni a diákok abban az évben. Ez nagy öröm volt akkor. Most az első héten kapnak három könyvet, az egyiket a testneveléshez. A félév közepén lehet, hogy kapnak még három könyvet, de nem biztos. A magyartanárok megpróbálják arra nevelni a gyerekeket, hogy szeressék a könyveket.

Barna Karola arra a kérdésre próbált meg választ kapni, hogy nem lenne-e jobb, ha digitálisan, színesen kivetítve lennének megtartva például a biológia-, a kémia- vagy a földrajzórák? Vagy rajzolnak még a táblára a tanárok?

Sárándi Annamária rajzol a táblára, azt is megengedi, hogy a diákok mobiltelefont használjanak az órán, mert sok mindent megkereshetnek, megnézhetnek, és talán jobban megjegyzik a dolgokat. Egyébként az új tankönyveknek kellene legyen digitális változatuk; ezek a digitális változatok nem mindig vannak lefordítva.

Frigy Szabolcs kifejtette, hogy nagyon sok esetben van pénz a rendszerben, csak nagyon rosszul használják fel. A tankönyvkészítési procedúrában nagyon sok pénz elfolyik; lehet, hogy tudatosan, lehet, hogy a szakértelem hiánya miatt.

Sárándi Annamária egyetért azzal, hogy egy jó tankönyv nagyon sokat tudna segíteni, egy olyan, amiben feladatosítva vannak a dolgok. Vannak olyan tankönyvek, amiket nem lehet használni.

Gárdos Blanka egy másik nehézségnek azt tekinti, hogy ma már hatodik osztályban olyan témákat tanítanak, amiket eddig középiskolában tanítottak.

Sárándi Annamária ezt folytatva elmondta, hogy miközben folyton a tehermentesítésről beszélnek, általános iskolában összehasonlító anatómiát tanítanak olyan szinten, ami eddig a tizedikeseknek is nehéz volt. Mintha az lenne a cél, hogy minél több információt tegyenek be a könyvbe, de nem figyelnek oda arra, hogy bizonyos dolgokat csak akkor ért meg a gyerek, ha bizonyos összefüggéseket egy másik tantárgynál már tanult.

Szabó-Thalmeiner Noémi abban látja a hibát, hogy elméletben minden nagyon jó, s az a gond, hogy nem lehet gyakorlatba ültetni.

Gárdos Blanka hozzátette, hogy a tanár is nagyon sok energiát pazarol el azzal, hogy magas szintű dolgokat alacsony szinten kell megmagyarázzon.

Láng László kiemelte: ezzel a tempóval huszonkét gyerekből esetleg hat-nyolc tud lépést tartani, a többi elveszíti az érdeklődését, és fokozatosan lemarad. Láng a gyerekeivel kapcsolatosan azt tapasztalta, hogy a legnehezebb az V–VIII. osztály, ugyanis akkor próbálják a legtöbb információt bevinni a gyerekek memóriájába. Nagyon sok fontos információt is meg kell tanulni, de nagyon sok olyat is, amit egy hét múlva elfelejtenek.

Jáger dr. Péter Mónika szerint falun fontos a művészeteknek az oktatása: a zene, a rajz, a technológia, ami a kézügyességet, a vizuális, esztétikai és auditív kompetenciákat fejlesztené. Fejleszteni kellene a gyerekek képzelőerejét. Erre nincs lehetőség, mert nem szakképzett emberek tanítják ezeket a tárgyakat. Falun nincs szakképzett zene- és rajztanár. A gyerekek nagyon igénylik ezeket a tantárgyakat, mégis teljesen kimaradnak. Mivel nincs szaktanár, egy olyan tanár megy be az órára, aki erre nincs felkészülve, így elővesz egy könyvet, s abból fordít valamit, de ez nem hatékony. Sok esetben olyan tanár tanítja a zenét, aki nem tud énekelni.

Barna Karola arra emlékszik vissza, hogy technológiaórán megismertették a diákokkal a szerszámokat, de arról nem esett szó, hogy mire használják azokat.

Láng László rég látja, hogy az iskola nagyobb hangsúlyt kellene fektessen a kreativitásra. Ne a szaktárca döntse el, hogy mit kell egy diáknak megtanulnia, hanem az legyen a fontos, hogy annak a diáknak mihez van tehetsége, adottsága, elhivatottsága, mi az, amit ő tanulni akar! Ezt kellene a diákokban felfedezni és erősíteni. Az eddigi reformok arról szóltak, hogy csökkenteni kell az óraszámot. Csökkent a testnevelés-, a zene- és a rajzórák száma. Nem arra törekedtek, hogy az információ legyen kevesebb, hanem arra, hogy a mozgás, az általános kultúra. Láng elvégezte az orvosi egyetemet, megtanult deriválni és integrálni, de azóta soha nem volt szüksége ezekre az ismeretekre. Az összetett hármas szabályt viszont kell tudni.

Elek György azzal zárta a beszélgetést, hogy ilyen tanácskozásokkal nem oldódik meg a tanügy helyzete, de felhívják a figyelmet az időszerű problémákra és azokra a jelenségekre, melyek évtizedek óta léteznek, de valahogy úgy tűnik, ezeken senki nem akar változtatni, pedig most tapasztaljuk igazán, hogy mennyire fontos lenne visszaadni a tudás és a szakmaiság becsületét.