November ide vagy oda, oktoberfesti hangulatban mulattak — hagyományos sváb ételek és bajor sörkülönlegességek kóstolásával — az ötödik alkalommal megszervezett Turterebeschfesten. A hagyományőrző rendezvény öt év óta töretlen népszerűségnek örvend.

Régóta tudott dolog, hogy a túrterebesiek nem csak szeretnek, de tudnak is mulatni, mint ahogy az is köztudott: egy-egy jó hangulatú rendezvényből sikeresen lehet hagyományt teremteni — főképp, ha a rendezvény egyik fő célja, hogy a sváb nyelvet még ismerő, idősebb generáció találkozzon a fiatalabbal, felelevenedjenek a múlt szokásai, s bemutassák azt, hogyan is szórakoztak régen a helyiek. A túrterebesi önkormányzat a Német Demokrata Fórum helyi szervezetével karöltve öt évvel ezelőtt szervezte meg az első Turterebeschfestet, amely azóta is töretlen népszerűségnek örvend, s híre messze szállt — olyannyira, hogy vasárnap a tágas lakodalmas teremben a helybéliek és elszármazottak mellett egri, sárközújlaki, halmi, kökényesdi családok, baráti társaságok is részt vettek a mulatozásban.

A lakodalmas teremben egyébként már délelőtt nagy volt a sürgés-forgás, a szorgos asszonyok több mint 25 kiló lisztből sütötték az aranyló, krumplis és szilvalekváros strudlikat, csapra verődtek a söröshordók, pirult a weißwurst (azaz fehér kolbász), párolódott a vörös káposzta, piros kockás abroszok terítődtek az asztalokra, s a kora délutáni kezdéskor már minden szemet-szájat ingerlő falat készen várta a vendégeket, akiket nemcsak a csábító illatok, de a Vokál Duó muzsikája is fogadott — a gyerkőcöket pedig külön meglepetésként hatalmas színes lufik és édes nyalánkságok. „A strudli természetesen eredeti túrterebesi recept alapján készül, akárcsak a hatalmas sós perec, viszont a húskenyér (leberkäse) és a weißwurstok bajor földről érkeztek, akárcsak a sörkülönlegességek: a szerzetesek által készített, élesztősörként is ismert, szűretlen Franziskaner Weissbier, valamint a szőke és barna Paulaner (szűretlen búzasör), amelyekből több száz liternyi várja a Turterebeschfestre érkezőket” — sorolja a főszervező-házigazda Geng Beáta, aki a hamisítatlan bajor ételek, italok mellé a müncheni Oktoberfest egy másik elmaradhatatlan ‘kellékével’, a szép-színesen díszített Wiesenherzenekkel (mézeskalács szívekkel) is kedveskedett a túrterebesieknek. „Sokat dolgoztam a müncheni sörfesztiválokon, ahol komoly hagyománya van ezeknek a szív alakú mézeskalácsoknak — mondjam úgy: virág helyett, édes figyelmességként a férfiak vásárolják a feleségüknek vagy barátnőjüknek szerelmük jelképeként, ugyanis minél nagyobb a szív s minél bókolóbb a felirata, annál nagyobb a szerelem. A hölgyek közül pedig nagyon sokan nyakukba akasztva, medálként viselik a fesztivál napjaiban, és csak azt követően eszik meg. S idén fogalmazódott meg az ötlet: miért ne kedveskedjenek asszonyuknak ilyen édes figyelmességgel a túrterebesi férfiak is?” — magyarázza. Közben egyre nagyobb számban érkeztek vendégek, munkába lendültek és a sramlizene ritmusára dolgoztak a sörcsapok, gyorsan fogyott a perec, a strudli, akárcsak a leberkäse és a weißwurstok, vidám beszélgetések, nevetés hallatszott az asztalok irányából, s a „táncparkett” sem árválkodott sokáig.

Szabó Kinga Mária