Olcsó húsnak híg a leve

„Nem én voltam a megyei tanács elnöke, amikor közbeszerzésre bocsátották ezt az útfelújítást, nem én fogadtam el ezt a a becsült kivitelezési érték feléért bevállalt munkavégzési ajánlatot — én csak megörököltem ezt az olcsósága miatt híg húslevet és főznöm kell belőle.” — summázta keserűen Pataki Csaba tanácselnök a 193A (Homoródi út) felújításához kapcsolódó legújabb csűr-csavart.

Mint arról többször is beszámoltunk már, a 43 kilométer hosszúságú, 11 falut érintő, Szatmárnémetitől Szakaszig tartó megyei út teljes körű felújítási és szélesítési jogát a Tehnic Asist cég nyerte el, amely hat alvállalkozóval közösen kezdett neki a 88 millió lej értékű nagyberuházás tervezésének és kivitelezésének. Az előirányzottaknak megfelelően haladtak is, egészen idén márciusig, amikor az ország egyik legnagyobb útépítő cégének számító Tehnic Asist fizetésképtelenséget jelentett, majd a jogi végrehajtó utasítására csapot-papot, járhatatlan utat hátrahagyva „visszavonult”. A megyei tanács vezetősége szerette volna elérni, hogy a jogi végrehajtó engedélyezze a kivitelezőnek a munkálatok folytatását s ezzel egyidejűleg az „építőtelepnek” minősített útszakasz biztonságosan közlekedhető állapotának fenntartását, vagy ha ezt nem, akkor egy átadás-átvételi egyezménnyel adja vissza a tanácsnak az „építőtelepet”, hogy az mielőbb új közbeszerzési eljárást írhasson ki — s nem mellesleg kezdhesse el az útkarbantartást és gödörtömést, addig ugyanis, amíg az „építőtelep” egy bizonyos kivitelezőnek van átadva, más ott nem dolgozhat, nem kátyúzhat Hosszas jogi huzavona után a csődbiztosok és bírák szeptember végén másodjára is megengedték a megyei tanácsnak, hogy kátyúzzon a kivitelezőnek átadott, építőtelepnek minősülő úton — főleg annak 10 kilométeres, a városhatártól Amac falu túlsó végéig vezető szakaszán, amit járhatatlan, lekövezett állapotban hagytak hátra, s az ott közlekedő gépkocsik szinte homokviharszerű porfelhőbe burkolták az egész települést. Az egyetlen alkalmazható technikai-törvényes megoldást a bitum-réteg jelentette, amit bő egy hónapja fel is vittek, jelentősen javítva a közlekedés minőségét, viszont az ott autózók nem tartották be a kötelező 30 – 40 km/órás sebességet, így az útszakasz megint járhatatlan, gödrös, sáros-poros lett. A lakosok ismét (sokadjára) demonstrációt szerveztek, a szervezésből pedig alaposan kivették részüket azon polgármesterek is (élve a kampány lehetőségével), akik anno a munkakezdéskor kierőszakolták, hogy az aszfaltozás ne logika szerint, Szatmárnémeti határából induljon s haladjon a végállomásig, hanem az ő településeiken. „Az útszakasz tavaly már elő volt készítve az aszfaltozásra, végül csak köves út szintjén hagyták, pedig ha csak egy vékony rétegnyi aszfalt is van rajta a megyei tanácsnak már jogában áll azt karban tartani… Ráadásul a botoşani bírák most úgy döntöttek: visszaküldik dolgozni a Tehnic Asistot, azaz megint van kivitelezője, gazdája az „építőtelepnek” s megyei tanács pedig megint nem tehet egy lépést sem. E döntés ellen ők is, mi is fellebbeztünk, s most várjuk, hogy helyt adnak–e tiltakozásunknak. Teljesen megértem az amaciak jogos felháborodását, de pillanatnyilag a törvény megint megkötötte a kezünket. Remélem nem sok időre.” — mondta Pataki.